Csupán egy átlagos nap a suliban. Vagy mégsem?
Egy átlagos lány. Akiben több lakozik, mint azt gondolná.
Egy új osztálytárs. Ki mindenki figyelmét szinte azonnal felkelti.
Egy titok. Melyet sokan szeretnének megfejteni.
De vajon mi történik ha fén...
Szeptember 1-je. Sokak számára elkeserítő nap a mai vagy egyenesen rémálmaik netovábbja. Személy szerint nekem semmi bajom ezzel a nappal, sőt kifejezetten kedvelem. Hiába az iskola kezdetét jelenti, én akkor is szeretem, ahogy a sulit is. Már ébresztőm megszólalása előtt felkeltem, nem tehetek róla túl izgatott vagyok. Hiszen ma kezdődik el középiskolás éveim utolsó korszaka, aztán ahogy szokták mondani irány a nagybetűs élet. Vagyis többé kevésbé. Szekrényemhez sétálva leemelem a vállfára akasztott cseppet sem kedvelt egyenruhám és a fürdőbe vonulva gyorsan magamra kapom. Megcsinálom hajam is és utolsó simításként masnit formázok nyakkendőmből. Asszem' kész vagyok.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Még a lépcsőről sem kellett leérnem tudtam anyám a konyhában van. Nos, nem épp egy konyhatündérnek született az fix. De persze minek is sínylődjön holmi kaják elkészítésével ha az erre bérelt szakácsunk megcsinálja azokat? Melléérve puszit nyomtam arcára úgy köszöntöttem.
- Jóreggelt anya! Csodás reggelre virradt ma ugye?
- Ó YooJung látom jó kedved van ma reggel?
- Persze, mért ne lenne? Hiszen végre elkezdődik a suli. Apa?
- Már elment dolgozni kisszivem.
- Öm, anya? Tulajdonképpen te mit csinálsz pontosan? -utalok a kb mindent beborító kupira.
- Csak egy kis reggelit akartam neked csinálni de... úgy látszik nekem ez nem megy.
- Ugyan anya, hagyd. -álltam fel és mellé sétáltam- Köszönöm amiért megpróbáltad de hidd el, nem szükséges.
- Rendben, akkor eltakarítom ezt. Remélem beérek időben a bíróságra? -pillantott méregdrága karórájára.
- Hagyd majd én.
Legyintve egyet kezemmel minden koszos edény a mosogatóba repült és minden felesleges szemét a kukában landolt. S voala, makulátlan tisztaság honol a konyhában. Ám anya bosszúsan pillantgat rám és jobb lábával dobogva jelét adja nem tetszéséről.
- Most meg mivan? -tárom szét karjaim.
- Nem megmondtam neked, hogy ezt ne csináld? -förmedt rám- És ha valaki meglátja?
- Mégis ki? Anya, itthon vagyunk. -mutatok körbe.
- Az nem számít! Akkor sem játszhatsz kedvedre az erőddel. Hányszor mondjam még neked?
- Az erő nem játék, nem szabad használnod mert rossz emberek kezébe jutva rosszat tennének veled. -mondtam vele szinkronban- Tudom anya, és hidd el nem használom sehol csak itthon. Itt ki látná meg? A postás? -kérdeztem irónikusan.
- Nem nyitok vitát YooJung, ez komoly. Meg ne lássam mégegyszer, hogy használod a képességed! -pirított rám.
- Igen is anya, megígérem! -tettem kezem szívemre.
