Idő |Chishiya Shuntarō ff|

#3

Végül sikerült bealudnom ezáltal nem sokra jutottam az ügyben.

Másnap:

Valamikor délután felkeltem az ablakomtól nem messze történő lövésekre. Tehát újabb árulók. Manapság egyre többen vannak már azt se csodálnám ha megölnék a vezetőségi tagok valamelyikét. Vissza akartam aludni viszont azzal a tudattal hogy pár méterre hullákat dobálnak a letakart kukába nem igazán sikerült. Egy kis ideig fetrengtem majd rájöttem hogy kénytelen vagyok felkelni és kezdeni magammal valamit mert úgy fogom végezni mint anyám. Lassan kimászok az ágyból és megmosom az arcom egy kis hideg vízzel. Felaggatom magamra az extra kényelmetlen fürdőruhát és ráveszek egy két normálisabb ruhát. Megfogom az ajtó kilincsét és veszek egy mély lélegzetet majd kimegyek rajta.

És most hogy tovább?

Merült fel bennem a kérdés. Eddig a Kalapos annyira megszállottan kereste a kőr kártyákat hogy amióta itt vagyok néha aludni se jöttem vissza a Partra. Mivel minden időmet játékok megnyerésével töltöttem fogalmam sincs hogy mit csinál egy normális ember a Parton. Ötlet hiányában elkezdtem sétálni a medence felé ahol szokásosan már ment a buli leültem egy asztalhoz és néztem a sok embert.

Mind annyira önfeledtek. Mintha nem tűnt volna el mindenki és nem halhatnának meg bármely percben. Akár csak a csecsemők. Mondjuk nem csodálkoznék ha néhány ember IQ szintje közel hasonló is lenne egy újszülöttéhez.

Egy rövidet!-hallottam meg Niragi hangját a mellettem lévő bártól.

Niragi! Jó újra látni főképp hogy most nem fogsz fegyvert a fejemhez!-szólítottam meg unalmamban.

Csak nem kibújtál a szobádból és már egyből azt hiszed gengszter vagy?-vette el az italát a pultról majd velem szembe foglalt helyet.

Rosszabb társaság nem is akadhatott volna.-motyogtam a fiú arckifejezése alapján nem elég halkan. Egy ideig szorongatta az üvegpoharat a kezében majd lassan engedett fogásán.

Tehát megint azt csinálod?-nézett körbe a halomnyi emberen.

Mit?-néztem arra amerre ő is értetlenül.

Megint azt hiszed jobb vagy. Távolról kritizálsz mindenkit, mintha a te hozzáállásod jobb lenne. Csak vigyázz nehogy újra pofára ess.-állt fel és nézett le rám.-Szánalmas vagy.

Reagálni már nem lett volna időm mert olyan hamar otthagyott amilyen hamar csak lehetett. Nem mintha olyan állapotban lettem volna. Egyszerűen bámultam előre a nagy semmibe és egyre több emlék tört elő. Hirtelen csak arra lettem figyelmes hogy egy kétségbeesett tekintet vette át a helyét előző magabiztos mosolyomnak. Amit ezt észleltem gyorsan meg is változtattam és indulni készültem.

Kuina szsz.;

Nézd ott az a lány, vele beszéltem tegnap! Lehet ő is jól jönne a tervhez, de nem hagyhatjuk hátra.-néztem a sötét barna hajú lányt a medencénél.

Gondoltam hogy megint valami ilyesmit fogtál. Tegnap találkoztam vele kétszer is. Vezetőségi tag ő is elég feltűnő belépője volt. Amikor a tetőn találkoztunk nyomulós volt és makacs. Nem vesszük be!-ellenezte ötletem Chishiya. Mindig kifogása van arra amit én találok ki.

Ne már! Biztos hogy idővel jól kijöttök majd! Ha nem is majd elviseled valahogy!-próbálkoztam meggyőzni.

Nincsen szükségem barátokra főképp nem olyanokra mint ő.-mamacsoskodott, és még Amire mondja hogy makacs.

Miért milyen az olyan mint ő?-sóhajtottam lemondóan látva hogy nem sikerül meggyőzni.

Problémás.-válaszolt egyszerűen.