Blood, Sweat&Tears {Taehyung fanfiction} - Befejezett

3. rész

Taehyung szemszöge

Egy hónappal korábban

- Meddig megyünk még? -hallom meg barátom nyafogását ami már rohadtul kezd az agyamra menni- Már átkutattuk az egész várost Tae, pihenjünk, éhes vagyok!

- Rohadt élet Jimin, muszáj neked folyton nyavajognod? Nem is értem minek hoztalak magammal? -masszíroztam meg halántékom.

- Mert remek nyomkövető vagyok és nem találnál rá nélkülem. -mosolygott önelégülten, karbatett kezekkel.

- Hát ahhoz képest még nem bukkantál a Dampire nyomaira sőt semmi egyéb nyomra sem.

- Ez nem igaz! Itt van érzem, és a kristály is idevezetett minket.

- Akkor ne nyafogj már tovább hanem keresd meg őt Jimin! -parancsoltam rá.

- Jólvan már jólvan. Szent ördögszék. -fejet ingatva haladt el előttem.

Társam után eredve nagy sebességgel haladtunk előre fákon és hegyeken keresztül. Meg kell találnunk a Dampire-ok leszármazottját mielőtt ő találna ránk! Így nem vesztegethetjük az időt, amiből talán már nem túl sok van.
Jimin egy Daegu melletti erdőnél fékez le amit ha nem veszek időben észre mindketten a földön kötünk ki. Ami 20 méter magasságból nem épp kellemes landolás.

- A francba Jimin, legalább szólnál előtte bazdmeg!

- Ccsshhtt! Ezt nézd! -mutat lentre.

Ahol egy halványkék autó parkol le és egy fekete hajú lány pattan ki belőle. Remek...

- Jimin nem enni jöttünk ide és nem azért, hogy felszedj valakit! Induljunk! -el akartam indulni de a remek nyomkövető uraság visszahúzott.

- Ne durcizz már mindig, hanem figyelj!

Szemforgatva fordultam újra a lány felé és mikor azt láttam, hogy puszta kézzel tört ketté egy óriási szikladarabot úgy gondoltam talán Jimin mégsem tévedett akkorát. Leszálltunk a faágakon és kicsit távolabbról néztük ahogy a lány kitombolja magát. Már messziről éreztem az illatáról, hogy ő az akit keresünk. De ő egy lány...! Ez meg hogy lehet? Dampire nem lehet lány, ez ellenkezik minden szabályzattal!

- Na, szóval akkor ki is bukkant a kis Dampire nyomára? -Jimin nekilökött az egyik nagyobb fának és roppant egoista mosolyt villantott rám.

- Fogd be! -löktem arrébb.

- Te Taehyung, az ugye megvan, hogy az alanyunk egy csaj?

- Áhh nem mondod bazdki? Magamtól nem is vettem volna észre. -jegyeztem meg cinikusan.

- De mi lesz most? Egy Dampire nem lehet lány.

- Hát ő mégis az. Mindegy. Talán ez még jól is jöhet, így könnyebb lesz elbánni vele.

- Hát az nem olyan biztos... -simított állára.

- Hogy érted?

- Láttad már a szemeit?

- Jimin, ismételten, nem azért vagyunk itt, hogy felszedj egy csajt!

- Ne légy már ennyire barom! -pöccintett homlokomra- Nézd meg milyen színűek a szemei.

Kinéztem a fatörzse mögül és remek látásomnak köszönhetően még több mint húsz méteres távolságból is úgy láttam őt mintha előttem állna. Szerencsére épp felénk nézett így láthattam szemeit. Nem tudom Jim mit izélt annyira hiszen kékek a szemei. Várjunk csak!

- Szent fakaró, hiszen kék a szeme! -nagy erőfeszítésembe telt nehogy ordítsak- Remek. Már csak ez hiányzott... -csaptam idegesen combomra.

Fel-alá sétálva mantráztam ugyanazt a mondatot közben gondolatban elmondtam az összes káromkodást amit az évszázadok alatt megtanultam.

- Állj már le basszus! -fogott le Jimin- Azt akarod, hogy észrevegyen?

Oh. El is felejtkeztem róla. Hirtelen ágak reccsentek a közelben és tudtuk a lány felénk tart. Biztos meghallotta ahogy idegességemben összevissza sétálgatok. Gyorsan elhúztuk a csíkot és meg sem álltunk jelenlegi otthonunkig. A tanács tagjai mind a nagyteremben gyűltek össze érkezésünkre, s nekem mint vezetőnek muszáj voltam beszámolni a fejleményekről. Hiszen gyakorlatilag a fennmaradásunk múlik ezen.

- Nos fivéreim, örömmel tudatom veletek, hogy Jimin és én megtaláltuk a Dampire-rt. -mindenki megörült a hírnek, páran még össze is pacsiztak- De a férfi igazából egy lány. -itt azonnal abbamaradt az örömködés, helyét átvette a döbbenet.

- Lány? De hogy lehet az? -szólalt fel YoonGi társam.

- Nem tudjuk. Mi is úgy ledöbbentünk akárcsak ti. De a hír igaz és még csak nem is ez a legrosszabb dolog. Sajnos Jiminnek hála sikerült megtudnunk, hogy a lányban Azúrium van. -na itt jött az igazi döbbenet és a húgatás hangjai.

- És most mit fogsz tenni Taehyung?

- Nem tudom JeongGuk, először is meg kell tudnunk hol él, kik az ember szülei és mindent amivel legyengíthetjük. Jimin, JeongGuk és HoSeok menjetek derítsetek ki mindent róla, de minél előbb! -felálltak és egy gyors meghajlás után már sehol sem voltak- NamJoon te és Jin készítsétek elő a helyszínt a ceremóniára! YoonGi te velem jössz!

- Hová megyünk főnök?

- Vadászni.