Idő |Chishiya Shuntarō ff|

#10

238...240...242...244! Megvan!

Már éppen nyitottam volna be a megfelelő cellába mikor is valaki megszólalt mögöttem.

Tudtommal a magánzárkák vannak játékban.

A nem számított vendég miatt kissé megugrottam majd hátra fordultam hogy megnézzem ki is az és hát nem csak a jelenléte hanem maga az ember is meglepett. A félig eltakart szemű volt az.

Te meg mégis mit keresel itt? A frászt hoztad rám!-mosolyogtam kínosan. Nem akartam kedveskedni és szimpatikusnak sem találtam a fiút viszont ha lehet inkább nem szerzek ellenségeket. Marad az álarc.

Ezt én is kérdezhetném.

Én csak...-gondolkodtam a válaszon-Családi emlékeket idézek fel! Tudod hogy egy kicsit otthon érezzem magam.

Családi emlékeket? Egy cellában?

Igen! A családom nagyrésze igazi bajkeverő volt, anyám azt hitte én is ide kerülök de végül ő került ide! Ki gondolta volna nem?-nevettem össze vissza. Sosem volt még ilyen. A fiu aurája teljesen más volt mint eddig bárkié. Kétségbe ejtett így csak az őrült tini lány szerepét tudtam eljátszani. Pedig ezt pont utálom.

Vissza kéne menned, nemsokára be kell mondani a szimbólumunkat.-válaszolt és ezzel le is lépett. Mikor már kellően messze volt hosszan kifújtam az eddig benn tartott levegőt és a rácsoknak dőlve lecsúsztam ülő helyzetbe.

Érdekes. Nem tudtam hogy ilyen zavarba ejtő lenne egy emós fiú látványa.-jelent meg a semmiből Chishiya szintén a frászt hozva rám.

Ma mindenki ijesztegetős kedvében van?-néztem rá lemondóan.- És nem, ha engem kérdezel egyáltalán nem zavarba ejtő max visszataszító. Csak tettem a hülyét hogy ne higyje azt én vagyok a Kőr Bubi.

Miért te vagy?

Ha én lennék itt üldögélnék veled és arról csevegnék hogy én vagyok-e az?

Akár.-jött egy újabb semmitmondó válasz.-Miért jöttél ide?

Eleinte haboztam a válasszal. Mégis csak a múltamról van szó ez itt nagy szám. De végül is mi bajom lehet ennyiből?

Anyám sittre lett vágva. Mikor már tudta hogy meg fog halni valami levélről magyarázott nekem. Azt akartam megkeresni, de már nem fontos! Úgyis utáltam azt a nőt.-álltam fel a földről.

Nem te vagy az.-jelentette ki.

És ezt miből gondolod?

Megbízol bennem.

Mi? Figyelj én támogatom az egészséges önbizalmat de azért ezt így kijelenteni...

Másképp nem meséltél volna a múltadról.-nézett fel rám mivel ő még mindig ült. Igaza van, talán egy ici picit megbízok benne. Utálom ha igaz van ezért inkább nem is válaszoltam csak felé nyújtottam a kezem hogy felsegítsem. Egy kis idő után megfogta a kezem és feltápászkodott. Mikor hozzám ért furcsa bizsergést éreztem a kezemben de nem igazán foglalkoztam vele biztosan csak beképzeltem.

Kérem mindenki fáradjon egy magánzárkába.

Hallottam meg az idegtépő nőt a rádióban.

Ippei!-néztem a fiúra.

Már elmondtam neki mielőtt utánad jöttem az esetben ha nem találkoznánk.-dugta zsebre a kezét. Mindig olyan nyugodt. Irigyelem.

Három körrel később:

Van már tippetek ki lehet az?-kérdezte a kétségbeesett minion.

Látjátok ott azt a két férfit?-nézett Chishiya Banda és társa felé mi pedig bólintottunk.-A kék inges Banda, egy gyilkos.