Blood, Sweat&Tears {Taehyung fanfiction} - Befejezett

19. rész

Arra ébredtem, hogy kopogtatnak az ajtómon. Na ilyen se volt még. Egy igen tessék után halk nyikorgással tárult ki a vastag falap és egy sötét ruhás alak lépett be. A gyatra fényben gyakorlatilag semmit sem láttam így belőni se tudtam ki lehet az éjszakai látogatóm. A villanykapcsoló után kezdtem el matatni.

- Ne! Ne olts lámpát.

Szinte azonnal felismertem JeongGuk hangját bár mintha mégsem az övé lenne. Valahogyan más volt. Hallottam lépteit és éreztem ahogy leül az ágy végébe, így közelebb csúsztam hozzá. Persze tisztess távolságban főleg mai vagyis mivel már hajnal van a tegnapi dolog után.

- Baj van JeongGuk? Még sosem jöttél be hozzám ilyenkor.

Hallottam ahogy szaporán mégis mélyen veszi a levegőt, már-már fújtató hangokat kiadva. Még a sötétben is láttam vörösen villódzó szemeit s rögtön olyan érzésem támadt mintha valami miatt dühös lenne. Ami meglepett mert ha jobban belegondolok az ittlétem alatt még egyszer sem láttam idegesnek.

- JeongGuk az ég szerelmére válaszolj már! Miért vagy itt?

- Taehyung. -mondta ki úgy nevét, hogy félő volt a következő pillanatban átmegy hozzá és megöli.

- Mit csinált?

- Miután te eljöttél tőlem bejött hozzám. Nekiállt ordítozni, hogy mégis mi a fenét csináltunk mi ketten. Hiába mondtam, hogy csak játszottunk nem hitte el. -mesélte el dühösen és mintha némi csalódottságot is hallanék hangjában.

- És mit tett? -nem válaszolt- JeongGuk azt kérdeztem mit tett!? -ismételtem meg magam nyomatékosítva, hogy márpedig választ várok.

Éreztem ahogy felkel mellőlem és elsétál a szoba másik végébe és egy laza mozdulattal feloltotta a lámpát.

- Ezt! -mutatott arcára.

Amint megláttam zöld és lila foltokkal tarkított makulátlan bőrét azonnal elöntött a düh. Oké, hogy meg akartam leckéztetni Taehyungot de, hogy ezt tegye JeongGukal aki ráadásul társa és barátja is... főleg úgy, hogy tényleg nem is csináltunk semmit, túl megy minden határon! Ezt nem hagyhatom annyiban. Elindultam, hogy beszélek vele és jól lekiabálom a fejét de egy a csuklóm köré fonódó kéz megállított ebben.

- Ne tedd YooJung, hagyd ezt annyiban.

- Már hogy hagynám? Hiszen megvert téged JeongGuk, amihez kurvára nem volt semmi joga még akkor sem ha tényleg csináltunk is volna bármit.

- Nem számít, majd elmúlik. Tae most dühös. Azt hiszi paráználkodtunk. Ahhoz képest mennyire pipa még egész kevéssel meg is úsztam.

- Hát bocs de kurvára nem érdekel mit hisz őfelsége, ezt akkor sem teheti meg! Állj félre!

Annyi volt bennem az adrenalin, hogy JeongGukot könnyedén félresöpörtem az útból és kitrappoltam szobámból egyenesen őurasága rezidenciáját célba véve. Az sem érdekelt, hogy Guk hogyan kiabál a hátam mögül, hogy álljak meg és ne csináljam ezt. Nem érdekelt. Mindennek van határa és ezt a nagy vezér úr rohadtul átlépte. Kérdezés nélkül rontottam be szobájába ami elég romos állapotban tárult szemeim elé. Egy pillanat erejéig lefoglalt a látvány de hamar túltettem magam a dolgon és a valódi célomra koncentráltam amiért most idejöttem. Az ablaknál álló férfihoz siettem és vállánál fogva magam felé fordítottam.

- Neked teljesen elmentek otthonról!? -ordítottam arcába- Miért kellett JeongGukot megverned hm!?

- Á, szóval már ment is árulkodni a kis nyomorult? -pillantott az ajtó felé- Szánalmas.