Csupán egy átlagos nap a suliban. Vagy mégsem?
Egy átlagos lány. Akiben több lakozik, mint azt gondolná.
Egy új osztálytárs. Ki mindenki figyelmét szinte azonnal felkelti.
Egy titok. Melyet sokan szeretnének megfejteni.
De vajon mi történik ha fén...
Miután az a JeongGuk nevezetű férfi rámadta a ruhát azóta senki sem járt nálam. Aminek persze örültem, hiszen ezek a bolond sátán imádók bármire képesek, de azért mégis csak frusztráló ez az egyedüllét.
Fázom. Olyan hideg van itt akár egy jégveremben. Ezek nem ismerik a fűtést? Vagy elfelejtették befizetni a gázszámlát? Hahó, ott az erdő odakint emberek! Kifújt levegőm fehéres-szürkés színű páraként távozik ajkaim közül annyira hideg van. És az sem segít, hogy egy nyomoronc estélyi ruhában vagyok.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Ami bár tényleg szép darab, de valljuk be nem épp a legmelegebb viselet. Nem értem miért kellett ezt rámadni? Mit akarnak ezek, bált tartani vagy mi? Hát nem értik meg, hogy szétfagyok ebben? Ja és a lábamra erőszakolt cipőről még egy árva szót sem ejtettem.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Hogy lehet egyáltalán menni ezekben? Csupán már attól fáj benne a bokám, hogy csak ülök az ágyon. Ki kell innen jutnom! Nem hagyhatom, hogy beigazolódjanak Taehyung szavai és tényleg megöljenek. Tudtam. Úgy tudtam, hogy van benne valami rossz, valami sötét, hiszen az erőm sosem verne át, ő már az első perctől jelezte, hogy valami nem okés. Bár hallgattam volna rá! De most ki gondolta volna, hogy egy kibaszott elmebajos szekta vezetője? Oké kissé ficsúrnak tűnt de ezt azért nem gondoltam volna róla. Meg kell szöknöm, méghozzá ma este!
&&&
Az órák lassan vánszorogtak egyikről a másikra. Olyan volt mintha még az idő is ellenem lenne. De nem adhattam fel csak azért mert nem lett egyik pillanatról a másikra este hét óra. A tervem készen volt már csak bátorságot kellett hozzá gyűjtenem. Tisztában voltam azzal, hogy hiába vetném be a képességem az valami miatt nem hat itt semmire. Így kénytelen voltam az egyetlen megoldást választani amit ez a helyzet kínálhatott számomra.
- Gyerünk YooJung menni fog ez! Meg tudod csinálni kislány, csak... bátorság! -mantrázgattam, igyekeztem felspanolni magam.
Megragadtam az egyik párnát és ahogy csak bírtam jó mélyen beletömködtem számba egészen nyelőcsövemig, hogy ne hallják ha ordítok. Jobb kezemet a leláncolt csuklómhoz emeltem és jó mélyeket lélegeztem. Ez most kurvára fájni fog, de meg kell tennem! Oké egy utolsó mély lélegzet és... Felsikoltottam, bele a párnába. Hallottam ahogy a csuklómban lévő csontok darabjaikra törnek, szinte égetett a fájdalom. Le sem volt írható mennyire fájt, de sikerült, kiszabadult a kezem. Visszaforrasztottam csontjaim és könnyeimet törölgetve simogattam meg fájó végtagomat. Ezt egy darabig még biztos meg fogom érezni. Kiköpve a párnát az ajtóhoz osontam és meglepett mikor azt nyitva találtam. Nahát ezek tényleg azt hitték, hogy egy szobában rostokolva fogom megvárni amíg szépen kivégeznek? A hülye barmok! Óvatosan kiléptem az ajtón és körbelestem nincs-e egy fura szerzet odakint. De tiszta volt a terep. Bár fogalmam se volt arról merre van a kijárat vagy egyáltalán jó felé tartok-e de elindultam. A régi bútorok, festmények és a régi stílusú építésből arra következtettem, hogy valószínűleg egy kastélyban lehetek. Oké ez kezd egyre furcsább lenni... Mégis miért él valaki egy ilyen kastélyban? Valami gazdag örökös vagy mi? Esetleg várfoglaló? Jó oké, ez vicces volt. De akkor is! Mi a fene van!?
