Blood, Sweat&Tears {Taehyung fanfiction} - Befejezett

18. rész

Fogadjátok sok szeretettel.🤗😊

Reggel már korán felkeltem, még a nap sem tűnt fel a horizonton. Fogalmam sincs mi üthetett belém de az nagyon beütött. Egész este a tervemet szövögettem és kitaláltam mit is akarok csinálni ezen a "szabadnapon". Ha már egyszer meghalok alig kicsivel egy héten belül szeretnék élni előtte. Így eldöntöttem ebbe az egy napba belesűrítek mindent amit az elkövetkezendő évekre szántam. Felvettem cipőmet és azonnal JeongGukért mentem aki szobájában volt és valami fatáblás játékkal játszott Jimin társaságában. Megvártam amíg befejezik a játékot aztán Gukkal a konyhába mentünk. Kivette a hűtőből azt a kaját amit még a másik helyről hozattak ide, csak az én kedvemért. Hát nem cukimukik? Nekiláttam reggelimnek amíg ő is lement a pincébe, hogy elfogyassza sajátját. Alig ütöttem bele villámat a rántottába mikor... nos fogalmazzunk úgy, hogy egy olyan személy jött be az ajtón akire leginkább számítottam. Igyekeztem úgy tenni mint aki hiperszuper boldog.

- Jóreggelt főnök úr! -köszöntem vidáman.

- Ne kezd YooJung, korán van még ehhez. -túrt bele fekete tincseibe, melyek közt úgy siklottak ujjai akár kés a vajon. Oké, le kell állnom!- Amúgyis miért vagy fent ilyenkor?

- Miért mikor van? Csak várom Gukot, hogy végezzen és belecsapjunk a lecsóba. -tájékoztattam jókedvűen.

- Mit fogtok csinálni? -úhh, de kíváncsi valaki.

- Hát konkrét terv nincs. Majd időközbe kialakul. Miért? -pillantottam rá ártatlanul.

- Csak szeretném tudni merre lesztek ha esetleg szükségem lenne JeongGukra. Ja és azt ugye nem kell mondanom, hogy a kastély udvarától nem mehettek messzebbre?

- Nyugi nem szándékoztunk. Lehet nem is jutunk el odáig. -upsz, ez most kicsúszott? Bocsesz. Muháháhá! Juj, ez már tőlem is gonosz volt...

- Itt is vagyok. Mehetünk Yoo... -elhallgatott amint meglátta a velem szemben ülő vezérét- Jóreggelt Taehyung! -hajolt meg illedelmesen.

- Neked is újonc. Gyere csak egy picit, beszédem van veled!

Nyakaköré fonta egyik karját és elhúzta a közelemből nehogy halljam mit beszélnek. De erős sejtésem volt róla, hogy nem más lesz a beszédtéma mint jómagam. Hogy zavart-e? Cseppet sem. Viszont roppanttul élveztem a dolgot. Büszkeséggel töltött el, hogy böki Taehyung csőrét az, hogy ma csakis JeongGukal akarok lenni és a "véletlen" elejtett mondataim is csak rátesznek egy lapáttal. Hát ez van, vámpírok közt gonosszá válik az ember. Ezt el kell viselni.
Mikor visszajöttek láttam a "fiatalabb" arcán, hogy nem tetszett neki amit parancsolója mondott, minden érzelem és elnyomott véleménye oda volt az arcára írva. Amin akaratlanul is elmosolyodtam. Guk odasétált hozzám és a már üres tányéromat a szemetesbe dobta. Hát igen minek is az nekik, úgyse kell már sokáig. Közben én is felálltam székemből és mégközelebb mentem hozzá s közben fél szemmel a pult túloldalán ácsorgó férfira néztem ki csak úgy villogtatta vörös szemeit ránk.

- Mehetünk Gukie?

- Gukie? -pillantott rám valami tényleg hihetetlen aranyosan.

- Ja, tökre bejön ez a becenév, olyan... emberi.

- De én vámpír vagyok.