A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️

15. Kényszer

**Bang Chan**

Yoonah az éjszaka nagyon remegett, de végül az ő ágyán aludtunk el , jó szorosan a karjaimba zárva. Mélyen szuszogott, mikor az éjszaka közepén álmába felsírt.
- Ne, ne bántsanak kérem!- majd könnyei hullottak.
Erre felkelve szorítottam magamhoz és simogatni kezdtem. Testét kiverte a hideg verejték és beleremegett minden érintésembe.
- Shhh... édesem. Minden rendben lesz, Yoonah kelj fel! - majd hajába pusziltam és újra mellkasomhoz szorítottam a hátát pedig óvatosan végigsimítottam.
Éreztem ahogy mocorogni kezd karjaimba és egyre jobban lenyugszik.
- Chan...- nézett rám még mindig könnyes szemekkel.
- Itt vagyok édes. Nem hagyom, hogy más is akár egy ujjal hozzád érjen. - hajába simítottam. - Pihenj vissza. Reggelig itt maradok veled.
- Köszönöm. - mondta hallkan majd becsukta a szemét és mellkasomra helyezkedett.
- Álmodj szépeket hercegnő! - fogtam meg egyik kezét a számhoz emeletem és nyomtam rá egy puszit.
- Jó éjt ... - majd kis idő mulva egyenletes szuszogását hallottam csak, amitől én is legyugodva hunytam le újból szemeim.

Reggel szóltam Seungminnak, hogy jöjjön egyenest Yoonahhoz. Kicsit rosszallóan nézett rám, de nem fog beleszólni abba amit én teszek a saját életemmel. Yoonah-t elvittük hozzám majd elindultam dolgozni.

Viszonylag egyszerű napnak igérkezett a mai, csak pár megbeszélés, egy gyors ebédelés a Seo vállalat fiával , majd a délutánom szabad lett volna... de anyámnak más tervei voltak.

- Fiam! - jött be mosolyogva az irodámba - A délutánra ne tervezz be semmit. Hallottuk, hogy nem is nagyon lenne mit csinálnod, ezért apáddal úgy döntöttünk, hogy bemutatunk valakinek.
- Anyám, ne kezd megint. - sóhajtottam fel - Ha megint randira akartok küldeni, köszönöm, nem kérek belőle...
- Jaj Chanie, ne mond ezt... Fiatal vagy, ideje már megállapodnod és tovább vinni a jó hírnevedet.
- Igen... az enyémet, nem a cégről beszélsz megint? - néztem rá felemelt szemöldökkel.
- Nem gondolod, hogy a te hírneved és a cég hírneve lassan egy és ugyan az lesz. Hozzád fogják társítani a céget nem más nevéhez, ideje lenne így felfognod!
- Nektek, meg apámmal ideje lenne felfogni, hogy teljesen képes vagyok anélkül elég tiszteletet összekaparni a cégnek anélkül, hogy bármi féle befolyásos ember lányát venném el.
- Ahhoz nekem is lenne egy két szavam. - hallottam meg apámat belépni az ajtón - Úgy hallottam, a Seo vállalat elég tehetős egy család, nem ártana nem csak a fiánál legyeskedned hanem jobban megismerni a lányukat.
- Elég legyen! - csaptam az asztalra. - Majd én eldöntöm kikkel akarok megismerkedni. Most pedig ne haragudjatok- hajoltam meg előttük, akár mennyire is kikészítettek megadtam a kellő tiszteletet - egy megbeszélt találkozóm van.

Elindultam mit sem sejtve a megbeszélt étterembe ami nem messze volt az épületünktől, így gyalog mentem. Beérve az egyik asztalnál helyetfoglaltam és vártam a társvállalatunk vezetőjének fiát, Changbint akivel már elég régóta jóban vagyunk. Valószínűleg hasonló érdéklődési körünk és hasonló korunk miatt is voltunk jóba.
Kicsit hamar érkeztem, így csak egy vizet kértem ki és vártam és elmerültem gondolataimba.

Még hogy engem valami kényszerházasságba beleeröltessenek? Megint csinálják... Nem tudom hanyadik vakrandit szerveznek a másikra,amire eddig természetesen elmentem, de egyik lány se volt túl szimpatikus, van aki nagyon beképzelt van aki butácska volt hozzám, talán túlságosan is. Egyik se ragadta meg a figyelmem... de Yoonah. Ő benne van valami, ami nagyon is megragadott, szüntelen csak rágondolok. Remélem jól van.

Egy gyors üzenetet küldtem neki.
"Remélem minden rendben van veled! Ma hamarabb hazaérek, ne szaladj el! Szeretlek nagyon!"
Kis vártatva válasz is érkezett:
"Igen, jól vagyok! Várlak nagyon haza!"
Mosolyogtam, majd valaki megkocogtatta vállamat.
- Igen? - néztem rá a hosszú hajú lányra. Mint ha valakire hasonlítana...
- Ön a Bang Vállalat fia, Bang Chan? - mosolygott rám lágyan.
- Igen, én. Miben segíthetek kisasszony? - igazítottam meg nyakkendőmet.Meghajolt tisztelettel előttem.
- Ha nem zavar leülnék. Seo vállalat vezetőjének lánya vagyok. Seo SooMin a nevem. A testvérem helyett én nekem kellett eljönnöm, habár Changbin eléggé kiakadt, hogy nem őt küldték Önnel tárgyalni. - egy apró kuncogás hagyta el száját- de mielőtt a lényegre térnék rendeljünk valamit.
- Esetleg, édesapjának nem áll szándékjában, hogy egy jómódú neves emberhez adja a lányát?
- De igen, amiatt is küldtek Önhöz. Mert elég sok potenciát látnak Önben. Mind emberügyileg mind a cég irányításában.
- Ne haragudjon kisasszony. De nekem nem áll szándékomban házasodni így.
- Pedig nagyon jóképű és illedelmesnek tűnik.
- Hm. - húztam oldalra a szám egy mosolyra - persze, ezt sokan mondták. De egy helyes arc nem biztos, hogy elég ahhoz hogy elnyerje bárki tetszését ha az ember a velejéig romlott.
- Maga ilyen?
- Nem, egyszerűen nem szándékozok csak apáink miatt házasodni. - majd kihúztam a szélket magam alól, meghajoltam - Ha megbocsájt. Most mennem kell.

Majd elindultam ki a helységből. Nem hiszem el, hogy ilyet terveltek ki. Pedig azt hittem lesz egy normális beszélgetésem egy normális emberrel... erre. Újabb vakrandit terveltek ki az ismereteken keresztül. Elővéve a telefonomat azonnal hívtam Changbint.
- Haver, jól szarban hagytad a találkozónkat! - mondtam követelően.
- Bocsi Chan, egyszerűen alkut ajánlott apám. - hallattszott a hangján a megbánás.
- Még is miféle alku miatt mentél bele, hogy a nővéred jöjjön el a találkozónkra helyetted?
- Megengedték... - halkult el a szava kissé. - Meséltem neked Felixről ugye?
- Igen... - sóhajtottam fel - tehát elfogadták?
- El.. végre hivatalosan is randizhatok vele.
- Mázlista. - mosolyodtam el, legalább neki sikerült kiharcolni a kis szeplőssel a boldogságot - Gratulálok Bin! Akkor most már te vigyázol a kicsi seggére!
- Na-na Chan! Hagyod békén a seggét!
- Erről beszélek! - nevettem fel. - De megyek, dolgom van. Changbin, remélem azért te még az ülésen ott leszel és nem állva...
- Miről beszélsz Chan, Felix az akinek már be van készítve a járókeret, hátha kelleni fog.
- Hah, jó erről nem akartam tudni .

Elköszöntünk és leraktam. Rohantam szinte Seungminhoz, én mára már végeztem.

Nem akartam a cégnél lenni, csak hazaértni és Yoonahval lenni. Lenyugodni mellette...

Amint hazaértem, még jócskán kora délelőtt volt. Yoonah nem kicsit lepődött meg rajtam mikor a porszívózása kellős közepén hátulról átöleltem.
- Hát te? - kérdezte mosolyogva és mindent eldobva a kezéből, átölelt.
- Hiányoztál édes. - pusziltam a hajába majd visszaöleltem. Percekig álltunk ott egymás karjaiban, nem akartam hogy véget érjen ez a pillanat. Nagyot sóhajtottam.
- Mi a baj Chan? - tolt el magától annyira, hogy a szemeimbe nézzen.
- Egyszerűen, elegem lett a mai napból és leléptem. Mert te kellettél, hogy lenyugodjak.
- Sajnálom. - majd arcomra simított - Megcsókolhatlak?
Elmosolyodtam és az ajkaira tapadtam. Finoman mozgattam ajkaimat párnácskáin, mikor az ajtó csippanást hallottam és elváltam Yoonahtól. Elindultam a földszintre, ahol apám és anyám lépett be.
- Ti meg mit kerestek itt? - néztem rájuk undorral a szemembe.
- Mivel nem voltál bent az irodába már egy ideje, nem veszed fel a telefont se nekem, úgy gondoltam eljövünk hozzád személyesen. - nézett rám apám.
- Mindennek oka van, nem gondolod? - húztam fel az egyik szemöldököm és közeledtem hozzájuk. - Főleg az, amikor egyikőtök se tiszteli a kérésemet, miszerint nem akarok több vakrandira menni.
- És milyen volt a lány? Ugye milyen szép, okos és olyan tisztelet tudóan beszélt velünk is! - áradozott anyám - Kitűnő feleség lenne belőle. Minden megvan benne amit egy nőtől várhatsz!
- Persze, igen - forgattam meg a szemem - de nem kényszerből akarok házasodni! NEM A TI KÉJETEK SZERINT AKAROK BÁRMIT IS CSINÁLNI! - emeltem fel egyre jobban a hangom, egyszerűen nem tudtam uralkodni már az érzelmeimen. - NEKEM TI NE MONDJÁTOK MEG KIT VEGYEK VAGY VEHETEK FELESÉGÜL!
- HOGY BESZÉLSZ A SAJÁT SZÜLEIDDEL FIAM? - ordította vissza apám vashangjával. - BÁNJ VELÜNK TISZTELETTEL!
- PERSZE! - morogtam fel - Most pedig tisztelettel fáradjatok ki a házamból! - halkultam lejjebb, de még mindig égett a szemembe a düh. - MOST!
Mire anyám úgy érezte, ideje menni. Apámat karjánál fogva ráncigálta kifele a házból.
- Ne gondold fiam, hogy ezt hagyom ennyiben! - hallottam még apám hangját mikor végre csapódott a bejárati ajtó és újra csend lett.

A lépcsőn indultam volna vissza szerelmemhez, ám a lépcső tetején Yoonah nézett rám, könnyes szemekkel. Felszaladtam hozzá.
- Mi a baj édesem? - karoltam volna át de eltolt magától.
- Miért nem mondtad, hogy megint randira küldtek? - hallottam, ahogy elcsuklik a hangja.
- Nem akartalak bántani ezzel, így is elég nehéz napjaid voltak apám miatt. Ne haragudj.
- Kérlek, ha ilyen van, inkább mond a szemembe. Nem akarom, hogy titkaid legyenek előttem. -majd a mellkasomnak tolta fejét. - Legalább neked is tetszett a lány akivel voltál?
- Mit ér egy szép ember, ha én mást szeretek? - eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézzek - Én pedig téged szeretlek. Nem akarlak elveszteni. - az arcára simítottam. - nélküled egy nagy rakás zűzravar voltam. Olyan vagy nekem mint a levegő, a tüdőmnek szüksége van rád. Ki fogok érted állni, csak ki kell találnom hogyan. Kérlek. Adj időt rá.
- Köszönöm Channie. Nagyon szeretlek!
- Én is szeretlek szerelmem! - rámosolyogtam és egy csókot lehelltem puha ajkaira, megpecsételve szerelmünket.