A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️

6. Vakrandi

A vasárnap délután, megint csak tele volt a fejem minden féle gondolatokkal.

Bejönnék a főnökömnek? Most tényleg folyamatosan flörtölgetett velem?

És ez olyan nagy baj lenne? Mi baj lehet?

IGEN! Miket gondolok? Habár helyes, kedves, normálisnak tűnik, de még is csak a főnököm!

Valahol az éjszaka közepén is ezeken agyaltam, mint ha csak pánikoltam volna.

Szerelmes lettem a főnökömbe? Nem... az nem lehet... vagy még is?

Hétfő reggel egy adag utálattal és nyűgösséggel keltem fel, hálistennek Kim titkár is pontosan megérkezett így mikor Bangchanhoz értem, még időben elkaptam.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt Park kisasszony! - biccentett rám. Igen, még Kim Seungmin ott volt, így tartanunk kell a formalitást.
- Esetleg főzzek Önnek is egy kávét? - mosolyogtam rá majd szinte repültem a konyha felé.
- Nem szoktam kávézni annyit, de most igen, köszönöm jól esne. - majd leült az egyik bárszékre és mosolyogva figyelte ahogy elkészítem magunknak a keserű nedűt.
- Cukrot, tejet, hogy tölthetek bele?
- 2 cukorral és egy kis tejjel kérem. - simított egyet az ingjén. - és magával legyen szíves - és rámkacsintott.
Na mondanom se kell elpirultam egy kissé mire Kim Úr is csatlakozott hozzánk:
- Bang Úr! - hajolt meg - Lassan indulnunk kellne. - majd a már kezembe lévő fekete bögrére nézett - Oh, kávét készített?
- Igen. - emeltem fel a bögrét - esetleg megkínálhatom Önt is?
- Elfogadom. Így hétfő reggel jobb így indítani a napot.
Mosolyogva átnyujtottam a kész kávét Channak majd Seungmint is megkérdezve az ő adagját is. Miután megkávéztak, megköszönték majd elindultak dolgozni.

Egyedül mardtam megint. Kezdődött előlről a hét. Portalanítás, felmosás és főzés.

Az elmúlt hét után már sokkal otthonosobban mozogtam a házba, illetve a konyhába is, így egész hamar készen lettem. Még 5 óra se volt de már minden kész volt. Ragyogott a ház, gőzölgött a leves és a köret.

Miközben elkezdtem tálalni, hirtelen ajtó csapódást hallottam. Chan rontott be a házba dühösen, a nyakából kikapta a nyakkendőt és távozott az emeletre a szobájába.

Félve, de felmentem a szobájához és bekopogtattam a szárnyas ajtón.
- Mit akarsz? - mondta dühösen Chris.
- Chan, a vacsora elfog hülni, gyere. Hidd el jót fog tenni. - próbáltam rávenni. - Öntök mellé valami italt! Mit szólsz?
Majd egyre közeledő lépteket hallottam, kicsit hátráltam az ajtótól.
- Kérlek. Az az ital az jól esne.
- Rendben. - lágyan mosolyogtam rá. - Hidd el jó lesz a vacsi is!
Majd lementünk az étkezőbe, leült az egyik székre miközben én a hűtőben kutakodtam bor után.
- Mit szólnál egy fehér Chardonayhez? - emletem fel az üveget.
- Nekem megfelel ha neked is.
- Nekem? De hisz én még dolgozok! - majd kitolta a székét felállt róla és odajött hozzám. a hajamból kikapta a csattokat és a hajam leresztette.
- Már nem. - sóhajtott fel - Akkor neked is megfelel?
- Öhm, igen.
Majd a kezemből elvette az üveget, és két borospohárért nyúlt és beleöntötte az alkoholos szőlőlevet.

Leültünk végül az asztalhoz és elkezdtünk némán enni, majd a számhoz emeltem a borospoharat, amire Chan is felfigyelt és várta a reakcióm. Belekortyoltam, de majdnem kiköptem mikor a szemembe nézett, amire felnevetett.
Egy idő után pedig csak a tányért kaparta, a rövid percek is órákig tartó némaságnak tűntek.
- Tudod... - törtem meg végül a csendet - Lehet nem tudok segíteni, de szívesen meghallgathatlak bármikor ha szeretnéd. - mosolyogtam lágyan rá majd a karját megsimítottam, mire egy hatalmasat sóhajtott, mint aki erre várt volna.
- Nem tudsz benne segíteni. - meredt maga elé a tányérra, mire bólintottam.
- Elpakolhatok? - mire csak egy halk hümmögést hallatott.
- De a bort hagyd kint. - lötykölte meg a poharát -Azt hiszem, ettől egy kicsit több kell a mai nap után.
- Rendben. - majd elkezdtem mosogatni, pakolászni a maradékot. Bangchan átment a nappaliba, leült a szófára és szürcsölgette italát.
Egy idő után csatlakoztam én is hozzá, magammal víve a poharam és az üveg bort.
- Úgy látom, ez lyukas volt. - viccelődve mutattam a pohárra, amire láttam kicsit elmosolyodott. -Önthetek még?
- Igen, de magadnak is. - mire bólintottam és telitöltöttem a poharát a magaméba meg azt a keveset ami maradt az üveg alján, amire Chan csúnyán nézett rám.
- Mi az? - nevettem el magam - Neked nagyobb szükséged van rá mint nekem. - és azzal beleivott a pohárba.

Hosszasan csak ültünk egymás mellett, a borunkat kortyolgatva amikor Chan megszólalt.
- Még mindíg kíváncsi vagy, miért voltam dühös?
- Persze! - néztem a szemébe. - Kire haragudtál meg? A cégnél van gond?
- Fogjuk rá... De a szüleimre, legfőképpen apámra haragszok. - sóhajtott fel - Mivel abban a korban vagyok, hogy házasodhatok, mindenféle befolyásos ember lányával kényszerítenek vakrandira. - kortyolt bele egy nagyot a poharába - De nekem erre nincs időm se energiám! Nem kényszerből és nem azért akarok házasodni, hogy valami nagy befolyásom legyen! - emelte fel egyre jobban a hangját, amire én automatikusan a kezemmel a karján végig simítottam.
- Csak jót akarnak neked... -kezdtem volna el de félbeszakított.
- Nem. Nem jól látod. Nem nekem akarnak jót, csak a kibaszott cégnek! - majd lehúzta a maradék bort - Én szerelemből akarok házasodni, ha oda eljutok- mondta immár halkabban.- Mint az egyszerűbb emberek. A sok pénz nem boldogít, inkább csak bolondítija az embert. - sóhajtott fel és a hajába túrt. Karján az erek látszodtak, megfeszültek. - Önző, azt mondja miattunk cselekszik, közben pedig csak a hatalmát akarja firtatni. De ne is beszéljünk erről. Nálatok, biztos valamivel másabb.
- Másabb, igen ez egy jó szó. - a poharára néztem - Hozzak még?
- Ne, előbb mesélj magadról.
- Nos, 2 fiú testvérem van, egy bátyám és egy öcsém, anyáméknak meg Donghaeba van egy halas éttermük. Az éttermet még nagyszüleimtől örököltük, igazi kis családi vállalkozás. - mire felsóhajtottam.
- De ott gondolom, apád nem szólna bele kibe szeretsz bele és házasodsz össze...
- Nem... Szerintem nem. Azt is tiszteletbe tartotta, hogy Szöulba akarok költözni és nem az éttermet akarom átvenni. - felmosolyogtam - azt meghagyom a bátyámnak.
Chan pedig fel állt és a hűtöhöz ment.
- Mit szólnál valami édesebbhez?
- Édesebb?
- Igen - de már ott is volt mellettem és a kezemből kikapva a poharat beleöntötte az újabb pohár bort - Ezt kóstold meg! - majd szinte a lábamnak simulva mellémhuppant az ülőre. Magának is töltött és koccintottunk.
- Ezt rád! - mosolyodott el - Mert pusztán a jelenléted le tud nyugtatni.
Egyre forrósodott az arcom, amit nem tudtam minek tudhatok be, vagy Chan közelségének, a bornak. Majd a számhoz vettem a poharat és bele kortyoltam.
- Hmmm. Finom. - hümmögtem fel, és Chan szemébe néztem.
- És tudod hogy finomabb még?
- Hogy? - de mire kimondtam már hajolt a szám felé. Mozdulni nem tudtam, de nem is akartam és hirtelen a számra tapasztotta párnácskáit és hosszasan megcsókolt. Egy ideig a sokk miatt csak lefagytam majd finoman elkezdtem mozgatni ajkaimat. Szája mozgását felvette az én szám is, majd egyszer csak, leesett a tantusz.

A főnökömmel csókolózok?

Majd leraktam a poharat, a számhoz tapasztottam a kezem.
- Mit csináltam? Ne haragudj! - Majd gyorsan a pulcsim felkapva a cipőm is pillanatok alatt a lábamra húzva rohantam kifele a hideg levegőre.

Az arcom égett, a bor és a mámoros érzés ami Chan hagyott bennem, mint ha a testemen egy villám futott volna végig...

Szidtam magam, mit művelek én? Miért csókoltam vissza? Szerelmes a főnököm belém?

Szerelmes vagyok a főnökömbe...