A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️

7. Dolgozószoba

Betudtam annak a csókot végül, hogy csak azért csókolt meg mert ivott... de én meg... visszacsókoltam.

A sexy főnököm... 

Megráztam a fejem, miket gondolok. Ajkaimon végighúztam a csók helyét, és próbáltam visszaidéni a pillanatot. Minél inkább elakartam feledni annál jobban izzottak ajkaim. Többet akartam.

Hidegzuhanyt vettem, minél inkább lehűtsem testem izzását. Mikor végeztem, azthittem hatásos volt, de nem. Mindig csak Bang Chanra tudtam gondolni. 

Hogy fogok én így visszamenni hozzá dolgozni? Egyátalán a szemébe nézni?

Végül, úgy döntöttem, próbálom kerülni minden szemkontaktust és megnem történtté tenni ezt az egész katyvaszt ami a fejembe volt, ami vele volt. 

De ugyan, mit is gondoltam, hogy egy viszonzott csókot semmissé tenni...?

Másnap reggel, igyekeztem láthatalan lenni, minél inkább elkerülni mikor reggel készülődik. Első nap elbújtam a konyhába, majd Kim titkárt kértem meg másnap, hogy a boltnál tegyen ki, majd onnan gyaloglok, csak hogy ne kelljen véletlenül se Channel találkoznom. Majd olyan is volt, hogy gyalog mentem dolgozni. Mindent elkövettem, hamarabb mentem haza gyalog, vagy elbújtam a sövényben kint, és haza osontam...

Akár egy rossz kurva...

Egészen a Pénteki napig sikerült is elkerülnöm, de Kim titkár már szóvá tette, hogy esetleg volt-e valami köztem és a munkáltatóm között, hogy ennyire kerülöm.
De nem mondtam el neki a titkot. Mit is gondolt volna... " Ja igen, Chan megcsókolt én meg hagytam élveztem és többet akartam volna, ezért nem merek a szemébe nézni, mert csak a főnököm".
De aznap már kénytelen voltam a szokásosakhoz tartva jönni. Így el is kapott Bangchan mikor beléptem az ajtón.
- Meddig próbál kerülni kisasszony? - kapta el csuklóm és próbált volna a szemembe nézni, de csak lesütöttem a szemem. Szorítása nem volt erős, még is beleremegtem érintésébe.
- Magának is jó reggelit Bang Úr! 
- Valami baj van Uram?  - jött oda Seungmin egy dossziéval.
- Nem, semmi.  - engedte el végül a karom - Park kisasszony, megtenné, hogy az este folyamán megvár?

Hát essünk túl rajta... 

- Igen uram. - adtam meg magam. Hisz valamikor csak meg kell ejteni a beszélgetést róla.
- Köszönöm. - majd elvette Seungmintól a papírokat és az irodába vitte. Majd újból mellém sietett és a cipőjét felvette. - Akkor majd este találkozunk, addig is szép napot !
- Önöknek is - majd meghajoltam
- Viszlát kisasszony! - szólalt meg a titkár is.

Bezáródott az ajtó, én pedig a padlóra roskadtam a fejem fogva. 
- Most mit csináljak? Valljam be mit érzek? Fogjam arra, hogy részeg voltam, nem tudtam mit csinálok?

Ohh... dehogy nem tudtam mit csinálok, ennyire hülye nem lehetek. Hisz nem is ittam sokat.

A papíromra a dolgozószoba takarítása volt írva, aminek múlthéten elmaradt a takarítása, így úgy gondoltam, egy alapos portörlés, felmosás ráfér.

A polcokról a dolgokat leszedve töröltem át, polcról polcra haladtam, óvatosan. Mindennek meglegyen a helye, úgy ahogy volt. Nehogy valamit a végén kritizálni tudjon Őméltósága.

Órák teltek el mire végeztem a szinte könyvtárnak is elmenő helységgel, az asztalt hagytam utoljára. Összeszedtem a galacsinokat amik a padlón hevertek és a szemetesbe tettem. Majd egyesével levéve a tárgyakat az asztalról bútorápolóztam le. 

De nem is én lennék, ha éppen emiatt lenne valami. Ahogy az asztal közepét töröltem a dossziét felfogva az egyik kezemmel tartottam a másikkal töröltem, mikor a dossziéból kicsúszott a fél anyag...

- Ne! - Kiáltottam fel és abban a pillanatban több száz papír hullott a földre. - Ne... Ne... Ne...!
Próbáltam összekaparni, de csak számok, rám nem tartozó információk voltak benne. 
-Ezt nem hiszem el! - kezdtem bepánikolni - Mit tegyek???
Valamiért úgy döntöttem, hogy a papírokat berakom a dossziéba és végül Chan szemébe elmondom mi történt.
Nem akarok hazudni... Engem nem arra neveltek, hogy az ilyeneket másra kenjem, vagy letagadjam.

A másik a vacsora főzés volt, de annyira ideges voltam, hogy sorra követték a bénázásaim egymást. A rizs vize kifutott, takaríthattam a tűzhelyet. A hús szeletelése közben elvágtam az ujjam... Mi kell még? 
Kifutottam az időből is mire Chan hazaérkezett. A sírás határán voltam. Ideges voltam immár több dolog miatt.

- Szia Yoonah! - jött be az ajtón Chan.
- Szi-szia! - szólaltam meg, de hangom is beleremegett az idegtől, torkomon a gombóc egyre nagyobb lett.
- Oh, még nincs kész? - jött közelebb hozzám.
- Mo-most lett kész. - sütöttem le a szemem. 
- Remek! - mosolygott rám- Akkor tálalok! - majd fogta a szekrényből kivette az étkészletet.
Ahogy az ételt próbáltam átszedni egy laposabb tálba véletlen hozzáértem a forró fazék széléhez, és felszisszentem a kezemből pedig a szedő a kövön ért földet.
- Basszus! - szólaltam meg majd az égett mancsom a hidegvíz alá nyomtam.
- Kicsit szét vagy csúszva - rakta kezét a vállamra - Minden rendben? - hallottam az aggódást a hangján.
- Nem... - fújtam ki a levegőt. - Ideges vagyok több minden miatt.
- Mi bánt?  Elmondod? -fordított szembe magával és a szemembe nézett.
-  Chan...  É-én... elejtettem a dossziéból a lapokat...
- MI? HOGY MIT CSINÁLTÁL? - kerekedett ki a szeme majd szalad a dolgozó szobába. Egyre jobban remegtem, pláne akkor amikor Chan mérgesen a kezében jött a dossziéval.
- MIÉRT TETTED? - váltott egyre agresszívabb hangnemben beszélt- EZ NEKEM ÖSSZE VOLT KÉSZÍTVE HOLNAPRA! - közbe lapozta át.  - TUDOD MENNYI IDŐMBE TELIK EZT RENDBE TENNI??

Majd ledobta az ebédlő asztalra, és széjjel túrta a lapokat. Feléjük állt, próbálta kiválogatni, majd hirtelen rámnézett és közeledett.
- EGYÁTALÁN MIÉRT IS VOLTÁL A DOLGOZÓSZOBÁMBA EGYEDÜL??? - nyomott a falhoz.  - ELAKARTÁL VALAMIT VENNI BELŐLE? - majd ott ertölt bennem a mécses. A keserű nedű végig szánkázott az arcomon.
- Ne...ne haragudj! - szipogtam fel - De... ki kellett takarítanom... - becsuktam a szemem, nem bírtam ránézni se. Megrémített a viselkedése nagyon.
- IGEN KI! DE CSAK AKKOR HA MÁR ÉN IS ITT VAGYOK! - majd felmordult és visszament a papírokhoz és a telefonját elővette.
- SEUNGMIN! NEM ÉRDEKEL HOGY HOL VAN, AZONNAL IDE TOLJA A SEGGÉT ÉS KIRÚGJA PARK KISASSZONYT ÉS SEGÍT NEKEM A HOLNAPI ANYAGOT ÚJRA RENDSZEREZNI! MÉG MA HA LEHET!!!
- Mi?! - emeletem fel a fejem szavaira "kirúgni Park kiasszonyt..." , majd egy ideig hallgatott.
- BASSZAMEG SEUNG! NEM ÉRDEKEL ! KURVÁRA GYORSAN IDEJÖSSZ!!- Majd lerakta a telefont és az asztalra csapta. Csoda, hogy nem tört be.

- Chan... - fogtam meg volna a karját mire elrántotta onnan.
- Yoonah, most azonnal visszamész a kibaszott apartmanba és összepakolsz és hazatakarodsz anyádékhoz ahonnan jöttél! - szemében még mindig a düh lángolt, de legalább már nem ordított, ellenben annál inkább félelmetes volt viselkedése.
A szemeimben egyre több könny keletkezett, de nem tudtam mit csinálni, hagytam folyni őket. Chan kérésének eleget téve, felkaptam a cuccaimat és a kapucnit a fejembe húzva elindultam haza... 

A lakásba érve, hangosan felsírva döltem az ajtónak.
- NEM! NEM! NEM! - sírtam fel nagyon. De egy telefoncsörgést hallottam.

Kim titkár...

Megtörölte az arcom a pucsim ujjával, majd felvettem a telefont, habár tudtam semmi jóra nem számíthatok.
- Park kisasszony. Ne haragudjon, de a holnapi nap el kell hagynia az apartmant. - mondta higgadtan - Bang Chan úr, ezennel megszünteti a szerződését Önnel, a próbaidőben nem felelt meg. - mondta gépiesen. Mint ha ezerszer kellett volna már megválnia az alkalmazottaktól.
- Me-megértettem - mondtam szipogva.
- Köszönöm. Viszont hallásra. - és rám rakta a telefont...

Könnyeimmel küszködve pakoltam be éjnek idején a cuccaimat a bőröndbe...

Hát végül, csak haza megyek...