23. Vészhívás

406 27 0
                                    

Vissza Bang Chanhoz

** Külső szemszög **

Bang Chan életében nem gondold bele, hogy a szerelemért mennyi mindent meg nem tenne. De aznap minden világossá vált.

MINDENT!

- Chan! Kérlek segíts! Yoonah lakása lángokba! 
- Ne hülyéskedj velem Seung! 
- Chan! Komolyan mondom! Én már úton vagyok, minél hamarabb gyere a lakáshoz! Nem érek rá magyarázkodni! A házinéni hívott, hogy a felső lakások, vele együtt a Yoonáhé is ég!
- Sietek Seungmin!  

Seungmin hívása után azonnal a gázra taposott és idegesen a sebességhatárral nem törődve száguldozott egyenesen a lakáshoz. Messziről látszott a füst, ami az épületek között gomolygott. ha most a körmét tudta volna rágni, mind a tízről le rágta volna idegességébe ... Egyszerűen ordítani tudott volna.  Végig átkozta az utat, az istent, az embereket, egyszerűen utálta, hogy az ég is ellene van.

Lefékezett a ház előtt majd türelmetlenül kivágta az ajtót. Seungmint kereste szemével, akit nagy nehezen meg is talált.

- Min! - nézett rá kétségbe esetten - Ki jött már?
- Nem, még nem látta senki, akárkit kérdeztem.
- Az istenit Seung! -túrt bele idegesen hajába, majd a kigyűlt tömeg környékén kezdett el szaladni, és fejét jobbra-balra kapkodta. Azt szerette volna, hogy ott legyen a tömegben kedvese, de mind hiába a sokaid nekifutásra se találta meg.
Időközben a tűzoltók is megérkeztek, hallotta Chan is a szirénákat és a rendőrök is valószínűleg kiérkeztek.

Chanon egyre jobban eluralkodott a kétségbeesés. Haját tépte, tenyerei izzadtak, teste beléremegett abba, hogy talán elveszítheti Yoonáht. Hirtelen egy őrültség kapta el lábait, nekiindult egyenest a házba. 
- Álljon meg fiatal úr!
- Ne menjen!
- Ha most oda bemegy MEGHAL! - kiáltották utána. De ő senkivel se törődve, szerelmét akarta megtalálni. 

Akár az élete árán is.

A liftet elkerülve szaladt a lépcsőházba, és közben kétségbeesett kiáltások közepette rohant egyenest felfele Yoonah lakásához.

Szinte kettesével vette a fokokat, mit sem törődve azzal, hogy akár a végzetébe is rohanhat. A füst egyre sűrűbb lett, ahogy az emeletre ért. Az ajtót kinyitva, elszörnyedve nézett körbe a szobába. 

Minden égett, beleértve a karnisok, a függöny már leégve, a falak is már lángoltak. Az öltönykabátot levéve szájához emelte, hogy szűrje a füstöt. Szeme jobbra-ballra cikázott, ám a sűrű füstbe alig látott valamit is, de meg akarta találni Yoonáht.

Mai nap, teljesen lepergett előtte minden. Őt vagy kihozza a tűzből, vagy ott ég vele!


Mily értelmetlen halál... elpocsékolt fiatalság... Bolond szerelem... Minden volt fejében, de tudta, ő nem bírná már ki kedvese nélkül. Egy napot se.

Lépteket hallott a folyosóról, de minden egyre jobban recsegett, ropogott körülötte és a tűz martalékává lett. Ahogy ment egyre bentebb a lakáson belül, figyelmes lett a földön valamire. Egyre közelebb érve, megijedve, de még is megkönnyebbülve látta Yoonah az.

- Yoo! Ébredj! - paskolta meg arcát. De semmi válasz.
A mögötte a hangok egyre hangosabbak lettek. Léptek. Majd tűzoltók jelentek meg.
- Maga mit keres itt? 
- Induljon kifele!  - szóltak egymás után az egyenruhások Chanra.
- Fiúk találtunk még két ember!
- Az emelet többi lakása tiszta! - szólt kintről egy másik hang.
Chan szeme egyre homályosabb lett ahogy kezében tartotta Yoonah testét, de az oxigén hiány és a füst mérge tüdőjébe szétterjedt már lassan teljesen megbénította egész testét.
- Segítsenek... - mondta elhaló hangon, mire az egyik tűzoltó kiragadta Yoonah testét karjai közül és a másik ember pedig az ő karját. 
-Jöjjön! - majd őt is a karjánál fogva felrángatták a földről és átkarolva támogatta ki.

Egyre nagyobb törmelék darabok estek a falakról és a plafonról. Félő volt, hogy akár rájuk is szakadhat... 

Chan nem sokáig van magánál. Ő is megadva magát, a füstnek esik össze. Teste pedig szinte teljesen elernyed. Nem érdekli, már semmi.

 Yoonah már jó kezekben van.

Lehurcolják a két testet, és ahogy kiérnek az épületből a felső részen nagyobb robajra lesz minden lakó figyelmes... A tető leszakadt. 

Nem sok hiányzott mindegyikük élete kockán forgott.
De szerencsére az alsóbb emeletek még bírják, de a rendőrség mindenkit eltávolít a ház körzetéből:

- Menjenek távolabb! A ház bármikor leomolhat! - szólal fel egy ismerős orgánum. Lee Minho az ügyeletes beoszott a helyszínre fiatalabbik társával Yang Jeonginnal.
Asszonyom, a kolléga kérte, menjenek távolabb! - majd ő is tereli tovább a népet.

A lakás falaiból kihozták a két fiatalt, a kiérkezett mentősök pedig rohantak mindkettőért egy hordággyal. 

- Két sérült! Mindketten 30 fele járó emberek. - mondja a tűzoltó miközben a kezében Yoonah testével szalad az mentők felé.
- A férfi eszméletlen, égési sérülése elenyésző! Oxigént neki, vigyék a kocsihoz és irány a kórház! - kiáltotta fel az egyik tűzoltó.
- A nő is eszméletlen! Karján pedig nagyobb égési sérülések találhatóak, illetve lábán! Irány a másik kocsi!


Chan amint oxigénhez jutott a teste, érezte, tagjaiba egyre jobban visszatér az élet. Nem tudta mi van körülötte, csak elgyengült testét hánykolja az út. Hallja füleivel a mentőautó égtelenül fülsüketítő hangját. Karján egy kisebb szúrást érez, majd újból elnyomja az álom.


Egyszerűen nem tudja mi van, szívében nyugalmat és idegességet érez. Tudni akarja mi lett kedvesével, látni akarja, de pilláit valami lenyomja. Lassan azért ráveszi szervezetét az ébredésre, laposakat pislogva próbálja hozzászoktatni szemét a hirtelen világossághoz. Minden fehér. A kórházban van. Mellette az infúzió egyenletes csöpögését hallgatja.

- Hát felébredt Bang úr! - szólalt meg valaki, mire az említett a hang felé nézett.
- Hol van Yoonah? - kérdezte erőtlenül.
- A kisasszony, akivel önt hozták be? Jelenleg a műtőben látják el a sebeit. Vannak súlyosabb égési sérülései és füstmérgezést szenvedett.
- De jól lesz? 
- Nyugodjon meg, nem halálosak a sebei. Túl fogja élni. - majd megmérte a lázát - Magának meg pihennie kell, illetve, majd ne lepődjön meg, valaki átkérette a VIP kórterembe. Hamarosan áttolják. 
Bólintott egyet Chan, majd a plafont kezdte el bámulni. Egyre jobban azon volt, hogy kikerüljön innen. Yoonáht akarta látni... és dühös volt.
- Meddig maradok bent? - kérdezte a nővért.
- Elvileg pár napig még megfigyelés alatt tarják Önt, aztán hazamehet.
- És Yoonah?
- Ne haragudjon, de őt nem tudni még. De valószínűleg neki hosszadalmasabban, mint magának. 

Chan ekkor elhatározta, hogy ott lesz a lány mellett amennyi ideig kell, de próbálta magát tartani, annyi sok érzelem kavargott benne az elmúlt 48 órában annyi megpróbáltatás érte... De nem akart utat engedni a mardosó könnyeknek.

Nem...

Mindig csak azt hajtogatta magában: "Erősnek kell maradnom!


A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️Donde viven las historias. Descúbrelo ahora