A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️

1. - Állásinterjú

Mindenki a saját tempójával halad előre, én is elindultam.
Végre.

Park Yoonah Nina vagyok, egy átlagos huszon éves, aki keresi a helyét a világban.
Édesapám amerikai, azért van angol nevem is, de édeanyám koreai azért lakok egy kisebb városban Donghaeben.
Apámék egy helyi kisebb halas éttermet üzemeltetnek, a testvéreimmel együtt mindig besegítünk nekik. Mivel annyi pénzem sose volt, hogy egyetemre tudjak járni, így az évek alatt amit dolgoztam és összespóroltam elakartam költözni Szöulba.

Igazából, most is oda tartok, egy álláshirdetésre.

Próba cseresznye!

Mivel főzni anyámtól megtanultam és nagyon jó érzékkel is rendelkezek, ezért úgy gondoltam megpróbálkozok elhelyezkedni mint házvezető asszony.

Kicsit hosszú az út fel Szöulba és nagyon izgulok is. Ugyan is hallottam dolgokat.

Amit tudok arról akinek dolgozni kell majd, az valami vállalat egyik fejes embere. Egyedül lakik és férfi. De állítólag nagyon válogatós. Volt már előttem pár ember aki hamar kibukott a pozíciójából, de most rajtam a sor. Ha ez nem sikerül, se fogok elkeseredni. Megyek tovább. Haladok előre.
Keresek egy biztos helyet ahol dolgozhatok Szöulba.

Egyre nyugtalanabb vagyok azért, örülnék ha sikerülne, mert elég jó fizetést igértek ha bejön.

Beérve Szöulba a cím felé vettem az irányt amit kaptam. A hajam kényelmes kontyba fogtam reggel, hogy elegánsabb kinézetem legyen, kényelmes farmer és egy egyszerű fehér inget vettem fel fekete blézerrel. Na és egy kényelmes cipőt, hisz sokat fogok mászkálni ma.

Ahogy az épület elé értem elkerekedett szemekkel néztem a hatalmas felhőkarcolót.

Te jó ég?! Jó helyre jöttem én?

Bementem a hallba, ahol a pultnál lévő nőhöz vettem az irányt.
Félénken szólaltam meg.
- Jó napot! A házvezetői állás miatt vagyok itt, Park Yoonah vagyok, Kim Seungmin hivatott be.
- Jó napot!  Egy pillanat, mindjárt nézem a gépen. - nézett rám kedvesen a nő, majd elkezdett gépelni. - Áh , igen. Kim úr már várja. Kérem menjen a 30. emeletre és Kim Seungmin titkár irodáját keresse.
- Rendben, köszönöm.  - hajoltam meg előtte és elindultam a lifthez.
A liftben gyorsan elővettem a táskámból a szájfényem, kapóra jött hogy a lift egyik fala egy hatalmas tükör volt. Gyorsan felkeltem, majd megérkeztem a szintre.

Kiszálltam a liftből majd az iroda felé topogtam. Megigazítottam a ruhám majd bekopogtam.
- Jöjjön be! - hallatszott a hang belülről.
Bent pedig egy szemüveges úr ült az íróasztal mögött. Felállt és közeledett felém.
- Üdvözlöm. - hajoltam meg előtte - Park Yoonah vagyok.
- Üdvözlöm kisasszony. Kim Seungmin titkár vagyok. - majd meghajolt - Kérem foglaljon helyet. - majd mutatott az egyik fotelre.
Mindketten helyet foglaltunk, majd felfogta a dossziét amin valószínűleg az önéletrajzom volt.
- Látom, a házvezetői állásra jelentkezett. - egy nagy levegőt vett - ilyen fiatalon miért pont ezt a munkakört választotta?
- Tudja, mivel nem engedhettem meg az egyetemi tanulást, így otthon segédkeztem be a szüleim éttermébe.
- Tehát tud főzni?
- Igen, tudok.
- Látom, nem egészen Koreai kinézetű, a koreai konyhával, hogy áll?
- Igen, nem vagyok teljesen Koreai, édesapám amerikai, de egész életembe Koreában éltem, tehát az ételeket ismerem és sokat el is tudok készíteni.
- Értem. - majd abban a pillanatban kinyílt az ajtó. Egy öltönyös, jóképű férfi lépett be. Csak úgy sugárzott róla a magabiztosság amikor belépett a terembe.
- Bang Úr! - állt fel Seungmin és meghajolt előtte majd én is gyorsan ezt tettem. Nem tudtam ki ez a férfi, de valami nagy embernek tűnik.
- Látom, elfoglalt. Később jöjjek vissza?- szólalt meg a férfi.
- Nem uram! Igazából a hölgy, maga miatt van itt. -kikerekedtek szemeim.

Mi? Miatta? Néztem rá jobban. Szóval neki leszek a házvezetőnője ha felvesznek?

Nem is gondoltam, hogy ilyen fiatal férfinek fogok dolgozni. Egyre jobban csábított a gondolat, hogy neki dolgozhatok. De még is amiket hallottam. Nem sok embert tűr meg, sőt... Inkább ezaz, hogy keveset, és nagyok az elvárásai.

- Valóban? Ezesetben, hagy mutatkozzak be. - Lépett közelebb hozzám. - Christopher Bang vagyok. Vagy a koreai nevem Bang Chan. - megrázta a kezem.
- Park Yoonah Nina vagyok. - hajoltam meg újból előtte.
- Uram! - szólalt meg Kim úr. - A kisasszonynak minden papírja megfelel. Így úgy gondoltam, hogy akár két hét próbaidőre megnézhetné mit tud.
- Rendben. Ezesetben, kérem mutassa meg az állással hirdetett apartmant és a szükséges információkat ismertesse.- majd rám nézett - Jövőhéten tud kezdeni? - nézett rám Bang Chan.
- Igen uram! - majd bólintottam.
- Akkor találkozunk hétfőn. Addig helyezkedjen el az apartmanba. Hétfőn, pedig Kim titkár fog Önért menni és elviszi Önt a házamba. 7 órára legyen készen.
- Rendben uram!
Majd meghajolt és kiment az irodából.
-Park kisasszony akkor kérem, itt írja alá a papírokat. - nyujtotta felém a szerződést.- Két hetes próbaidőt kap. Ha az alatt beválik, el tudja végezni a feladatokat akkor a szerződést meghosszabbítjuk. - aláírtam a papírokat , nagyon örültem, de nem akartam mutatni semmi érzelmet, nem akartam nagyon beleélni magam.

Miután Kim titkár ismeretett minden tudni valót, amit anélkül el tudott mondani, hogy láttam volna hazafelé vettem az irányt.
Hazafelé nagyon nem bírtam magammal így gyorsan felhívtam a barátnőmet hogy közöljem a jó híreket.
- Halló? - szólt bele a hang.
- Szia Eunseo! Képzeld, felvettek!
- Mii?? Gratulálok! Tehát tényleg itthagysz?
- Hát, úgy tűnik, de ne aggódj, elköszönök még azért. Pár óra mulva otthon vagyok a hétvégén pedig megünnepeljük és utána költözök Szöulba.
- Azért, tudod, hogy hiányozni fogsz? Így ki fog nekem olyan finom ttoppokit főzni?
- Tudtam én, hogy csak azt akarod, hogy főzzek! Na de adok én neked!
- Neee! Most nagyon ijesztő vagy!
- Nem is! Ne aggódj még otthon főzök neked egy búcsú ttoppokit!
- Rendben! Úgy legyen! Akkor pénteken estére átmegyek! Viszek egy kis Sojut!
- Oké! Várlak!
Majd leraktam a telefont és egy hosszabb unalmas út várt rám.
Már lement a nap mire hazaértem, egyenest az étterem felé vettem az utat. A szüleim már vacsival fogadtak.
- Végre, hogy hazaértél! - szólalt meg apám - Hívhattál volna minket mikor indulsz.
- Jaj apukám! Ne aggódj. Nem akartalak zavarni titeket, tudom, hogy sok volt a vendég ma, nem is tudtam nektek segíteni, így nem is akartalak zavarni titeket, hisz felvenni se lett volna időtök.
- Jaj de akkor is! - ölelt át anyám - Gyere ülj le! Maradt még alga leves!
- Farkas éhes vagyok! Együnk. - mosolyogtam rájuk.
Leültünk majd még fel se vettem a kanalat megszólalt apám.
- Hogy ment a meghallgattatás?- majd minden szem rámszegeződött.
- Hát, van egy jó meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
- oh, Noona. Kezd a rosszal. Essünk túl rajta. - szólalt meg öcsém.
- Hát jó, a rossz hír az, hogy nem leszek itthon egy darabig. - majd amint kimondtam megláttam anyám szemébe a csillogást.
- A jó hír pedig az, hogy felvettek! - nevettem el magam- Két hét próba időt kaptam. Szóval, most fel kell majd költöznöm.
- Gratulálok kicsim ! - simogatta meg apám a hajam - Annyira büszke vagyok rád!
- Hiányozni fogsz kicsim, mindenkinek. - sóhajtott fel anyám. - A bátyád így is egész nap a te főztödet hiányolta. Teljesen meg voltam sértödve, hogy már az anyja kajája nem is kell.- nézett rá bátyámra majd elnevette magát mindkettő.

Az este további része csendesen telt, végre az ágyában este mikor befeküdtem, a munkára tudtam csak gondolni és a sok információra amit Kim titkár mondott.

És Bang Chanre... Milyen lesz neki dolgozni. Remélem alkalmas leszek hosszabb távon a munkára.
És arra... hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen helyes, jóképű is lesz a főnököm.