A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️

11. Kim titkár?

** Bang Chan**

Korán reggel mikor felébredtem, Yoonah feküdt mellettem az ágyon.
Felsóhajtottam, mivel hamarabb felkeltem mint ő. Hallgattam egyenletes szuszogását, a kezeimnek pedig szinte parancsolni kellett, hogy meg ne simítsam édes kis arcát, ezzel is felkeltve őt.

Sokkal másabb volt vele, mint eddig akárkivel. Szinte percek alatt le tudott nyugtatni jelenléte és mindig mikor ránéztem vágytam arra, hogy mosolyogni lássam minden pillanatba.
Haja kissé kócos, egy pár szál pedig arca előtt lógott bele szinte a szájába, amire akaratlanul is elmosolyodtam. Hogy lehet valaki ilyen édes?

Tudom, nem szabadna... De a szivemnek nem tudok parancsolni. Vágyok rá. Talán túlságosan is jobban mint kellene.

Az elmúlt napok annyira nehezen teltek nélküle, most pedig mellettem szuszog... Talán egy kicsit elsiettem a dolgokat.

Kissé...

Remélem, nem bánta meg. Nem akarom, hogy azt érezze, hogy csak azért kell nekem, hogy legyen kit megdugnom. Ő nem egy tárgy... Egy törékeny édes lány, aki sokat jelent nekem.

Azt hiszem, teljesen el vette az eszem.
Belé szerettem.

Mellette el tudom képzelni az életem. Tökéletes feleségem lenne...
Bárcsak más is így gondolná. De majd teszek róla.

Kikeltem az ágyból pedig annyira megölelgetném, de még is tudom, lassan Seungmin menne érte.
-Annyira hülye vagyok! - szisszentem fel az órára nézve.
Egy köntöst magamra kapva mentem lefele a konyhába, amikor csippant a bejárati ajtó és a titkárom lépett be.
- Jó reggelt uram! - meghajolt, és levette a cipőjét.
- Jó reggelt Seungmin! - biccentettem. - Mi szél hozott?
- Azért jöttem, hogy érdeklődjek, Yoonáhval kapcsolatban. Hogy sikerült a tegnap este? Marad végül? Illetve ma, vagy holnap kezd?- hadarta el szinte egy szuszra.
- Nos... - mosolyodtam el- a tegnap este jól sikerült. Megbocsátott nekem.
- Ah, hálistennek. Már féltem, hogy olyan bolond leszel, hogy nem kérsz tőle bocsánatot, ha már csak ennyit kért.
- Pf.. hol a modor Minnie? Na, de mind egy. Ma még meg kell kérdeznem Yoonáht, hogy akar-e dolgozni. Illetve, elkészíthetnéd a papírjait, hogy visszavettük a céghez.
- Ha gondolja mindjárt fel is hívom, mert akkor még van ideje elkészülni.- de mielőtt szolhattam volna elkezdte tárcsázni a számát.
Azonban nem kicsit vágott meglepett arcot amikor a telefon egyszer csak megszólalt a kanapé előtti dohányzó asztalon.
Rám nézett, de valahogy annyira meg volt lepődve, hogy tovább hagyta csörögni a telefont immáron egyre hangosabban.
- Nem akarod kinyomni azt?- mutattam rá a kezében lévő készülékre.
Majd trappolás hallatszódott, és Yoonah száguldott le a lépcsőn szembe találva magát Seungminnal.

- Kim titkár?! - állt meg előtte megdöbbenve.
Seungmin csak rám pillantott fél szemmel.
- Kisasszony. Máskor kicsit jobban öltözzön fel, mert megfázik. - jegyezte meg a ruhájára, mivel csak valószínűleg egy bugyi és az egyik ingem volt rajta.

Nagyon jól állt neki, azt hiszem kissé túlságosan is beindította a fantáziám.

Nagyot szusszantam.

Ha csak kettesben lennénk... áh! Erre most nem szabad gondolni.

- Ne-ne haragudjon... - húzta kicsit jobban az inget magán. Majd mellé léptem, a köntösömet rá terítettem egy kis mosollyal.
- Szerintem nem kell felhívnia a kis asszonyt mégegyszer.
- Miért keresett Kim titkár? - nézett fel a karjaim alól Yoonah.
- Nos, szerintem előbb felkellene öltöznie. - fordította el a fejét.
- Rendben, akkor én... Megyek - szólalt meg majd felrohant vissza az emeletre.

- Te nem vagy normális Chris! - nézett rám csúnyán. - Bazd meg... Ő csak egy házvezetőnő... Mit fognak szólni a szüleid??
- Semmit. Egyenlőre nem mondom el nekik.
- De ez nem helyes...
- Szerinted nem tudom eldönteni, mi helyes és mi nem? - emeltem fel picit a hangom - Egy az, hogy ez a mániája anyáméknak, hogy valami befolyásos családból vegyel el valakit... - forgattam meg a szemem - Basszus Seungmin, szerinted én ezt akarom?
- Tudod jól, hogy ezt már megbeszéltük Chan... Nyugodj le, és öhm... Öltözz fel. Aztán a Yoonáhval megvárunk, úgy beszéljük át a dolgokat.
- Legyen... - majd felmentem a szobámba, ahol már Yoonah éppen a haját igazgatta meg.
Odamentem hozzá és a nyakára leheltem egy csókot.
- Gyönyörű vagy... - mosolyodtam rá.
- Ugyan Chan. - megint elpirult.
- Imádom, hogy ennyire zavarba tudlak hozni akár ennyivel is.
- Ne haragudj, hogy Seung meglátott.
- Áh... - túrt bele a hajába - lehet előbb-utóbb rájött volna. - mosolyodott el kínosan - de talán túl hamar rájött.
- Nyugodj meg édes - tettem a kezem a vállára. - nem lesz gond.

Remélem...

Majd a másik kezem a csípőjén végig simítottam és ajkaimat a szájának nyomtam. Egyre jobban mozgatni kezdtem párnácskáim.
- Chan... - lihegett fel Yoonah - Seungmin vár engem. Most nem időzhetünk, bármennyire is akarok.
- Oooh ! - haraptam be a szám - tehát akarnád. Igazából engem is vár, de néha annyira merev...
- Khm. Nem csak ő... - nevetett fel majd kiszabadult a karjaim fogságából és kilépett az ajtón majd vissza kukucskált. - Te is siess !
- Áh te lány... - csóváltam meg a fejem majd gyorsan a gardróbszobába mentem. Felkaptam gyorsan egy szürke melegítő nadrágot és fekete pólót hozzá, majd siettem a nappaliba ahol már Seungmin és Yoonah vártak.
- Csináltam neked is kávét - mutatott Yoonah a dohányzó asztalon heverő bögrére.
- Köszönöm. Tehát kezdjük is el. - majd lehuppantam Yoonáhval szemben a másik ülőre és a kezembe vettem a kávét.
- Nos, kisasszony. A papírjai nem változtak, csak annyi, hogy amit itt hall, lát azt ne adja tovább senkinek. De nincs benne semmi extra amit teljesítenie kellene... -amire felnevettem és rám nézett Seungmin egy gyilkos pillantással.
- Ugyan, relax Seung. Majd ő eldönti mit csinál még velem- majd semmit nem szólt és úgy tett mint ha ezt nem is hallotta volna. Yoonah szegény pedig egyre vörösebben pompázott az amúgy is kínos reggel után.
- Chan!
- Yoonah, nem foglak semmi plusz dologra kényszeríteni.-sóhajtottam fel - Nem emiatt vagy nyílván itt.
- Nos, kisasszony, akkor számíthatunk ugyanúgy magára mint eddig?
- Persze.
- Akkor itt írja alá. - majd aláírta a papírokat.
- Üdvözlöm itt újra.
- Melyik nap kezdjek? - nézett Seungminra rá.
- Ezeket majd a főnök úrral megbeszélik kettesben. Illetve az időbeosztást is. - szemüvegét megígazította - kicsit bonyolultabbá váltak a dolgok, amibe nem akarok beleszólni.
- Rendben.
- Akkor mi lenne, ha ma csak gyorsan összeütnénk valami reggelit, aztán az ebédet . Mivel vasárnap van.
Bólintott majd Seungmin felállt.
- Akkor én nem is zavarok tovább. További szép napot!
- Talán félsz, hogy meghívlak reggelizni, mi?
- Ugyan, Chan. Nem attól félek. Tudod, hogy nekem is van otthon valaki, aki éppen eleget nyavajog, hogy keveset vagyok vele.
- Ma akkor élvezd ki a szabadnapot te is.
- Úgy lesz. - majd meghajolt - akkor majd holnap. Viszlát.
- Viszlát Kim titkár! - hajolt meg neki Yoonah majd a konyhába elkezdett tevékenykedni.
- Mit szólsz, egy kis rántottához?
- Benne vagyok. - mosolyodtam rá.

Kis idő mulva már a frissen sült tojás gőzölgött a tányéron Yoonah kezébe majd odamentem hozzá, és arcon pusziltam.
- Jó illata van. De neked is. - vágtam egy huncut mosolyt.
Mire felnevetett és szemét forgatva és lerakta a megterített asztalhoz a tányért.

Megreggeliztünk és mikor végzett, a kezeből kikaptam az mosatlan tányérokat és én kezdtem elmosogatni.
- Chan, elveszed a munkám. - ölelt át hátulról.
- Legalább kevesebb dolgod van, na meg szinte nekem esik jól ha ilyen ölelést kapok. - amire felnevetett.

Imádom hallani azt az édes kacaját. Örökre mellettem akarom tartani...