A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️

28. Túl...

**Bang Chan**

Az ablakon beszűrődő reggeli nap sugarai lágyan megvilágították arcom, mire óvatosan nyitogatni kezdtem szemeim. Hajamba túrtam, kissé elmerengtem, mire apró ujjakat éreztem mellkasomon felszánkázni állkapcsomig. Yoonah is ébredezett mellettem majd hozzábújtam ajkaira leheltem egy jó reggeltet és hátán végig simítottam.

Igaza volt tegnap. A problémával szembe kell néznünk, nekem pedig ez azt jelentette, hogy tököt növesztek és megvédem Yoonáht.
Hamar összeszedtük magunkat majd indultunk a rendőrségre.
Ma fog elbeszélgetni Lee Know Yoonahval arról az éjszakáról, amikor apám megfenyegette. Az ujjaim is ökölbe rándulnak, ha csak rá is gondolok, mit csinált apám vele. Annyi sok rémálommal teli éjszakát okozott ennek a jólelkű lánynak. De mellette voltam mindvégig, hisz ő nekem a mindenem.

Meg kell védenem.

Beérve az őrsre, Lee elég fáradtan, de mosolyogva fogadott.
- Bang! Hát itt vagytok! Yoonah öröm újra látni, hogy jól van.
- Köszönöm Minho. - mosolyodott el.
- Chan. Elkérhetem a párodat akkor, míg felveszem a vallomását?
- Persze Lee. - bólintottam és elengedtem ujjaim közül Yoo mancsát. Majd elindultak a meghallgató szobába, mire testem megfeszült kissé.

Jó helyen van. Vigyáznak rá. Fogd vissza magad!

Csend volt egy darabig az irodában. Jeongin is elmélyedve a papírok között bogarászott, a képernyőt figyelte majd vissza a papírokra, de az idegességem emiatt a nagy csend miatt jobban lehetett hallani, mert a lábaim meg nem álltak. Idegesen topogtam lábammal.

Nem szabad gyengének látszanom Yoo előtt...

- Hyung. - nézett rám a kis rendőr - megtudom érteni, hogy ideges vagy, hisz csak Yoonahról van szó. Sokat jelent neked.
- Az nem is kérdés Innie. - sóhajtottam fel - épp ezért is akarom minél hamarabb rács mögé rakni azt, aki az életére tört!
- Tudom nem sokat segít, de mi is azon vagyunk. Linoval az ügy jó kezekben van. - majd dobott felém egy biztató mosolyt.
- Köszönöm...- de toporgásom nem múl el.

Nem sokra rá ajtó nyitódást hallottunk, majd Yoot követve Lino is belépett az ajtón, mire magamba fojtottam minden toporgást minden ideget és mosolyogva vártam, mint ha minden rendben lenne.

Hagyd abba! Nem szabad látnia rajtad!

- Ezzel meg is volnánk! - szólalt meg Lino. - Chan. - nézett rám komolyabban. - Beszélhetnénk?
Bólogattam majd felálltam odamentem szerelmem kezet megsimítottam.
- Minden rendben?
- Igen. Ne aggódj. - mosolyogott rám egyet halványan, de szemében egyfajta félelmet láttam.

Biztos nincs minden rendben... Valamit tud már...

- Mindjárt jövök. - homlokára csókoltam és odamentem Linohoz. Együtt átmentünk a meghallgató szobába, ahol csak mi ketten voltunk. Leültetett.
- Chan. Mivel elég sok szál vezet a cégetekhez, neked is fel kell vennem a vallomásod.
- Hát persze. - megvakartam az orrnyergem és feltette a kötelező kérdéseket.

Gyorsan túlszaladtunk a dolgokon. De mivel tökéletes alibim volt, nekem közöm nem volt a dolgokhoz. Kissé össze is szólalkoztunk emiatt, hogy engem is meggyanúsították, de mivel a cégben eléggé benne van a kezem, kötelességük volt.

Sajnos egyre inkább érzem, ki is van a háttérben. Ki rángatja a szálakat... Egyben legnagyobb félelmem, ha beigazolódik.

Kilépve a teremből, Yoo derekát megfogtam magamhoz húztam kis testét és hajába csókoltam.
Egy pillanatra illatától mint ha elfelejtettem volna az idegességem és egy fokkal nyugodtabban szusszantam fel.
- Utána nézünk a felvételnek, ahol Yoonaht elviszik, illetve, ha nem bánod akkor elkérném a nyilvántartásotokat a dolgozókról. - bólintottam.
- Nemsokára behozom neked, de előbb Yoonaht hazavinném.
- Csak nyugodtan, mi úgy is estig itt leszünk. De ha biztosra akarsz menni, a telefonszámom megvan, nem?
- De igen Lee. Akkor majd jövök! - majd sarkon fordulva indultunk hazafele.

Az autóban hallkan duruzsolt a rádió, de szinte csak a motor hangját lehetett hallani. Csend volt közöttünk, néha rápillantottam Yoora aki kifele meredt az ablakon, ajkait rágcsálva.

Ideges volt... Ahogy én is. De nekem ezt nem szabad mutatnom.

Néha végig simítottam combjain, hogy eltereljem figyelmét, néha pedig ő maga pihentette kezét az enyémen a sebváltón.
Éreztem érintésén nyugtalanságát, reszketeg sóhajait.

Én is féltelek...

⚠️Erőszakot tartalmazó sorok! ⚠️

Miközben vezettem egyre jobban egy ismeretlen érzés jött rám. Mint ha valaki követne. A visszapillantó tükörbe egyre gyakrabban néztem bele és nem megszokott utakon keringtem az utcák között. Az érzésem pedig egyre úgy tűnt kezd beigazolódni.
- A másik úton közelebb van. - nézett rám majd az útra szerelmem.
- Igen, de... - sóhajtottam - azt hallottam, hogy baleset van arra, így inkább kerülővel megyünk, mint sem a dugóban álljunk. 

Szép volt... Most még hazudok is neki... De nem akarom, hogy pánikoljon. 

Száját elhagyta egy halk "ohh" és újra az ablakon nézelődött ki.

A ház elé érve leállítottam a motort. Ha tehettem volna szinte paranoiásként kaptam volna ölbe Yoo törékeny mivoltját és rohantam volna be vele a házba. De ha apám valamelyik embere, akkor tudják az autóm, tudják a házam, tudnak... Mindent. Talán még a házam kódjait is.

Kiszálltam az autóból majd gyorsan kinyitottam gavallérként az ajtót Yoonak aki mit sem sejtve mosolyogva fogadta gesztusom, és karon fogva bekísértem a házba, majd visszaszaladva beálltam a garázsba.

A garázsajtót zártam be mikor egy fekete maszkos alakot vettem észre a sarkon. Úgy tettem, mint ha nem láttam volna, de szemem sarkából figyeltem a közeledő alakot. Beindultam a kapun, de bezárva azt az egyik oldalt elbújtam úgy, hogy ne látszódjak az utcafrontról.

Csend volt... Csak az egyre közeledő óvatos lépteket hallottam, a kapu pedig kinyílt. Óvatos nyikorgás után, próbálta emberünk behajtani, hogy hang nélkül bezáródjék.

- Fényes nappal betörni más portájára elég merész húzás! - szólaltam meg mögötte, majd karját elkapva rántottam a földre. Kapálódzott de gyorsan le is terítettem. Majd egy tárgy esett ki a kezéből...

... Egy pisztoly...

A düh pedig csak áradt belőlem. Nem bírtam. Lerángattam róla a sapkát és a takaró maszkot.
- Kérem engedjen el! - sipánkozott immár a markomba lévő ember. Kezével pedig a fegyver felé tapogatózott, ezt észre véve lábammal arrébb rúgtam a közelünkből a gyilkos tárgyat.

Nem bírtam a dühömtől tisztán gondolkodni és mivel felismertem a tagot, ököllel teljes erőmből ütni kezdtem.

Nem ölheti meg az én Yoonáhm senki! Nem!! NEM!

Agyam elborult csak a bosszú, az a mérhetetlen düh, ami felgyülemlett bennem az járt át, kék és lila foltokat hagyva apám embere testén arcán pedig a vér végig csorogott, kezeim pedig nyakára tapasztottam, aki így alig kapott levegőt.

- CHRIS! - szaladt oda Yoo felém - MIT CSINÁLSZ!? - de hirtelen megdermedt amint meglátta a tőlünk több méterre lévő fegyvert és a tag arcát szanaszét verve zúzódásokkal. - Chan... - mondta suttogva és lassan lépkedni kezdett felém.

- Channie... - fogta meg kezem, ami a sok ütés miatt kihasadt és a vér öntötte el kézfejem. - Channie. - suttogta fülembe, próbált minden erejével lenyugtatni. - Ha tovább ütöd megölöd... Nem kerülhetsz egy ilyen ember miatt te is börtönbe. - szemeimbe nézve újra végigsimította kezem. Mire talán abba hagytam a férfi fojtását, majd leszálltam róla.
Remegő kezeimet még mindig fogta. Az ideg még mindig ott tombolt bennem egyfajta transz alá taszított.
- Add a telefonod. - mire mutattam zsebemre.
Yoo a zsebembe nyúlt, megkereste a számára szükséges személyt és hívta.
- Bang! Mi újság? - szólalt benne meg a hang.
- Yoonah vagyok.
- Yoo, minden rendben? Miért nem Chan hívott?
- Nem, nincs rendben. Gyertek kérlek Chris házához. Addig próbálom lenyugtatni Channiet.
- Rendben indulunk. Addig mond el mi történt...