A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️

21. Üzleti út

**Bang Chan**

Az ágy szélére ültem és reggeli rekettes hangommal a telefonba szóltam.
- Jó reggelt. - szólt bele apám mély hangja.
- Jó reggelt... Remélem oka volt annak, hogy kora reggel felébresztettél.
- Ne haragudj, de tudom, hogy manapság nem jársz be a céghez - köszörülte meg a torkát - de most mindenképpen lenne egy feladatom mára. Egy üzleti megbeszélésre küldenélek el...
- Nem érdekel. Old meg mással. Ott van Lukas ott van akárki... de nem én.
- Fiam, ne tedd ezt. Te vagy a legalkalmasabb erre...
- Akkor hagy jöjjön el velem Yoonah!
- Mi? Az ki van zárva! Mit keresne egy olyan lány, mint ő ott? Fontos komoly dologról tárgyalnátok, nem holmi csevegésre küldelek. Ez egy komoly befektetési lehetőség!
- Nem. Küldd akkor kis fiad. - forgattam meg a szemem. - vagy bánom is kit.
- Nem. Lucas nem tud menni. Más dolga van. 
- Ahogy nekem is! Nem kicsit feltúrtad az életemet. Nem teszek szívességeket.
- Fiam... Ne légy ilyen vasmarkú apáddal szemben. - hallottam ahogy nagyot sóhajt. - ha erre az útra elmész, megkötöd a szerződést sikeresen, akkor megengedem, hogy az a lány veled maradhasson... 
- Ebben az esetben is csak megfontolom. Nem kell az engedélyed ahhoz, hogy én kivel lehetek vagy sem. AZ ISTENIT LASSAN 30 ÉVES LESZEK! ÖNÁLLÓ EMBER VAGYOK!
- Kérlek... Fiam, ne emeld fel a hangod. Tegyél még egy utolsó szívességet apádnak.
- Ha megteszem, békén hagysz bennünket?
- Igen, megígérem.
- Akkor félóra és bemegyek megbeszélni a részleteket.
- Legyen egy óra. És pakolj is be 1 napra. Busanba kell menned.
- Rendben. Akkor az irodádba 1 óra múlva találkozunk.

Yoonah elég értetlenül nézett rám, még neki is kora reggel volt, de még így is gyönyörűen nézett ki. Lágyan rámosolyodtam.
- Édesem, most már úgy tűnik minden rendben lesz. Apám, azt mondta, hogy békén hagy bennünket... egy feltétellel. - sóhajtottam egy nagyot - most el kell utaznom Busanba egy üzletet megkötni.
- Mi? Nem fog bele avatkozni az életedbe?
- Az életünkbe. - majd mosolyogva szeme mellől rakoncátlan kis tincsét a füle mögé simítottam. - remélem. Emiatt most el kell készülnöm egy órán belül és bent kell legyek a vállalatnál. Ott kapom meg az információkat.
Bólintva vette tudomásul szerelmem, hogy most egyedül marad.
- Segítsek neked? - mosolyodott el.
- Áh, megoldom. - csókoltam ajkaira - mert ha te is segítenél egyszerűen nem lenne egy óra elegendő. - vigyorogtam rá kacéran amire elpirult és a takarót magára húzta nyakig. 
- Akkor meg se próbállak megkísérteni. - majd kinyújtott a nyelvét.  
- Köszönöm. 

Felálltam és gyorsan felvettem öltönyöm, és elővettem egyik kisebb bőröndöm beleraktam 1 váltás ruhát és visszaszaladtam Yoonához aki szintúgy öltözött. Haját kontyba fogta mire hátulról átöleltem.
- Gyönyörű vagy mint mindig! - majd a nyakához pusziltam.
- Hiányozni fogsz Chan! - fordult velem szembe.
- Ígérem, hamar megjárom az utat és észre se fogod venni és már újra itthon vagyok. Csak 1 éjszaka az egész.

A bőröndöt levittem a garázsba, beraktam az autóm csomagtartójába és Yoonah mellettem termett.
- Szeretlek Chan! Vigyázz magadra!
- Szeretlek egyetlenem! Ígérem vigyázok! - majd ajkaira leheltem egy csókot. - Te is vigyázz magadra.

Furcsa volt most a vezető ülésre ülni, ugyan is már nincs Seungmin, aki furikázzon jobbra-balra így magam vezettem a céghez.

Megbeszéltem apámmal a részleteket, csak egy átlagosabb kis cégnek tűnt, aki hasonló kisebb vállalatnak tűnt, mint a miénk, csak nem Szöulba, hogy legyenek kapcsolatok a környéken, remek befektetésnek tűnt így kérdés nélkül bólintottam rá majd indultam is hosszabb autó utamra.
Az út majdnem 5 óra hosszát vett volna igénybe, ha azalatt nem beszéltem volna párszor Yoonahval és még meg is álltam a pár pihenő helyen, elszoktam a vezetéstől.

Busanba érve, láttam, még a megbeszélt esti vacsorás megbeszélés kicsit odébb van. Bejelentkeztem a lefoglalt hotelbe, majd mivel még volt kis időm kimentem a belvárosba. Nem mentem túlmesszire a hoteltől, de egyenesen a bevásárló negyed felé tartottam, ahol különféle díszes üzletek, kávézók vártak.

Bingó!

Az idefele úton, nagyon eltökélt voltam. Yoonáht akarom, mint feleségem és ettől a gondolattól senki se tud eltántorítani. Egy ékszerboltba tévedtem be, ahol szebbnél szebb, csillogóbbnál csillogóbb nyakláncok, fülbevalók, karkötők és néhány csecsebecse dísztárgy, de engem csak egy dolog érdekelt.

Gyűrűk. 

Egy gyönyörű szolid ég is gyönyörű gyémántberakásos gyűrűvel tértem ki az üzletből, egyszerűen nem tudtam nem boldogabb lenni. Már csak a leánykérést kell elterveznem. Az már a kisebbik gond, csak legyen túl ezeken a napokon ...

Visszaérve a hotelbe láttam, eléggé elszaladt az idő. Elkészültem a találkozóra, a papírokat is a dossziémba készítettem majd lefáradtam a hotel éttermébe.
Leültem az egyik asztalhoz és vártam az üzletkötőt. 

Egy csinos velem nagyjából hasonló hölgy lépett oda mellém egy kis idő múlva.
- Üdvözlöm. An MinJeong vagyok - hajolt meg előttem - Maga véletlenül nem a Bang vállalattól jött? 
- De - álltam fel majd meghajoltam - Bang Chan vagyok. 
- Oh, hát az apja említette, hogy jóképű, de nem, hogy ennyire. - pirult el ahogy ezeket a szavakat kimondta. 
- Üljön le kiasszony. Beszéljünk az üzletről inkább.
- Úgy tudom, az üzlet már megköttetett, annak fejében, hogy ön egy randira jön velem. 
- Tessék? - kerekedett ki a szemem - Maga most szórakozik velem?
- Nem, Chan, ugye megengedi, hogy így szólítsam. - de mint ha fülem mellett ment volna el - Nem beszélgetnénk egy ital mellett, meg persze egy vacsora sem árt. Elég sokat utazott, biztos éhes.
Megdörzsöltem orromat idegesen majd felálltam az asztaltól. 
- Ne haragudjon An kiasszony, de mivel én csak szigorúan üzletkötés szempontjából lettem volna itt, semmilyen egyéb más ajánlatról nem volt szó.
- Ugyan kérem, üljön vissza - nyúlt volna kezem után, de elrántottam azt onnan - Nem maradna? Csak adjon egy esélyt nekem, nem vagyok rossz ember - mosolyodott el rám.
- Hölgyem, nem is állítom, hogy rossz ember lenne. De én már mást szeretek, amit édesapám nem bír megérteni. Ez nem a maga hibája, egyszerűen a családom szól bele a magánéletembe. Úgyhogy, ha megbocsát... 

Majd elindultam mérgesen, a szobámba, ahol azonnal lazítottam a nyakkendőmön és az ingemen majd arcomat megmostam és már is kijelentkeztem a hotelből és indultam hazafele.

- KIBASZOTT ÉLETBE! - ordítottam magamon kívül miközben hajtottam ki a hotel parkolójából. Azonnal tárcsáztam apámat.
-Hallo?! - szólt bele bizonytalanul a vonal túloldaláról.
- MEGMONDANÁD NEKEM, HOGY MIKOROD ABBA HAGYNI, HOGY RANDIKRA KÜLDESZ? NEVETSÉGES, AMIT CSINÁLSZ! NA DE BUSANIG EL IS KELLETT JÖNNÖM?! KOMOLYAN? - ordítottam a kihangosítóba.
- Fiam, én csak jót akartam neked.
-  A FRANCOKAT AKARSZ JÓT NEKEM! MEGINT MEGTETTED, AMIT EGYSZER MEGIGÉRTÉL!
- Ne ordítozz velem Christopher!
- MERT MI LESZ? Meg fogod bánni, hogy ezt tetted velem! Szánalomra méltó, ahogy viselkedsz! Megígérted, hogy én és Yoonah a kibaszott zargatásod nélkül élhetünk!
- Chan! Nem hagyhatom, hogy elherdáld az örökségem!
- Az örökséged? Mármint a kibaszott céged, amit, ha én nem vagyok akkor olyan stabil, mint egy kétlábú szék? Mondhatom a stabilitás mintaköve! Ha én nem lennék, aki rendbe rakja magad után a szarjaid, aki megköti a pénzelő üzleteket, akkor nem itt tartana a nagy BANG vállalat! Nem gondolod?
- Chan nem beszélhetsz így velem?
- Akkor ezek után, nem beszélek veled!!! - majd leraktam, zaklatottan vezettem tovább míg meg nem álltam az egyik autós pihenőnél. Kiszálltam a friss levegőre szinte üvölteni tudtam volna, de csak az autógumiba rúgtam. 
- A kurva életbe! - prüszköltem ki a szavakat magamból. 

Visszaültem miután sikerült egy kicsit nyugodtabb lennem és indultam hazafele. 
Már elég sok idő telt el mióta elindultam, szóval úgy döntöttem felhívom Yoonaht, hátha fel van még, hiszen alig fél 12-őt ütött az óra, de mind hiába...

Kicsörgött... De semmi válasz. 

Vagy kétszer próbálkoztam, mire egy nem várva a telefonom csörögni kezdett. A kijelzőn pedig Seungmin neve állt. Azonnal felvettem ... De, amit ott hallottam arra világ életembe nem számítottam.

Tűz ütött ki Yoonah Apartmanjánál...