A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️

25. A kirakós

**Bang Chan**

Seungmin megérkezett, a tiszta ruhákat, ami csak egy farmerből és egy kényelmes fekete pólóból állt, amit hamar magamra is kapkodtam.
- Most mennem kell. Ígérem, sokszor meglátogatlak. Addig megígérem ebbe a szobába tartatlak. Itt jobban figyelnek rád, mint máshol. - majd homlokára nyomtam egy féltő puszit.
- Vigyázz magadra Channie. Várlak akkor majd, hogy gyere.- majd halványan elmosolyodott. Nem tudtam ellenállni neki és ajkaira tapadtam. Csókunkban az érzelmek kavarogtak újból, a féltés a szeretet és ígéretem pecsétjeként is szolgált. Elválva ajkaitól nagyot sóhajtottam majd rásimítottam ujjaira.
- Vigyázok! Majd jövök. -Seungmin odaadta bőr kabátom majd vele az oldalamon indultunk megfele a mélygarázsba, ahol már Felix és Changbin vártak minket az autóban.
Odaérve, talán kicsit megzavarhattuk őket, emiatt, hogy legyen idejük felkészülni az ajtónyitódásokra az ablakon bekopogtak és az akkor egymás szájában elmerülő gerlepár szétrebbent. Kicsit várva, kinyitottam és beültünk a hátsóülésre.
- Bocs, de tudtommal sietünk. - villogtattam a mosolyom Changbin felé.
- Ahha- igazgatta meg ruháját majd a gázra taposott - Sietünk is. - Nézett Felixre, aki pirongott az előbbi dolgok miatt mellette.

Kiérve a parkolóból indultunk egy kávézó felé, a két nyomozónak venni egy kis motivációra ösztönző fekete nedűt, majd a rendőrőrs felé, ahol már Minho és társa Jeongin várt minket.
Kiszálltunk az épület előtt és a bejáratfelé haladtunk. Beengedtek az irodájukba, ahol Minho idegesen ült a széken, a számítógép előtt látszólag teljesen beletemetkezett a munkába.
- Üdvözlöm! - hajolt meg a rókaszemű és fiatalos mosolyát villantotta a négyesnek. - Miben segíthetek?
- Minhohoz jöttünk. - mondta Seungmin és az említettre mutatott és a kezében az italokra.
- Oh! Sziasztok! - biccentett Minho a gép mögül, aki a kis beszélgetésre felfigyelt. - Nahát Bang! Meg is gyógyultál? - nézett rám tányérméretű szemekkel.
- Hát, kisebb karcolásokkal, de megúsztam. Na meg azt mondták, hogy beszéded van velem, így más elég régóta tűkön ültem. Szerencsére csak minimális ideig tartottak bent megfigyelés alatt.
- Ezt nektek hoztunk. - mosolyogva adta át a kávét Jeonginnak Seung.
- Áh életmentő vagy Hyung! Már ránk fért! - majd egyiket odarakta Minho asztalára - Tessék Minho Hyung, ez a tiéd.
Bólintott Min majd felállt a helyéről és a társaság felé ment.
- Nos, amiatt hívtalak, mert érint téged, jobban mondva a párodat az eset. Megkaptuk Jeonginnal az ügyet- nézett a fiatal rendőrre - Mert a helyszínt megvizsgálva felfedeztünk dolgokat. - majd egy kifeszített térkép és tervrajzok felé ment, ahol már minden X-el volt jelölve vagy karikázva vörös színnel.
- Ez itt Yoonah apartmanja. - mutatott az X-re. - Érdekes, de aznap, akkor este nem volt 100 méteres körzetben egy kamera se, ami üzemelt volna. Véletlen? - kereste velem a szemkontaktust - Talán, talán nem. De ekkor jön a következő. Nem találtál semmi furcsát, amikor az épületbe léptél? - nézett újra rám, majd belekortyolt a fekete italba.
- Őszintén szólva, mivel csak az forgott a fejembe, hogy Yoonáht kihozzam a házból, mert kint nem volt, így nem volt időm megfigyelni semmit.
- Gondolkozz Bang! - Mondta Jeongin - Egy újépítésű épületről beszélünk. Modern berendezések, modern ajtók és ajtózárak... - sóhajtott egyet - Minden közösségi háznak, minden új és régi apartmannak kötelező felszerelve lennie tűzvédelmi rendszerrel.
- Tényleg! - Majd visszarémlett az, ahogy szaladok felfele az emeleteken - Akkor se riasztó nem szólt, se az esőztetők nem mentek.
- Véletlen? - majd lerakta a kezéből Min a poharat, aminek papírja szinte csattant az asztalon. - Nem hinném. Valaki szabotálhatta a működését.
- Szóval, most azon vagyunk, hogy az eset előtti héten történeteket, alaposan átnézzük. Valamit fel kellett vennie valamelyik kamerának. - mondta tovább a fiatal.
- Uhm fiúk, már most nem irigyellek titeket - mondta Changbin elképedve. - Meddig fog ezt nektek kibogarászni?
- Hm. - mosolygott fel I.N. - Talán pár nap jobb esetben, ha jó kamera felvételt kapunk el, és működik a sasszemünk, rosszabb esetben pár hétig is eltarthat, akár hónapokig...Évekig.
- És ennek te minek örülsz? - vonta fel szemöldökét Seungmin.
- Kihívás Hyung. Annál jobban esik, ha végre megtaláljuk a kirakós minden darabját.
- Ki kell szúrni a gyanús alakokat a ház körül, és a házban. Még jó, hogy a házban lévő felvételek nem semmisültek meg. Először is azt kell átnéznünk. - intézte Minho kollégájához.
- Ne haragudjatok - nézett Changbinra, Felixre és Seungminra Minho - Esetleg magunkra hagynátok minket, Bang Channal van beszédem. - majd a kis társaság bólintott és kitávozott az irodából.

- Ülj le. - mutatott az előttem lévő székre amire lehelyeztem magam. - Tudom, nem rájuk tartozik, amiatt küldtem ki őket. De úgy érzem Yoonahnak köze van az esethez, esetleg ő volt a célpont.
- Mi? - kerekedett ki a szemem. - Ne ijesztgess Lee!
- Chan, csak felakarlak készíteni az esetleges veszélyre. - vakarta meg a tarkóját.
- Tudod Chan, a legrosszabb az, hogy pont az ő apartmanja égett szét a legjobban, mint ha ő indította volna, vagy onnan indult volna a tűz. - vágta rá Jeongin, mire idegesen összeszorítottam az ökleim.
- Biztos, hogy nem ő csinálta a tüzet! - morrantam fel idegesen.
- Nem ezt mondtam Chan, csak a lehetőségek között fennállt. De még jobban át kell vizsgálnunk az épületet.
- Habár ez a jelen esetben elég kockázatos. De rajta vagyunk, hogy kiderítsünk mi történhetett és ki tette. - megkerülte Minho az asztalán majd a vállamra tette a kezét. - Nyugodj most meg. Menny vissza a párodhoz, míg nem tudunk semmit biztosra.
- Köszönöm fiúk.
- Nincs mit, most pedig indulnánk is terepre kicsit kutakodni. - intett szemével a fiatal felé, aki gyorsan magára kapta rendőrkabátját és sapkáját fejébe húzta.
- Rendben. - indultam kifele az ajtón majd mellém állt Minho.
- Tartsd a szemeid Yoonáhn, az ő biztonsága érdekében.
Bólintottam, állkapcsom megfeszült és fogcsikorgatva léptem ki a többiekhez, akik az iroda előtt várakoztak.
- Vigyázzatok magatokra! Ha pedig ti is, bármit tapasztaltok, hallotok, hívjatok, illetve, ha találunk valamit azonnal hívni fogunk! - intézte szavainak utolját nekem, mire bólintottam.

Egyszerűen idegességemben nem tudtam meg se szólalni. Az érzés, hogy Yoonáht valaki szánt szándékkal megtudta volna ölni, ereimben éreztem, egyre jobban felmegy bennem a pumpa. A méreg elöntötte testem minden porcikáját, amit persze Seungmin egyből észre is vett.
- Chan mi baj? - rakta volna vállamra kezét, de én azt abban a pillanatban ledobtam magamról, mielőtt még hozzám érhetett volna.
- Semmi. Csak mennyünk. - mire heves léptekkel indultam kifele. Úgy éreztem nem kapok levegőt, kint akartam lenni. Úgy éreztem a világ ellenem van ezek között a falak között, minél inkább kint akartam lenni. Yoonáhval.

Meg kell védenem bármi áron!

Mikor kiértem egy hatalmasat sóhajtottam és reszketegen fújtam ki a levegőt. Ennyire még nem féltem. Ennyire még nem féltettem senkit, mint téged Yoo.