Idő |Chishiya Shuntarō ff|

#7

Megtaláltam Takeru! Meg van a kőr 10-es!

Még ha van rá barmi esély is ez elég zavaros.-mondta Chishiya.

Most komolyan egy káró játékos akar kioktatni egy kőr játékost a kőr 10-es szintű játékról? Nem furcsa ez?-vontam fel a szemöldököm. A férfi megforgatta a szemét és látszott rajta hogy gondolkodik valamin. Tényleg, annyira lefoglalt a sebesülésem hogy még azt se néztem meg milyen szobában vagyok. Ahogy össze vissza nézelődök a szemem sarkából kiszúrom hogy az ajtó alatt füst jön be.

Chishiya!-szólítottam meg az illetőt majd az ajtó felé mutattam. Gyorsan oda ment és kinyitotta azt majd egyből vissza is csapta.

Hát ez nem jó.-jegyezte meg halál nyugodtan mikor én már rég be voltam pánikolva.

Ezt vedd fel!-nyomta a kezembe rám se nézve az egyik orvosi pólót mivel csak egy fürdőruha felső volt rajtam a "műtét„ óta. Felveszem gyorsan majd még a kezembe nyomott egy két cuccot és megfogta a kilincset.

Engem kövess vagy meghalsz, ha elesel vagy felakadsz valahola esetleg mégsérülsz hátra hagylak.-ezzel lenyomta a kilincset és kicsapta az ajtót. Minden narancssárga volt és a füstön kívül semmilyen mást nem éreztem. Ez bizony tényleg nem jó. Hirtelen megindult az újdonsült társam így kénytelen voltam figyelmen kívül hagyni hogy az egész épület kibaszottul lángol. Ahogy követtem elvezetett a kőr 10-es laphoz és egyből felcsillant a szemem de azt elvette magának szemem csillogását kiiktatva. Ezután kimentünk volna egy hátsó ajtón viszont ott is minden lángokban állt.

Na és most hogy tovább?-néztem a láthatólag tűzzel körbevett kijáratot.

Azt hiszem most jön az hogy meghalunk.-dugta zsebre a kezét.

Végülis, a jelenlegi helyzetben legalább nem is lenne olyan rossz elmondhatnám majd a pokolban hogy három lövés után hősiesen keresve a szent lapot egy óriási tűzveszélyes vetett véget az életemnek.

Nem fogunk meghalni. Irónia volt.-nézett rám a válla felett majd sarkon fordult és a másik irányba ment. Látszólag nem zavarta hogy nem követem eleinte így végül mellé futottam. Elég melegem volt így nehezemre esett tartani a lépést a fehér hajúval. Sohasem voltam valami sportos alkat tehát lehet még normális helyzetben sem tudnám utolérni. Egyre jobban kapkodtam a levegőt ami nem meglepő tekintve hogy a tűz elnyeli azt a kis maradék oxigént is amíg még életben tart minket. Nem kellett tovább gondolkodnom ezen mivel már kinnt is voltunk. Tőlünk nem messze láttuk a többieket így elindultunk arra kikerülve a már néhány tovább terjedt lángot.

Hé amúgy...-szólítottam meg miközben felmértem a túlélőket. Nem válaszolt amit már kezdek megszokni így magamtól folytattam.- Kösz, ezt az egész megmentősdit.-erre szintén nem válaszolt ami eléggé zavart de nem lepett meg hisz tudtam hogy nem szívesen tette úgyhogy nem is vártam hogy ezt mondja csak mégis...

Hazudnék ha azt mondanám nincs mit, de mást nem tudok. És legközelebb ne lövessd szét magad mert nem foglak újra megmenteni.-törte meg a csendet. Szemeim tágra nyíltak és egy apró mosolyt is ejtettem mellé.

Tudtam hogy annyira nem is utálsz!-zárkóztam fel mellé mert útközben sikerült újra lemaradnom.

Csak mintha kétszer annyira utálnálak.-válaszolt flegmán amire csak megforgattam a szemem. Csöndben mentünk egymás mellett mikor hirtelen megfájdult a tüdőm és nehezen férkőzött be abba levegő. A kezemet egyből mellkasomhoz kaptam és meg is álltam. Már nem voltunk messze a többiektől de nem bírtam ki odáig. Lábaim feladták a szolgálatot és a földre estem. A levegő egyre csak fogyott kezem pedig már a torkom volt. Mikor Chishiya észre vette leguggolt hozzám és kezével megfogta enyémet majd magam mellé helyezte. Ezután megfogta a tarkóm és az államat ennek segítségével hátra hajtva az egész fejem. A legcsövem egyből kitágult és vettem egy hatalmas levegőt.

Mit is mondtál arról hogy legközelebb nem mentessz meg?-mosolyogtam rá játékosan.

Ne szokj hozzá!-állt fel és nekem hátat fordítva otthagyott.

Ami!-jelent meg Kuina és felsegített.

Azt hittem meghaltál.-mondta miközben végig mérte az állapotomat.

Hát jobb lett volna.-motyogtam halkan hogy ne hallja meg. Egyszer csak a semmiből minden forogni kezdett. Persze már csak ez hiányzott! A hulye allergiám. Már dőltem volna oldalra ezért arrébb tettem a lábam hogy megtámaszkodjak rajta. Kuina beszélt hozzám de nem hallottam.

Na faszom!-sóhajtottam majd minden sötét lett.

Két nappal később:

Egy elhagyatott bérházban ébredtem. Egyből felpattantam és körbe néztem de nem találtam semmi hasznosat. Vajon hogyan kerültem ide? Vagy kivel? Milyen nap van ma? Teljesen elvesztettem az idő érzékem és még a veszély szintjét se tudom. Lehet Kuina hozott ide. Nem biztosan nem. Akkor most itt lenne. Az utolsó dolog amire emlékszem hogy szédülök a lány beszél hozzám mögötte egy csomó ember és sötétség. A vízumom valószínűleg lejár. Játszanom kéne. Gyorsan megmostam az arcom hideg vízzel és elindultam lefelé a lépcsőn. Az első néhány fok után erősen beszúródort az oldalam. Egyből oda kaptam amit szintén nem kellett volna. Felhúztam a pólóm és friss kötés volt rajta úgyhogy nem igazán áll össze a kép. Minden esetre tovább mentem le és mikor kiléptem az utcára egy csomó hulla volt szerte szét. Ekkor beugrott egy flashback mikor a Part folyosóján is ugyan így találtam rá a hullákra. Kissé megborzongtam de egy mély levegő után elkezdtem szétnézni. Csend volt így ügyelnem kellett rá hogy én se okozzak feltűnést ha esetleg az ellenség még itt lenne. Nem találtam semmit mikor észre vettem hogy valami elég gyorsan kezdi eltakarni a napot. Felnéztem az égre és egy hatalmas Pikk királlyal találtam szemben magam. Ahogy elnéztem távolabbra többi figurás lap is megjelent.

Ó hogy az a!-mondtam idegesen mikor megláttam a sok embert sikoltozva futni mögöttük a pikk királlyal. Ahogy csak bírtam vissza futottam az épületbe és elkezdtem felmenni a tetőre. Elég logikátlan lenne ha a pikk király bemenne épületekbe is mikor kinnt teli vannak az utcák emberekkel. Mikor felértem a tetőre fogalmam se volt mit tegyek. Az biztos hogy innen el kéne mennem. De le fog járni a vízumom. Még ma be kell lépnem egy játékba. Lássuk csak mi van a legközelebb.

Treff király vagy a... Kőr Bubi! Nem kérdés! Az lesz!

___________________________________________

983 words

Sziasztok!

Először is meg szeretném köszönni a több mint 1k olvasót! Ki se tudom fejezni mennyire hálás vagyok érte! Elképesztőek vagytok!❤️🥳

A másik amit szerettem volna mondani pedig hogy sajnálom hogy nem nagyon voltak mostanában részek csak kicsit össze csaptak a hullámok a fejem felett és sok dologgal kellett foglalkoznom!

Igyekszem mostmár minél több és hosszabb részt hozni!

További jó olvasást!