Idő |Chishiya Shuntarō ff|

#2

Olyan indulatos ma mindenki.

Ezzel a gondolattal indultam meg a szobámba mely az elmúlt néhány napban menedéket biztosított nekem. Nem mintha bármi félni valóm is lenne csak nem szeretem a Part tartózkodó közösséget. Mind túlságosan naivak és ítélkezőek így inkább kerülöm a társaságukat. Hiába hangzik menőnek a titokzatos magányos farkas aki nem törődik semmivel mégsem az. Az ember társas lény így mindenkinek szüksége van valakire még ha azt is hiszi ez nem így van. Eleinte én is azt hittem jobb lesz nekem egyedül de tévedtem.

Szia! Nem láttad Arisu-t?-jelent meg a semmiből Usagi megszakítva elmélkedésemet.

Utoljára a gyűlésen beszéltem vele.-feleltem.

Óó értem, esetleg nem tudod utána merre ment?-kérdezte a lány.

Figyelj szívesen segítenék de most pont nem érek rá! Egyébként hamarabb kimentem a teremből mint ő így nem láttam mikor hagyta el a helyiséget sajnálom!-néztem rá kissé szomorúan majd lehagyva a szobámba siettem. Magam mögött halkan becsuktam az ajtót és leültem annak háttal. Egyetlen dolog járt a fejemben. Az a vezetőségi tag annyira lekezelő tekintete volt. Az ilyen emberek mindig is érdekeltek. Mint már említettem nem vagyok egy szociális típus tehát senkitől nem tudtam kérdezni az idegenről.

Úgy tűnik mégis kimozdulok.-álltam fel és utamat a medence felé vettem. Mikor leértem szokásosan hatalmas buli volt így nem tűntem fel senkinek sem. Szememmel végig futottam a tömegen viszont nem találtam meg aki miatt most itt vagyok.

Szia!-köszönt rám egy raszta hajú lány. Esküszöm még életemben nem köszöntek nekem ennyien mint a mai nap.

Szia ismerlek?-fürkésztem a lány arcát hátha eszembe jut.

Nem hinném, bár egy játékon voltunk valamelyik nap. Kuina vagyok örvendek!

Ami, szintúgy!

Egyébként hallottam hogy a vezetőség tagja vagy!  Elég menőn hangzik az egyik barátom is tagja de ő nem olyan jófej mint amilyennek te tűnsz!-vette a szájába a cigijét.

Igen sajnos az vagyok. Elárulok egy titkot de ne mondd el senkinek oké?-hajoltam közelebb hozzá ő pedig csak bólintással jelezte hogy mondhatom.

A vezetőség nagyrésze csak egoista barom aki valamilyen szerencse folytán jó lapokat szerzett!-súgtam a fülébe majd eltávolodtam. Kuina mosolygott egyet majd szólásra nyitotta a száját. Mielőtt még egy szót is tudott volna mondani lefagyott a mosoly az arcáról.

Uramatyám! Elfelejtettem!-kapott a fejéhez.

Jól vagy?-kérdeztem meglepődve.

Neee! Chishiya nagyon nem fog örülni!-temette arcát a kezébe.-Bocsánat mennem kell! De jó volt veled beszélgetni remélem máskor is összefutunk még!-és ezzel ott is hagyott. Néha még én sem értem az embereket. Nem számít ha már lejött ne legyen felesleges. Elindultam a bárpult felé és kértem valami fura nevű italt. Gyorsan megittam miközben továbbra is azt az egy embert kerestem a tömegben.

Tehát nem bulizós típus.-jegyeztem meg magamnak lerakva az üres poharat. Még egy utolsó esélyt adtam neki de most sem találtam meg elmém felforgatóját. Egy fáradt sóhaj után elindultam a tetőre levegőzni egy kicsit. A szokásos hosszú lépcsőzés most is megérte hisz a táj gyönyörű volt. Leültem az épület peremére és onnan csodáltam az esti égboltot. Mindig is szerettem az éjszakát mert akkor ha felnéztem az égre a sok szép csillagot láttam nem pedig a nap fénye égette ki a szememet. Egy ideje már ott ültem csodálva a tájat mikor is látogatóm akadt. Egy ideig vártam hátha elmegy de ez nem történt meg így hátra fordultam megnézni ki az. És ott volt. Akit egész éjszaka kerestem épp mögöttem állt. Hát úgy látszik tényleg nem társadalmi ember. Mivel túlságosan magabiztos vagyok nem bámultam csak egy gyors pillantást vetettem rá majd újra az eget kémleltem.

Ott fogsz állni végig vagy le is ülsz?-kérdeztem neki háttal. Eleinte nem kívánt választ adni kérdésemre de végül mégis megszólalt.

Nem inkább kihagyom itt úgyis jobb a rálátás a tájra és a társaság is.

Ezt hallva felpattantam a helyemről és mellé sétáltam.

A kilátás tényleg jobb de a társaságban nagyot tévedtél!-mondtam majd vissza ültem eredeti helyemre.-Viszont itt kényelmesebb.-Választ ugyan nem kaptam de egy furcsa grimaszt igen.

Láthatóan nem kedveled a társaságom viszont én nem fogok elmenni csak hogy tudd. Levegőzni jöttem nem azért hogy te megjelenj és én elhúzzam a csíkot-váltottam hangnemet barátkozósról kissé flegmára. Félig ugyan hazudtam hisz reméltem hogy valami óriás csoda folytán megjelenik majd csak nem gondoltam hogy tényleg meg fog.

Hát akkor megyek én.-válaszolt ezúttal szavakkal majd már itt se volt.

Ezazz Ami olyan kurva jó vagy! El sem hiszem hogy ilyen profin ismerkedsz! Ó köszönöm tényleg így gondolod? Nem te hülye picsa mégis mit gondoltál-kezdtem el különböző hangokon immitálni egy beszélgetés az agyam és magam közt. Nem meglepő hogy ez nem segített de mindig ezt csinálom hisz az ember magában bízhat meg a legjobban. Nagyot sóhajtva indultam el a tetőről levezető lépcső felé de amint kinyitottam az ajtót megugrottam az ijedtségtől.

Tehát ennyit arról hogy nem fogsz elmenni.-nézett a szemembe zsebre dugott kézzel majd engem kikerülve visszament a tetőre. Mivel ezek után túlságosan kínos lett volna vissza menni inkább egyenesen a szobámba mentem. Ahogy beértem az említett helyiségbe az ágyra dőltem és fejemet erősen a párnámba fúrtam. Egy szálló gondolat miatt hirtelen felemeltem azt és pánikolva megfogtam az arcom.

Mi van ha halotta ahogy magamban beszélek? Istenem most totál őrültnek hisz!-engedtem le ismént a fejemet. Egy hirtelen fellángolás miatt hatalmasat ordítottam a párnámba ami nagy részét felfogta de még így is hangos volt.

De jól esett ez.-nyújtózkodtam közben azon agyalva mit kezdjek azzal a fiúval. Végül sikerült bealudnom ezáltal nem sokra jutottam az ügyben.

___________________________________________

898words

Bocsánat de most egy félkész részt kell kitennem mivel közbe jött valami és nincs időm befejezni!

A következő résszel kiengesztellek titeket ígérem!❤️