A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️

13. Furgon

**Park Yoonah**

Hazajött Chan, de olyan volt mint aki aggódna valami miatt. Vacsorához ültünk és enni kezdtünk. Annyira elmerült a gondolataiba, nem akartam zavarni, egy idő után pedig csak az étkészlet csörrenését lehetett hallani ahogy a tányér szélét kaparja.

- Minden rendben Chan? - törtem meg a csendet, ezzel is kirángatva a gondolatai közül.
- Persze, ne haragudj - mosolygott fel - csak egy kicsit elbambultam.
- Min gondolkodtál ennyire? - mosolyogtam lágyan vissza.
- Igazából lényegtelen. Nem fárasztanálak vele, csak a munka... - végigsimított a kézfejemen.
- Neked milyen napod volt? Nagyon elfáradtál?
- Csak a szokásos. Vártam, hogy itthon legyél. Valamit meg kellene beszélnünk. Chan, nem gondolod?
- Lehetne, hogy ne ma? Most eléggé elfáradtam.
- Hát jó... akkor elmosogatok és hazamegyek.
- Köszönöm. -vett egy mély levegőt - Jó éjt Yoonah. - majd a homlokomra nyomott egy puszit és eltűnt a lépcsőn felfele.
Nagyot sóhajtva indultam elmosogatni a koszos tányérjainkat, majd mikor rendet raktam elindultam hazafelé.

Sötét utcákon végigmenve már majdnem az apartman épület mellett voltam mikor egy fekete furgon ért mellém egyet sikkantottam majd éreztem hogy valamit a fejemre raknak és elsötétült minden.
Próbáltam kapálózni, de nyilván az elrablóm nem törődött velem nagyon.
- Ne kapálózz cica, nem csinálunk veled semmi rosszat! - szólalt meg egy mélyebb rekettes hang.
- ENGEDJENEK EL! - kiáltottam fel kétségbe esetten miközbe éreztem, hogy a karjaimat összefogják.
- Ne kapálózz csillagom! Mondtam, hogy nem esik bántódásod. Ki is nyírnának érted... Chh. - morrant fel újból.

Egy jó 20-25 perc eltelhetett. Mikor meghallottam, hogy a furgon megáll az ajtó kinyilt és kirángattak.
- Óvatosan a kis buskiddal cica! - majd éreztem a fejemnél egy kezet és úgy húztak ki a kocsiból.

Beérve egy hideg épületbe, ledobtak egy székre majd hirtelen újra világos lett. Az arcom elől elvették a leplet én pedig ott ültem maga tehetlenül. Az épület valami raktár épület lehetett, majd egyszer kinyilt az ajtó és egy jólöltözött idősebb férfi lépett be.

- Park Yoonah, elnézést kérek a hűvös fogadtatásért, de a fiam megtiltotta, hogy magácskát meglátogassam nála.
- Ki maga és mit akar tőlem?
- Nos hagy mutatkozzam be, a Bang vállalat feje vagyok, Bang ___ . Gyakorlatilag az Ön főnöke.
- Értem. De miért nem tudta volna ezt normális körülmének között közölni?- húztam fel a szemöldököm.
- Nos. Mivel nem akarom, hogy tudja a fiam, hogy beszéltünk, mert akkor sejtené a következőket.
- Mit akar?
- Maradjon távol a fiamtól Park kisasszony. Nem hozzá való. Ne legyen egy mocskos aranyásó, tegyen le a fiamról. Ő majd valami nagyvállalat lányának a kegyeit fogja majd élvezni. Magácska meg maradjon a földön, ne száljon el csak azért mert a fiam kihasználna a maga... nos hogy mondjam... nőiességét.
- NE MONDJA EZT! - fakadtam ki, de a tudat, hogy lehet hogy igazat mond... Az arcomon szép lassacskán elkezdett végig szánkázott a könnyem.

Lehet végig csak kihasznált?

- De hát ez az igazság. Akármennyire is szép magácska, de csak egy senki. Ha jól tudom, csak egy kis halas étterem tulajdonosa az apja, egy senki ebben a körökben ahol a fiam mozog. -felém tartott és hajolt hozzám közelebb - a maga érdekében, még most hagyja abba az álmodozást mielőtt hatalmasat esne és összetörné magát.
- És mi van ha ő közeledik felém, és nem én fele? - a szavakat alig bírtam kimondani a torkomon akadt gombóc miatt.
- Ugyan kiasszony. Inkább magácska húzodjon el és tartsa távol magát tőle. A fiam ettől sokkal okosabb és persze, ki ne akarná megszerezni a kegyeit? - nevetett fel. - Sármos, jó érzéke van az üzlethez és ehhez az kell hogy egy befolyásos felesége is legyen, nem pedig mint maga. Nézzen magára! Maga mit tudna neki adni? Pénzt, hírnevet semmi képpen sem. Mi más hiányzik még a tökéletes üzlethez?
- Szeretetet - suttogtam magam elé szinte szónélkül, a keserű nedű pedig csak úgy folyt végig az arcomon.
- Hah! - nevetett fel -Szálljon a földre vissza aranyom! Inkább ajánlok magának pénzt, ha ennyire azért hajt a fiamra, csak tartsa magát. A fiammal meg nem tudok mit kezdeni. - forgatta meg a szemét - a maga fősztjéhez ragaszjodik és a módszereihez. Úgy hogy folytassa a munkát.
- Mi van ha nem fogadom el a pénzt?
- Ugyan kiasszony, akkor annyit ajánlok, amennyire maga se mond nemet. Mennyen inkább haza és gondolja át szépen és nem beszél a találkánkról senkinek.
- Miért kéne ezen gondolkodnom?
- Mert akkor kicsit erősebb dolgokhoz kell nyúlnom, és nem akarom maga miatt bepiszkolni a kezem. Addig örüljön, míg egyátalán Chan mellett lehet, de egy idő múlva fel fog mondani, garantálom, ha más nők is megjelennek magán kívül abban a házban, addig meg bírja ki. - majd oldalas mosolyra húzta a száját. - tegyen szívességet és akadjon le a fiamról különben megöletem.

A torkomon akadt a szó, a szemeim tányérméretűre kerekedtek.
- Ezt Chan sose hagyná. - egyre jobban sírtam.
- Dehogy nem, fontosabb az üzlet mint maga. Fogja fel kisasszony, csak játszadozik Önnel, nem hosszabb távon tervez, ezt garantálom. Szóval , addig míg nem késő addig tegyen a kérésemnek megfelelően. Ha pedig bárkinek szól erről a beszélgetésről, ugyan úgy baja eshet. Húzza meg magát míg nem késő, vagy mondjon fel ha nem bírja! - testem egyre jobban beleremegett minden fenyegetésére.

Mihez kedjek? Hagyjam ott Chant? De hisz csak most jöttem vissza! Mit tegyek?

- Elvihetik a kiasszonyt! - szólt oda a sarokba várakozó fekete ruhásnak mire felkaptam a fejem és visszafordult hozzám - Legyen jó kislány és ne keljen közbe lépnem!

Újra sötét lett, újra a fejemre rakták a fekete anyagot és a kocsihoz rángattak. Beültettek és az apartman előtt kiraktak, eloldozva a kezem.
- Tudjuk kiasszony ki maga, szerintem hallgasson a főnökre, ne hogy baja essék a szép kis pofijának. - nevetett fel a férfi majd elhajtott.

Nagyot sóhajtva beléptem az apartmanomba, lefürdöttem, rohadt hosszúra sikeredett a nap, ugyan is ez a kis fenyegetés nem volt beleszámolva. Pláne, hogy Chan apja volt a fenyegető...

Igaza lehet... nem éppen hozzá való vagyok. Egy senki... Ugyan mit nyerhetne velem Chris?

Valószínűleg semmit, sokkal kevesebbet tudok adni neki, mint más...

Egész éjszaka nem aludtam, másnap pedig mint egy zombi császkáltam be Chanhoz, kávét készítettem, egyszerűen máshogy nem bírtam volna ébren maradni.
- Ki kell bírni... - suttogtam magam elé miközben kortyoltam a feketémet.
-Jó reggelt Yoonah! - jött oda Chan hozzám mire leraktam a poharat.
- Jó reggelt ! - meghajoltam előtte majd siettem el mellőle. - Sok a dolgom ne haragudj.
Majd a raktárba mentem, " elbújni Chan elől".
- Azért pár perced lehetne rám! - ordított utánam Chan.
- Uram, indulhatunk? - szólalt meg Seungmin majd kisvártatva az ajtó záródott, kívül pedig az autó elhajtott.

Mit csináljak ebben a helyzetben? Hogy kerülhetném el?
Chan... ha elmondhatnám neked...