Csupán egy átlagos nap a suliban. Vagy mégsem?
Egy átlagos lány. Akiben több lakozik, mint azt gondolná.
Egy új osztálytárs. Ki mindenki figyelmét szinte azonnal felkelti.
Egy titok. Melyet sokan szeretnének megfejteni.
De vajon mi történik ha fén...
Rettentő furcsán érzem magam tegnap óta. Őszintén, megmagyarázni se tudom mért van ez, csak úgy jön. Kaptam új ruhát JeongGuktól, ami meglepő de roppant hétköznapi viselet.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Igaz fűtés nincs de szerencsére már nem szoknyába kell lennem ami kissé segít a helyzetemen, plusz jobban is érzem magam ebben nem vagyok az a szoknya párti, nadrágos vagyok Azóta az idegbeteg YoonGi se jött befejezni amit félbehagyott sőt más se igazán látogat. Ami nem igazán baj csak... nos még megfogalmazni se tudom. Nincs bezárva az ajtóm. Hogy szándékosan-e vagy csak a tegnapi után úgy felejtődött azt nem tudom. De valahogy már ez sem igazán érdekel. Kimehetnék, megpróbálhatnék elszökni de tudom felesleges lenne. Az erdő közepéig se érnék kapnám az újabb lövedéket a hátsómba vagy más testrészembe. Plusz jelen esetben a szabadulásomnál jobban aggaszt az ami tegnap történt. Vagyis ami nem történt vagyis... ahjj még megfogalmazni se tudom! Hogy mi ütött belém arról fogalmam sincs sőt a helyzet amibe sodortam magam sem teljesen világos, ami némileg aggodalommal tölt el. És az a legrosszabb, hogy a mozaik gondolataim azóta sem hagynak nyugodni. Kezdek egyre jobban kétségbeesni.
&&&
Az ajtó nyitódása és a rajta belépő férfi némi színt visz szürke napomba. A kezében lévő tányért az asztalra teszi és már indulni is készül, de én utánna szólok.
- JeongGuk várj!
- Igen?
Fordul meg, válaszra várva tőlem miért is kérem maradásra.
- Öm... Hogy hogy ilyen cuccot adtál rám? Azt hittem Taehyung nem szereit az ilyen "hétköznapi" viseletet?
- Hát nem is. Én sem értettem mi ütött belé mikor ezt adta ide. Bár sok dolgot nem értek mit miért tesz. -óh, akkor nem csak én vagyok így ezzel...
- Nem akarok akadékoskodni vagy ilyesmi de nem lehetne valami fűtést csinálni a szobába? Majd megfagyok idebent.
- Sajnálom de nem. Nem hívhatjuk fel magunkra a figyelmet. Ha netalán erre is járna egy északi úgy kell látszania a kastélynak mintha lakatlan lenne. -csak bólintottam, hogy felfogtam amit mond.
- És mondd csak mesélsz nekem ezekről az északiakról? -paskoltam meg magammellett az ágyat, hogy üljön csak le nem harapok- Nem sokat tudok róluk, leszámítva, hogy vadásznak rám.
- Hát... -foglalt helyet mellettem, ami bevallom kissé meglepett- Nem épp a legkedvesebb klán a fajtánk közül. Vadabbak és gátlástalanabbak az összes csoportnál. Van, hogy csupán kedvtelésből ölnek meg embereket nem táplálék szerzés céljából.
- Ú ez durva. És most ez a... hát hogy is fogalmazzak(?) ez a rivalizálás úgy van köztetek ahogy például két farkasfalka a vadonban? Már bocs a példáért.
- Igen nagyjából úgy. Minden klánnak megvan a maga területe és vezére. Legtöbben tiszteletben tartjuk a másik területét és csak akkor lépjük át a határokat ha baj van. De vannak másfajta vámpírok is, mint pl az északiak is. Ők amolyan nomád félék. Nem igazán van egy konkrét helyük, folyton vándorolnak és bepofátlankodják magukat a mások uralta területekre és gyakorlatilag azt tesznek amihez csak kedvük szottyan. Embereket vadásznak le, randalíroznak és bajt okoznak. Nem igazán tisztelik a vezéreket és hierarchiát.
