Blood, Sweat&Tears {Taehyung fanfiction} - Befejezett

14. rész

Taehyung szemszöge

Áh az éjszaka kellemesen lágy csöndje. Imádom! A kedvenc hangjaim egyike. Nincsenek zajos autók, emberek százai, sem egyéb zavaró tényezők amik fejfájást okoznak nekem nap mint nap.
Éppen vadászunk. A célpont éppen most sétált ki az egyik szórakozóhelyről. Első ránézésre alaposan betintázott, szóval nem épp a legjobb választás. Hiszen vére megtelt alkohollal és ha mi azt megennénk szintúgy ittas állapotba kerülnénk, így más préda után kell néznünk. Mondjuk ez az én hibám, kár volt hagynom, hogy JeongGuk válasszon helyszínt. Így jobb híján a helyi egyetem felé veszem az irányt. A kollégisták remek célpontok.

Odaérve egy nem túl bizalomgerjesztő látvány fogadott minket, zsaruk mindenütt. Itt meg mi a fene történt? Hogy ne szúrjanak ki hangtalanul suhanok át egyik fáról a másikra, kihallgatni a rendőrök beszélgetését.

- Mondja tizedes mit tudott meg a helyszínelőktől?

- Ugyanaz a módszer uram, mint a legutóbbi holttesteknél. Semmiféle sérülés nincs az áldozatokon, csupán két harapásnak látszó fognyom a nyak és váll közötti tájékon.

- Ez roppant furcsa. Kérje meg a kórboncnokot, hogy nézze meg alaposan az áldozatokon talált nyomokat és futtassanak le néhány tesztet nem-e adtak nekik bármilyen kábítószert a furcsának látszó lyukakon keresztül.

- Igen is százados úr!

Tisztelgett majd otthagyva felettesét a parancsba adott kollégáihoz sietett. Szóval vámpírok tették ezt. A hallottak alapján csakis erre tudok következtetni. Egy biztos, nem mi voltunk. Ami azt jelenti, hogy... Azok a rohadt betolakodók! Gyorsan visszasietek fivéreimhez.

- Na mivan, mit tudtál meg?

- Siessünk vissza a birtokra!

- Miért mivan? -pillantott rám JeongGuk aggódva.

- Az északiak. Itt jártak és úgy tűnik maradni akarnak egy darabig.

- És gondolod, hogy... YooJung...?

- Inkább siessünk haza Guk, aztán kitaláljuk mi legyen.

&&&

Arra értünk vissza, hogy mindenki harcolt mindenkivel. Tudtam miért jöttek ide és azt is, hogy kutatásuk alanya éppen az egyik felsőszinti szobában van bezárva. Hamar megpillantottam Chant aki remek harcos lévén csak úgy mészárolta le embereimet. Azonnal célba vettem.

- Mi a fenét keresel itt Chan?

- Áh a nagy vezér. -hajolt meg gúnyosan- Ideje, hogy betoppanj te is.

Még válaszolni se tudtam úgy nekemesett. Szerencsémre jó vagyok a közelharcban így könnyen meg tudtam védeni magam. Közben más irányokból is támadtak rám azok a rühes északiak, így teljesen elvonták a figyelmem vezetőjükről, aki egy szemvillanás alatt eltűnt a helyszínről.

- NamJoon, HoSeok, JeongGuk gyertek velem! -kiabáltam oda.

Gyorsan csatlakoztak hozzám és együtt indultunk a betolakodó keresésére. Volt egy megérzésem merre lehet így célirányosan az emelet felé vettem az irányt s a fentről jövő sikoly is megerősített feltevésemben. Miután sikerült YooJung közeléből eltűntetnem azt a rohadékot hamar szemelől tévesztettem a lányt. A csarnokban folyó harc és Chan gyomorforgató idióta vigyorgása túlságosan lefoglalt. Nem tehetek róla, rettentően feldühít ha már csak meglátom. Azonnal kipattannak szemfogaim és ölhetnékem lesz. Hiba volt a múltban elengednem őket, ha akkor végzek velük ma nincs ez. De gyenge voltam. Gyenge és hiszékeny. Többé ilyen nem lesz azt megígérhetem!