Sziasztok! Ez most teljesen történettől független.
Nem akartam ezt előhozni, mert egyrészt nem tartozik a könyveimhez és nem is igazán dicsekszik ilyesmivel az ember.
De. Az elmúlt napokban kaptam néhány privát üzenetet (nem mondom kitől, nem lényeges) amikben azok álltak, hogy „rosszul fogalmazok, nem írok helyesen, olyan szavakat írok egybe vagy épp külön amiket nem úgy kéne” stb stb. Ami persze nem zavarna, hiszen szívesen fogadok építő kritikát még ha az negatív is. Viszont ahogy ezek az üzenetek meg voltak fogalmazva... Nos, mondjuk úgy, hogy nem épp a legkedvesebb emberi hangnemben lett megírva.
Ezért a kedves üzenet írónak per kritikusnak üzenném (és annak akit esetleg érdekel rólam egy kis infó) hogy egyes szintű szerzett diszlexiában szenvedek, amit egy a gyerekkoromban elszenvedett trauma okozott nálam. Így akarva akaratlanul is félreírok betűket és egybe írok olyan szavakat amit külön kell vagy épp külön amit egybe kell. Higyjétek el sokszor átolvasom a megírt részem és igyekszem mindig kijavítani a hibáimat, de a betegségem miatt van, hogy nem szúrom ki a hibát és úgy teszem közzé az adott részt. Higyjétek el nem tehetek róla. Igyekszem helyesen írni és fogalmazni.
Elnézést kérek a kis kirohanásomért, nem volt szándékos és senkit nem akartam megsérteni ezzel, és hozzá is szoktam az éveken át tartó beszólogatásokhoz és lenézéshez. De... Tudjátok nagyon régóta szeretek írni és szeretem ezt csinálni. S lehet nagyképűen hangzik, de fáj ha leszólják a munkámat az ilyen (szerintem) semmiségekért. Eleinte nem volt önbizalmam, nem hittem, hogy tudok írni és jól mígnem tanáraim és anyukám bíztatására közzétettem az első ilyen kisebb regényemet egy másik oldalon. És szerették az emberek. Boldog voltam. Azóta foglalkozom komolyabban az írással és így leltem rá a wattpad alkalmazásra is. És mint itt is kiderült és a remek visszajelzések is bizonyítják mégsem olyan rémes amit csinálok. Persze nem vagyok egy kiköpött Andersen de szeretem amit csinálok. És bár nem kürtölöm világgá a betegségem, mert én igazából nem is tekintem annak és azt sem szeretném ha emiatt sajnálnának az emberek, de bántó ha alpári stílusban esnek nekem totál vadidegen emberek és hordanak el olyannak ami nem vagyok sosem voltam és nem is leszek.
Sajnálom az írásom és amiért kissé kiborultam, de jobbnak láttam ha kiírom magamból ezt az egészet, hogy koncentrálni tudjak a történetemre és továbbra is hozhassam nektek a részeket. Igyekszem helyesen írni és fogalmazni. Köszönöm ha végigolvastad és azt is, hogy kitartóan nyomon követed az írásaim.🙏
UI: Ha érdekel rólam bárkit is néhány infó az nyugodtan jelezze és igyekszem minden történetemnél megírni egy „Nem rész” című részt ami rólam tartalmazó információkat rejt. Akár saját meséléssel akár a kérdéseitekre válaszolva.
Mégegyszer bocsi a kirohanásomért! Nem lesz több ilyen.
أنت تقرأ
Blood, Sweat&Tears {Taehyung fanfiction} - Befejezett
أدب الهواةCsupán egy átlagos nap a suliban. Vagy mégsem? Egy átlagos lány. Akiben több lakozik, mint azt gondolná. Egy új osztálytárs. Ki mindenki figyelmét szinte azonnal felkelti. Egy titok. Melyet sokan szeretnének megfejteni. De vajon mi történik ha fén...
