Idő |Chishiya Shuntarō ff|

#8

A fejezet elején le szeretném szögezni ahol ilyen jelzést láttok *¹ ha érdekel mit fűznék hozzá mellékesen lapozz a szöveg legaljára! Jó olvasást!

Treff király vagy a... Kőr Bubi! Nem kérdés! Az lesz!

Pont az én terepem! Végre valami ami kedvez nekem. De hogy jussak el oda? Néztem le a vagy 10 emelet magas tetőről. Körbe sétáltam a peremén de a vészkijáratos létra le volt törve. Már épp kezdtem a feladáson gondolkozni. Mikor eszembe jutott valami. Hátra mentem és egy kis nyújtás után elkezdtem futni. Az épület sarkán meglöktem magam és éppen hogy elkaptam a másik ház szélét. Mivel elég erősen bele csapódtam a falba az egyik kezem lecsúszott így már csak egy kézzel tartottam magam. Hogy velem mindig ez történik! Ha már itt voltam néhány méterre a céltól nem adhattam fel. Akármennyire is erőlködömnöm kellett a másik kezemmel újra ráfogtam az épületre és feltoltam magam. Fáradtan területem el a tetőn közben azon gondolkodva hogyan kerülhettem ide.

Kuina nem hozhatott el mert akkor most is itt lenne. Ann is túlélte ha jól láttam viszont neki nagy hátrány lettem volna úgyhogy ő is kilőve. Mást nagyon nem ismertem a Parton. Illetve ha ismertem is már halott volt. Talán a két újonc lett volna? Nem hinném Usagi nem úgy néz ki mint aki olyan megmentős típus lenne a Arisu pedig fülig szerelmes a lányba ha ő nemet mond a nyakamat rá hogy a fiú is. Mindegy is nem lényeges annyira arra kéne koncentrálom hogy ne ölessem meg magam.

Azért ugrottam át ide mivel ez egy baromi hosszú iroda szerűség lehetett. És egészen az erdőig ki ért. Gyorsan át is futottam a másik végére és felmértem a terepet. Úgy néz ki az erdő üres. Lemásztam az ez esetben épp vészlépcsőn. Az erdőben minden egyes zajra felkaptam a fejem és nagyon elővigyázatos voltam hisz sose lehet tudni hány pikk király van. Hiába takarta a napot a lombozat így is baromi meleg volt. Még mindig a kis orvosi pólóban vagyok ami vastagabbnak bizonyult mint gondoltam. Ha jól látom az erdő nem sokáig tarta még és a belváros egyik vásárlóknak kedvező részére vezet. Talán ott találhatok ruhát. Igaz egy ilyen helyzetben ez az ami a legkevésbé számít viszont egy kőrjátékra készülök. Ha máshol ugyan nem is ott bizony fontos a megjelenés. Kicsit bele húztam mivel még ma oda kell érnem a kőr bubihoz. És ha kifutok az időből nekem annyi. De szó szerint. Mielőtt elhagytam az erdőt szétnéztem hol van ruhabolt hisz egy Pikk királlyal a közelben nem a legjobb ötlet a nyílt utcán nézelődni. Miután kiválasztottam a boltot gyorsan kirohanva az erdőből bementem vagyis inkább berobbantam az üzletbe.

Aztakurva.-blokkoltam le a bolt belsejét látva. Az ablakhoz rohantam és rájöttem hogy rossz ajtón mentem be. Megfordultam és elszörnyülködtem a teli rózsaszín és csillámló falakon. Nem beszélve a minden féle szivárvány színben pompázó ruhákról. Ennyi nekem bőven elég is volt. Gondoltam és már mentem volna át a másik boltba mikor hangos lövéseket hallottam. Pont a legjobbkor. Nem is én lennék ha nem jelent volna meg drága Pikk királlyunk ismét egy halom embert üldözve. Mivel elől kimenni semmiképpen se mehetek átmenni a másik üzletbe pedig megannyira se itt ragadtam. Nekiálltam keresgélni hátha van valami hátsó ajtó és óriási szerencsémre pont volt egy. Kinyitottam résnyire és kinéztem rajta. Pontosan a Kőr Bubihoz vezet. Jackpot! Lenéztem a ruhámra és rájöttem hogy így semmiképpen sem mehetek. Az orvosi pólóm csupa vér volt néhány helyen a sebeim miatt néhány helyen pedig ismeretlen forrásból származott. A nadrágom csupa sár és piszok volt valamint a jobb lábamon rövidnadrággá szakadt amit mellékesen megjegyezve észre se vettem ezidáig. Így semmiképpen sem mehetek játszani. Egy nagy sóhaj mellett becsuktam a hátsó ajtót és nekiálltam valami kevésbé glitteres és neon színű ruhadarabot keresni. Miközben új ruhákat kerestem észre vettem hogy van némi illatosított nedves törlőkendő a kasszánál.

Gazdag bolt...-mosolyodtam el és könnyek gyűltek a szemem sarkába.

Flashback 10 évvel ezelőttről:

Apa! Mi az a bolt?-kérdeztem a boltra mutatva.

Gazdag bolt!-válaszolt röviden.

Gazdag bolt?-értetlenkedtem.

Olyan bolt ahol a gazdag gonosz nénik csodálatos hercegnőket fosztanak ki mint te!-nyomta meg az orrom hegyét játékosan.-Még illatosított zsebkendőjük is van amivel a sminküket igazítgatják!

Én is mehetek majd ha nagy leszek gazdag boltba?-csillant fel a szemem. Apukám elmosolyodott és megsimogatta a fejem.

Persze!-felelte majd tovább mentünk.

Jelen:

Letöröltem a már lefolyni készülő könnyeket és gyorsan elvettem egy marék törlőkendőt majd a kiválasztott ruhákkal együtt a próbafülkébe siettem. Egy fekete ujjatlan haspólót, magasított derekú oldalzsebes zöld nadrágot és egy kockás inget választottam tekintve hogy más elviselhető darabot nem találtam és célszerű volt olyan ruhadarabot választani amit nem szúrnak ki egy könnyen.*¹ A sok törlőkendővel pedig letöröltem magamrol a vért és a sok piszkot. A hajamat utolsó simításként kiengedtem és már indultam is a hátsó kijárathoz. Nem volt messze a kőr bubi játékának helyszíne és én sajnos jól tudom hogyan is kell odajutni.

Flashback 4 évvel ezelőttről:

Kincsem! Ohh drága Amim!-sírta el magát anyám az üveg túloldalán. Semmitmondóan néztem végig ahogy megjátsza magát.

Nagyon hiányzol! Milyen szép tinilány lettél! Ahh istenem! Bocsáss meg hogy nem lehetek melletted ebben a fontos időszakban!-nyomta a kezét az üveghez.

Végeztél?-kérdeztem unottan. Szemem csillogása eltűnt és arcomon érzelmeknek nyoma sincs. Anyám rég elásta nálam magát. Már késő helyrehozni.

Ami! Megértem hogy haragszol rám de...az anyád vagyok! És nagyon sajnálom amit tettem, eszméletlenül...-halkult el a hangja a sírástól.

Gondolkozz el mennyire normális hogy a  16 éves lányod kívülről tudja hogyan kell eljutni a városi börtönbe, szánalmas vagy már késő ehhez a színjátékhoz-mondtam flegmán majd felálltam és amilyen gyorsan lehetett elhagytam az épületet.

Jelen:

Mikor oda értem megálltam a nagy épület előtt és vissza emlékeztem az itt történt látogatásaimra. Bizony ezek nem a legszebb emlékeim közé tartoznak de anyámról csak ezek maradtak meg.

Újra itt...Akiko ha kísérteni fogsz kukába dobom a hamvaid!-sóhajtottam és átléptem a zárként szolgáló elektromos mezőt.

Már nincs visszaút!

___________________________________________

*¹: Bocsánat a ruha leírása miatt tudom nem a legtisztább ha valaki esetleg nem értené nyugodtan írjon nekem és fénykép formájában átküldöm neki viszont én cringenek találom a szövegben beletenni a képet így nem tettem bele!

___________________________________________

987 words

Sziasztok!

Remélem tetszik majd ez a rész a sok flashback ellenére is! Próbáltam minél hamarabb befejezni mert az utóbbi időben volt egy elég nagy kihagyásom. Ezt a játékot 2-3 fejezeten keresztül terveztem részletezni mivel itt kezd majd elindulni a történet romantikus szála!

További jó olvasást!❤️