Idő |Chishiya Shuntarō ff|

#6

És így csináltam az ártatlan, bántalmazott és naív fiúból egy szörnyeteget.

Kuina szsz.:

Miután végeztem Last Boss-al Ann keresésére indultam. Sorban nézegettem be a szobákba mikor a szemem sarkából mintha láttam volna valamit. Megálltam majd vissza fordultam hogy megbizonyosodjak róla rosszul láttam de nem.

Úristen Ami!-guggoltam le hozzá.

Kuina, szia!-nyöszörögte nagy nehezen.

Mi történt?-kérdeztem szememet végig futtatva a testén hogy megtaláljam a sérüléseit. Az egész teste apró horzsolásokkal és vágásokkal van tele. A tenyerei csurom véresek és a hasán van három lövés.

Megérdemeltem, Nirgainak mindig igaza volt.-nyöszörgött tovább.

Shh ne inkább ne beszélj.-tettem kezem a lőtt sebeire és próbáltam elállítani a vérzést.

Nem, figyelj. Sajnálom! Annyira sajnálok mindent! Nekem már mindegy, lehet jobb is így. Szeretném ha tudnád az igazat. Nem tanuló voltam. Pszichológus gyakornokként dolgoztam. Mindenkit csak hitegettem és manipuláltam azzal takarózva hogy ez a munkám. Régen mindenkinél jobbnak hittem magam, beképzelt voltam és mások szavaival élve sznob. Veszélybe sodortam azokat akik szerettek csak a hatalom érzése miatta. Én sose tudtam visszaadni a törődést és a szeretetet, annyira sokat foglalkoztam a negatív érzelmekkel amiket mások éreztek hogy képtelen voltam felismerni más érzéseket. Aztán mikor csődbe ment a családom megtapasztaltam milyen volt másoknak mikor én bántottam őket csak mert nem volt annyi pénzük. Borzalmas ember vagyok és voltam. Addig halogattam a megváltozást hogy már késő. De te még lehetsz jó! Kérlek.-küszködött a szavakkal.-Hé Kuina, eddig soha sem volt igazi barátom köszönöm hogy te megmutattad milyen érzés!

NEM!-kaptam fel gyorsan és az orvosiba futottam vele. Nem tudtam mit hogyan kell és nem mertem Ami alapból megszűnni készülő életét kockáztatni. Szakmailag gyakorlatos segítség kell neki.

Ami!? Még élsz?-siettem oda hozzá.

Sajnos.-kaptam elég gyors választ. Kutakodni kezdtem hogy hátha találok egy képet az orvosról és megkereshetem de semmi. Végig gondoltam hogy ki tudna segíteni de azok mind halottak. Láttam őket a folyosón. Chishiya okos! Biztos kitalál valamit.

Ami! Tarts ki! Mindjárt jövök! Rendben?-fogtam meg a kezét.

Rendben.-fordult felém sápadt arcával. Még egy utolsó pillantást vetettem rá az ajtókeretből majd elindultam a tetőre. Ha  ki akar maradni mindig a tetőre megy. Ahogy gondoltam ott is volt.

Chishiya!-támasztottam magam fáradtan a térdemre.

Csak megjöttél.-állt nekem háttal.

Ami!-mondtam pánikolva.-Meglőtték, háromszor!

Nem értem mi közöm van nekem ehhez.

Segíts! Kérlek! Te nagyon okos vagy vagyis okosabb mint én. Biztos tudsz valamit csinálni!

És miért tenném?

Ugyan már! Tudom hogy mégha tagadod is egy icike picikét szimpatizálsz vele. De erre most nincs idő! Gyere már!-indultam el futva le a lépcsőn a férfi pedig meglepetésemre követett.

Ami ha meg mertél halni és feleslegesen  sprinteltem idáig kicsinállak a túlvilágon!-mondtam belépve a szobában ahol a lány van.

Nincs akkora szerencséd!-mondta ki nehezen ezt a néhány szót.

Szinte rosszabb helyen meg se lőhettek volna.-vizsgálta a fehér hajú a lövéseket.

Chishiya! Tudom hogy nem kedvelsz de el akartam mondani hogy-már nem tudta befejezni mert köhögnie kellett.

Ne ilyenkor legyen őszinteségi rohamod mert utána úgy élni hogy mindenki tudja mi a legsötétebb titkod elég szívás.-ügyködött valamit.

Nekem arra már nincs esélyem, még nem haltam meg de...-itt Chishiya közbe szakította.

Meg is fogsz ha nem fogod be és hagyod hogy ellássalak!-fordult felénk kesztyűben és egy injekcióval a kezében.

Mi? Csináltál már ilyet?-kérdeztem ijedten.

Nem válaszolok a hülye kérdéseidre jobb is lesz ha kimész.-válaszolt és kivételesen egyet ertettem vele ezért elhagytam a szobát és Ann keresésére indultam újból.

Chishiya szsz.:

Mikor Kuina a semmiből megjelent hogy meglőtték Amit igazából hidegen hagyott de aztán beugrott mikor vele beszélgettem. Még ha csak néhány perc volt az egész és mindig martuk egymást talán elviselhető volt és kevés dolgot viselek el úgyhogy azt a keveset is ami van meg kell őrizni.

Mondanám hogy ez fájni fog de ezek után kétlem.-mondtam ahogy a lány sebei közé és mellé beszúrtam az érzéstelenítőt. Ahogy láttam a sok orvosi tárgyat felidéztek bennem néhány emléket. A figyelmem elterelések kivettem a golyókat a hasából és elkezdtem össze varrni a lövések után maradt sebeket.

Chishiyara.-szólított meg a lány még mindig erőtlenül.

Hmm?

A kezemet is átszúrtam!-mondta egy kisebb mosoly mellett feltartva a kezét. Egy pillanatra oda néztem és láttam hogy sajnos nem hazudik.

Én ha a halálomon lennek a helyedben nem vigyorognék, de majd azt is megnézem.-hagyta el a számat egy fáradt sóhaj. Befejeztem a hasán való varrásokat és megnéztem a kezét. Nem volt annyira vészes de ezt is össze kellett varrni. Remélem hogy az érrendszere nem sokkal különbözik egy gyerekétől ugyanis kivételesen nem szívesen szúrnám át bármelyik erét. Mivel ide nem szokás nem adtam érzéstelenítőt így az első néhány öltésnél elég gyakran szisszent fel Ami. Miután kész lettem vele hátat fordítottam neki és elkezdtem levenni a kesztyűket.

Hé, mi történt itt?-hallottam a hangját magam mögül.

Ez kérlek egy kőr 10-es játék. Ne kérdezd hogyan még én se jöttem rá. Mondjuk van egy elméletem.-magyaráztam neki már amennyit tudtam.

MI?-ült fel hirtelen. Megráztam a fejem és oda mentem hozzá. Megfogtam a vállát majd lenyomtam vissza fekvő helyzetbe. Kissé megszeppenve nézett rám ezért elengedtem.

Jobb ha egy kicsit még egyenesbe van a hasad, nehogy a varratokra szánt idő kárba menjen.

Ja igen igaz is, de mi ez a játék? Miről szól? Ezt keresem amióta a partra jöttem. Tudnom kell!

Momoka vagy ki szíven van szúrva a főhelyiségben. A boszi szúrta szíven, aki köztünk van. Kinnt van egy nagy rakás tűz abba kell bele vetni a boszit.

Ami szsz:

A tűz. Mikor összeraktam a képet tágra nyílt a szemem. Az én hibám. Nem szóltam. De ez már megtörtént nem tudom megváltoztatni, ki kell találnom mi ez. Egy tíz perc gondolkodás alatt rájöttem mi történt.

A boszorkány!-emeltem meg hirtelen a hangom. Chishiya csak kérdően felvonta a szemöldökét várva hogy folytassam.

Momoka! Ő a boszi!

Ő halott! Meg alapból mégis hogy tudná a
játékszervező rávenni hogy megölje magát?-cáfolta meg elméletemet.

A kőr kulcsa az idő! A játék maga alapból egyszerű de gyilkosságra késztet! A félelem amit a hátba szúrás gondolata okoz megőrjíti az embereket és elkezdenek öldökölni! A játék végkimenetele azon múlik mennyi idő alatt jönnek rá erre a játékosok. Momoka a gyilkos! Emberek halála nélküli megoldást kell keresni! Erre megy ki a játék! Hogy ne ők hanem a többi játékos ölje meg egymást! Ezért a boszorkány, maga Momoka!-vázoltam fel neki elég zavaros gondolatmenetem.

Megtaláltam Takeru! Meg van a kőr 10-es!

___________________________________________

1058 words

Bocsánat hogy ennyire későn teszem ki és kissé el is van kapkodva de elég sok dolgot kell most rendbe tennem a mentális állapotomra nézve és ez elveszi a szabadidőm nagy részét.

Remélem megértitek!

További jó olvasást!❤️