Idő |Chishiya Shuntarō ff|

13

Aztán teljes sötétség...

Reggel:

Ahogy kelt fel a nap egyre jobban sütött a szemembe. A fejemre húztam a párnát viszont annak elég jellegzetes illata volt. Mikor megfogalmazódott bennem hogy kihez is tartozik ez az illat a szemem kipattant és egyből felültem az ágyon.

Ez nem az én szobám.

Néztem végig az ismeretlen bútorokon. Nem tudtam mi történt de egy kis idő után beugrott.

Ki a franc tart alkoholt vizes üvegben a konyhán?-gondolkodtam hangosan. Hirtelen bele nyilalt a fejembe a fájdalom így oda kaptam a kezemmel. Szuper! Még másnapos is vagyok. De ha nem a saját szobámban vagyok akkor...Ne ne ne ne! Félve emeltem fel a takarót de szerencsére volt rajtam ruha. Ami mit kell mondjak elég meglepő. Oldalra néztem viszont nem találtam ott senkit. Csak egy zöld kis tépett papír pihent az éjjeli szekrényen.

__________________________________
|-----------------------------------------------| | Ami |
| |
| Sajnálom hogy leléptem, de |
| meg van rá az okom. Nem |
| akartam hogy így végződjön. |
| De az életben nem az a lényeg |
| mit akarsz. Jobb lesz neked |
| nélkülem. Remélem megérted! |
| |
| Szeretettel vagy mivel |
| -Chishiya |
|------------------------------------------------|
|_________________________________|

Tehát lelépett, meg sem lep.-szomorkodtam az üzenetet olvasva. Újra és újra ugyan az. Akit egy kicsit is megszeretek elhagy. De lehet igaza van. Jobb nekem nélküle. Gondoltam. Jobban fogalmazva próbáltam elhitetni magammal. Majd újabb kép foszlányok ugrottak be.

Flashback az estéről:

Elvesztünk egymás ajkaiban, annyira jó érzéssel töltött el hogy akár örökké úgy maradtam volna de a levegő hiányában el kellett válnunk. Chishiya féloldalas mosollyal mért végig majd felült és most egy gyengéd csókot adott számra. Az eddigi vad hangulat egy sokkal érzékibbre lett cserélve. Meg kell hagyni jól csókol az biztos. Érezni lehetett hogy mindketten vonzódunk a másik fél iránt de ő mégis abba hagyta és mélyen a szemembe nézett. Néhány perc csönd után egy nagy sóhajtás mellett hátradőlt.

Szabad ezt nekünk?-kérdezte a plafont bámulva.

Mármint?-kérdeztem vissza már amennyire az alkohol engedte.

Eleinte azt gondoltam te vagy a zűrös, figyelemfelkeltő lány a Parton akit nem lenne jó magam mellett tartani mert veszélybe sodorhat. Viszont... Idő közben rájöttem hogy itt én vagyok a rossz. A természetem és múltam miatt sose tudnám megadni neked azt a boldogságot amit más igen, fáj elengedni de még jobban fájna nézni hogy miattam nem lehetsz teljesen boldog.

Miről beszélsz?-értetlenkedtem.-Eddig még senki mellett se éreztem magam így mint veled. Ha te nem vagy jó hozzám akkor ki az?

Hiába mondod ezt ha józan lennél egyetértenél. Tudom hogy részeg vagy, sajnálom hogy ezt ki akartam használni.-utalt az előbbi kis jelenetünkre.

De én nem...-akartam volna tiltakozni de ekkor megölelt.

Mielőtt elmegyek maradjunk így egy kicsit. Nem szeretnék rossz emlékkel elválni.-suttogta a nyakamba én pedig vissza öleltem.

Jelen:

Tehát ő nem akarta. Chishiya csak lássalak meg egyszer is esküszöm megfojtalak!-mondtam nyilván magamnak mivel a szőke csak úgy magamra hagyott mint mindenki más.

Két nappal később:

Az utóbbi napokban csak megállás nélkül mentem. Úgy érzem mintha a Pikk király követne engem. Akárhol voltam eddig a léghajó mindig arra ment. Lehet játszanom kéne. Akkor lerázhatnám. Lássuk csak...Kőr Dáma! Imádom ha a kedvemre való játék áll rendelkezésemre így kicsit el is mosolyodtam. Tovább kerestem volna hogy hány figurás lap van még de ez az utolsó. Illetve a Pikk király! Viszont egyedül nem mehetek ellene semmiképpen sem. Marad a dáma!

Út közben Chishiya-n járt az agyam. Hiába teltek el napok a drámaias lelépése után még mindig zavar az egész. Azt hiszi én olyan jó ember vagyok de szerintem csak nem ismer eléggé. Jobb is így. Akkor magától hagyna el nem pedig az "én érdekemben„.

Vajon most mit csinálhat? Életben van még? Hiányzom neki? Vagy csak azért mondta azt a sok dolgot hogy legyen kifogása elhagyni? Egyáltalán milyen kapcsolatban álltunk egymással? Tényleg olyan rossz ember lett volna ezelőtt?

Repkedtek a kérdések a fejemben. Viszont választ egyikre se találtam. Ezeken filózva folytattam az utamat. Nem tartott sokáig mivel alapból közel voltam a dáma léghajójához. Mikor oda értem annyit vettem észre hogy Niragi...Mi? Ő mégis hogy kerül ide? Azt hittem meghalt legalább is Chishiya azt mondta.

Niragi?-kiáltottam felé. Mikor megfordult kicsit meg is ijedtem.-Te aztán szarul nézel ki!

Te pedig egész jól ahhoz képest hogy szitává lőttelek!-mosolygott büszkén.

Ami?-nézett ki egy autó mögül Chishiya. Ő mégis hogy kerül ide? Annyira össze zavar. Mielőtt válaszolni tudtam volna Niragi felé lőtt így vissza bukott a kocsi mögé.

Rendes esetben ez zavarna de most dühös vagyok rá úgyhogy amíg nem találod el nyugodtan lövöldözz!-támasztottam meg a hátam egy autónak.

Utálom Chishiya-t de nem jobban nálad, először veled végzek! De ezúttal megbizonyosodom róla hogy sikerrel jártam-e!-tartotta felém a pisztolyt. Eszméletlenül remegett a keze és ferdén is tartotta a fegyvert. Szinte esélye se volt eltalálni tekintve milyen messze vagyok tőle. Éppen ezért halál nyugodtan álltam ott továbbra is a kocsi előtt.

Niragi ne csináld!-kiabált ki egy másik kocsi mögül valaki. Kicsit hátrább hajoltam hogy lássam az illetőt.

Arisu!-intettem neki ezzel elérve hogy rám nézzen.- Igazán végig hallgatnám az érzelgős szöveged amivel megváltassz mindenkit de ide most nem ez kell. Niragi! Szánalmas vagy hogy a gyengébbeket bántod! Így olyan vagy mint ők és tudod kikre gondolok.

Ennyi kellett ahhoz hogy kapásból 2 golyót rám pazaroljon. Mellé ment. Ahogy gondoltam. Látszott rajta hogy elgondolkodott azon amit mondtam. Lassan leeresztette a fegyverét de ekkor megjött Usagi.

Arisu! Mit csinálsz itt?-tipegett a fiú felé.

Ja igen, rólad meg feledkeztem!-lőtt szintén felé is két golyót de a lány kitért előle.

Usagi! Ne! Neki semmi köze ehhez!-fogott fegyvert Niragi-ra Arisu.

Minden játékba kell egy hősnő hogy izgalmas legyen.-válaszolt az égetett bőrű.

Ez őrültség!-ordította Arisu.

Ha te meghalsz, újra rokon lelkek lehetünk!-fogta pisztolyát újra a lányra.
A szemem sarkából kiszúrtam ahogy a szőke hajú nagyon gondolkozni kezd.

Chishiya! Ha most kezdessz el hősködni kicsinállak!-kiabáltam oda hozzá kissé ijedt hangon. Válaszul lassan rámnezett és sajnálom-ot tátogott szájával. A következő perceket fel se tudtam fogni. Már csak azt vettem észre hogy Chishiya eldől a betonon így gyorsan oda is futottam hozzá.

Ami!-mosolygott már amennyire még tudott.-Sajnálom hogy ott hagy-folytatta volna ha nem szakítom félbe.

Elment az eszed? Az utolsó pillanatban kezdessz el hősködni? Ha meghalsz mi lesz? Ha már magadra nem is gondolsz rám azért odafigyelhetnél!-könnyeztem be.

Sajnálom, egyébként a stray kids nem is olyan rossz...-csukta le a szemeit. Ne! Nem történhet ez! Megint! Már megint!

Nem! Chishiya nem hagyhatsz így magamra! Nem engedem érted?

Nem engedem!
___________________________________________

A szöveg elcsúszott a cetlis résznél 1000 bocsi nem tudom hogy lehetne helyre hozni!

___________________________________________

1099 words

Sziasztok!

Köszönöm a sok pozitív visszajelzést örülök hogy tetszik nektek a történet! Ma is egy izgalmasabb résszel próbáltam jönni nem tudom mennyire sikerült! Kissé lehet elsiettem viszont minél hamarabb akartam új részt hozni.

További jó olvasást!♥️