Idő |Chishiya Shuntarō ff|

14

Nem engedem!

-Nincs akkora szerencséd hogy már most meghaljak.-nyitotta ki résnyire a szemét.

-Idióta! Tudod mennyire megijedtem?-emeltem fel a hangom. Ingorálva felháborodásom elkezdett beszédet tartani. Féltem, nem akartam elveszteni. Ezúttal nem. Mindig beletörődtem a sorsomba, hogy egyedül halok meg mert aki egy kicsit is közel kerül hozzám vagy elhagy, meghal vagy én magam lököm el. Viszont most már elegem van. Többé nem törődöm bele.

-Ki akartam próbálni valamit ami nem hozzám illő, talán pont azok hatására akiket itt ismertem meg, Mint Kuzuryū és Arisu.-erőltette a beszédet.

-Az előbb! Mit akartál mondani?-hajolt felé Arisu.

-Valóban, Mindig lenéztem az őszinte embereket. Próbáld kibabrálni azokkal akik túl jónak tűntek. Utáltam hogy mennyire jószívűek, de valójában csak féltékeny voltam rájuk. Meg volt bennük az ami bennem nincs. Úgy éreztem, azzal vádolnának hogy csak egy szánalmas és ellenszenves alak vagyok. Ez megrémített.

-Átérzem...-mondtam halkan.

-Én is.-helyeselt Arisu.

-Le mertem volna fogadni hogy ezt mondjátok.-szólt hozzá Chishiya is.

-Úgy tűnik a vadászpuska mégsem olyan halálos!-szólalt meg mögöttünk a jól ismert hang. Egyből arra kaptuk a fejünket és a földön fekvő Niragival találtuk szembe magunkat.

-Bármit is gondoltok, ne nevezzetek szemétládának. Ha minden ember olyan lenne mint én. Akkor is ti volnátok az igazi szemétládák. Az az egy mázlitok van hogy a magatok fajta a többség.

Ahogyan ezt kimondta valami hirtelen eltakarta a napot. Mindannyian felpillantottunk és ki más is lett volna ha nem a Pikk király.

-Erre tart!-ugrott álló helyzetbe Arisu.

-Futás!-hallottuk egy kicsit messzebbről. Felkaptuk Chishiya-t és bevittunk egy kocsi mögé.

-Ami!-suttogta erőtlenül.-Kedvellek! Ne halj meg!

Már amennyire a helyzet engedte valami mosoly szerűvél utoljára ránéztem aztán oda futottam a másik kettőhöz segíteni Niragi is elrejteni.

Mi is elkezdtünk a kocsik mögött futni mikor is ismerős arcokat láttam a tömegben.

-Nézzétek!-mondtam izgatottan.

-Kuina! Ann!-kiabált oda nekik Arisu ők pedig látszólag észre vettek mivel elkezdtek felénk futni és bebújtak a kocsi mögé.

-Rég találkoztunk!-köszöntött minket Kuina.

-Annyira örülök hogy még jól vagytok!-mosolygott Usagi.

-Szintúgy! Chishiya is itt van?-érdeklődött  a raszta hajú. Mindhárman össze néztünk és végül Arisu szólal meg.

-Igen, biztonságban van!

-Örülök!-válaszolta a lány.

-A Pikk király most is nagy mészárlást rendez!-szállt bele a beszélgetésbe Ann.

-De ha össze fogunk legyőzhetjük!-próbált minket biztatni Kuina. Erre csak mindannyian bólintottunk. Hirtelen elkezdték lövöldözni a kocsit. Kinéztünk a tetejénél és megláttuk hogy a Pikk király megérkeztek. Az emberek rohamosan rohantak felénk ezzel oda vonzva a királyt. Elkezdtünk átfutni masik autókhoz de Annt majdnem eltalálták ennek következtében elesett és a Pikk király le akarta lőni de akkor fegyvert fogott rá amit mint egy játékot arrébb lökött. Arisu rá akart lőni de ő gyorsabb volt így be kényszerültek egy újabb kocsi mögé bújni. Ekkor Kuina egy menő kungfu rúgással felybe verte egy a királyt egy kocsi tükörrel. Ez pont elég volt ahhoz hogy Ann oda szaladjon hozzám amíg a király Kuina felé lő. Majd a semmiből jött egy autó amiből a sofőr kiugrott miután elütötte a Pikk királyt majd az belement egy másikba és felrobbant. Félve leskelődött mindenki hogy vajon meghalt-e. Már kezdtek ünnepelni mikor a lángoló autóból kimászott a mészáros és újabb embereket lőtt le. Megfordult és Usagiékra célzott aminek köszönhetően ők is szétváltak. Miközben tárat cserélt a fiú rálőtt de kitért előle. Ezután új célpontokat ment öldökölni így mi addig mind befutottunk egy régi épület előtetője alá.

-Arisu!-jelent meg egy íjász.

-Heiya!?-kapta rá a fejét Arisu.

-Te vagy Usagi?-kérdezte a lány amire az említett csak bólintott.-Örülök!

-Már nincs sok tárja!-jött egy ismeretlen hang oldalról.

-Aguni?-csodálkoztam el.

-Aguni, hogy kerülsz ide?-kérdezett újra Heiya.

-Követtelek.-válaszolt Aguni.

-Ezek szerint kedvelsz engem!-mosolyodott el a lány.

-A Pikk király is csak ember! Meg van a gyengepontja, ahogy a fegyvereinek is! Nem lövöldözhet örökké!-tett úgy a férfi mintha az előző mondatot meg se hallotta volna.-Nemsokára kifogy a lőszere. Szerintem a léghajóról kapja.

-Akkor támadjunk!-szólalt meg Arisu.

-Csak hogy a mi lőszerünk is véges.-felelte Aguni.

-Jut eszembe! Itt a kabalám! Egy afféle bomba amit Chishiya készített.-vette elő a minden féle cuccból össze rakott bombát Kuina. Majd elkezdtünk ötletelni. Vagyis a többiek. Én túlságosan el voltam a magam kis féltékeny világában. Nekem bezzeg nem adott kabalát! Helyette lelépett! Igazán romantikus!

-Rendben, Akkor Arisu megy feltölteni a boltot gázzal mi pedig oda csaljuk a pikk királyt!-vázolta fel a tervet Kuina és mind beleegyeztünk.

10 perccel később:

Amint Kuina neki rohant a királynak elkezdődött a csata. Sose dicsekedtem vele de gimibe én voltam a vívó klubb elnöke. Mivel nem volt senkinél nekem kedvező fegyver szereznem kellett. A sikátor végén volt egy étterem aminek a falán díszként szolgáló kardok voltak. Onnan kellett hoznom egyet miután az ellenfél már nem vesz észre és bennt van a sikátorban. Már mindenki harcolt mikor vissza értem így én is beszálltam. Eldobta Kuinat és leütötte vele Usagit majd én jöttem.

Kezdő állásba álltam és egy nagy levegő után elkezdtem megtámadni. Meg se kottyant neki könnyedén kitért előlem de egyszer rosszul lépett és sikerült megvágnom. Annyira meglepődtem hogy amíg nem oda figyeltem megfogta a kardom végét és annál fogva a falnak lökött. Sikerült olyan helyen beverni a hátam hogy a földön fetrengtem levegő hiányában. Éreztem hogy van körülöttem mégse tudtam eljuttatni a tüdőmig. Össze vissza kaparásztam mikor hirtelen egy újabb ütést éreztem a hátamon de ezúttal már kaptam levegőt. Lihegve kapkodtam a fejem keresve a királyt. Éppen Usagira célzott a pisztolyával.

Az idő megállt velem együtt. Sose voltam jó ember. De valahogy nem akartam belátni ezt magamnak. Viszont amióta itt vagyok rájöttem valamire. Önző vagyok felhasználok másokat majd ha már nincs rájuk szükségem eldobom őket. Én mindig jól járok de ők sosem. Egy halál közeli állapotban tényleg máshogy gondolkodik az ember.

Értelek már Chishiya!

Ezzel felálltam és a lány elé futottam.

Meglőttek...

-Ne! Miért?-guggolt mellém a lány.

-Chishiya nem is olyan hülye, jól esett csinálni valami hősieset mielőtt meghalok. Legalább nem egy szánalmas önző senkiként halok meg.-köhögtem fel némi vért mondatom végén.

-Ami! Ne!-futott hozzám Kuina is.

-Úgy látszik itt a vég, nekem ennyi bőven elég volt. Nem kell több idő. Ne halljatok meg nekem! Jutassátok ki a többieket!-mosolyodtam el és egy szorongató hideg sötét érzés járt át aztán képszakadás.

Bipp.....Bipp....Bipp....Felkelt!

___________________________________________

1040 words

Sziasztok!

Bocsánat a nagy kihagyásért de eléggé nehéz időszakon megyek most keresztül így nyilván nem úgy megy az írás remélem megértitek!😁

További jó olvasást!❤️