A Főnököm karjaiban -Bang Chan ff.✔️

5. A hétvége

Péntek este beszaladtam egy éjjel nappaliba, immáron a pénztárcámmal. Bevásároltam a következő napokra elegendő étellel és az apartmanom fele indultam.

Mikor hazaértem, egyszerűen csak a hajamba túrtam mosolyogtam amit nem értettem.

Este még gyorsan vacsoráztam valami egyszerűbbet, mert már mire odajutottam, hogy hazaértem este 10 óra is lehetett.
Egy ilyen napot se tudhat mindenki maga mögött... Az arcomon egy mosollyal döltem végül az ágyba.

Miért vált ki belőlem ez a férfi ilyen reakciókat?

Másnap reggel nem kellett korán kelnem, és áldottam az eget, hogy már elvégeztem szinte minden házimunkát és a bevásárlást is elintéztem.
Unalmasan telt el a nap, csak sorozatot néztem és pihentem. Nem is hiányzott semmi más, éreztem ezután a hét után kellett legalább ennyi pihenés.
Kora délután elindultam sétálni, ha már Szöulba vagyok, megakartam ismerni a környéket ahol lakok kicsit jobban mint eddig.

Egy forgalmasabb útszakaszhoz értem, ahol éttermek hada állt sorrba és kávézók követték egymást kisebb élelmiszer és ruházati boltokkal. Voltak drágábbak és kevésbbé drágábbak, de inkább a tehetősebbek tudták itt költeni a pénzüket.

Az egyik étterem elé érve, ahogy bekukkantottam a hatalmas üveg ablakomon kicsit megakadt a szemem egy gyönyörű nőn, de pláne azon aki előtte ült. Szinte rezzenéstelen arccal, csak néha mint ha a modora kívánta volna meg, hogy egy-egy mosolyt villantson miközben ettek.

Christopher mit keresel itt?

Megráza a fejem a fejembe húztam a kapucnim és elindultam előre fele. Egyszerűen mint ha a düh, szálguldott volna keresztül rajtam.

Csak nem féltékeny lennék? De hisz nincs köztünk semmi! Nem érzek iránta semmit akkor miért érzem ezt?

Hazaérve szinte magamra csaptam az ajtót. Nem értettem mit is érzek, mit is gondolok. Majd újra bekapcsoltam a sorozatot, de nem nagyon tudtam magam lekötni most vele, egyszerűen unalmas volt minden. Ablakomon kibámulva néztem ahogy a nap lebukik a házak között, az éjjeli világítás felkapcsolódik, miközben zenét hallgattam. De a gondolataim csak nem hallgattak el.

Egyértelműen nem tetszett neki a csaj, biztos csak valami barát. Vagy valami ügyfél. Nem is érezte jól magát. Miért volt akkor vele? Biztos nem a barátnője!

Az ágyba dőlve is ezen kattogtam, aminek másnapra meg is lett az eredménye. Úgy keltem fel mint egy zombi, gyorsan a hajam rendbe raktam a szokásos kontyba majd felöltöztem.
Kerek 7-re szokásosan Kim titkár már várt a ház előtt és elvitt Bang Chanhoz.

Belépve az ajtón, a kötényem felkapva mentem bentebb a házba egyenest a konyhába. Igazából a mai nap abból áll hogy az ebédet megcsináljam, de valami különlegesebb volt felírva a menüre, így hamar kellett megpucolnom a hozzávalókat és oda kellett raknom mindent.

A konyhában már javában sertepeltéltem mire hirtelen Christopher megjelent mellettem.
- Jó reggelt Yoonah! - félmosolyra húzta a száját.
- Jó reggel Bang Úr! - hajoltam meg előtte, amire ő csúnyán nézett rám.
- Megkértelek valamire és mivel ketten vagyunk, ezért el is várom. Valamint, megint kontyba van a hajad.

Ekkor kikerekedett a szemem. Szinte sikítottam lélekben. A szám elé raktam a kezem, és kiejtettem a kést is egyenest a pultra a kezemből.

Ez emlékszik a péntekre???

- Legközelebb óvatosan azzal a késsel. - húzta odébb - Olyan mint ha szellemet láttál volna, minden rendben? - hajolt az arcomba egy kaján mosollyal a szájján.
- Te-te emlékszel mi volt péntek este? - álltam ott előtte még mindig döbbenve.
- Természetesen. Azért annyit nem ittam. - incselkedett velem.
- Még, hogy annyit nem? De annyit meg igen, hogy ne tudj egyedül felmenni a szobádba.
Száját egy féloldalas mosolyra húzta majd mögémjött és a fülembe suttogta.
- Igazából, megtudtam volna egyedül is tenni, de mivel itt voltál, kíváncsi voltam mit reagálsz rá.-meleg lehellete súrolta nyakszírtem, hangjától pedig a szivem is kihagyott, egyszerűen végig száguldott rajtam egy jóeső borzongás, de inkább félreálltam. Kezeimet csípőre raktam.
- Tehát képes voltál a részeget játszani? - fakadtam ki rá mire ő felnevetett - Ennyire viccesnek találod azt, hogy fel kellett húznom a nagy segged az emeletre és levetkőztetni?
- Mint ha nem élvezted az utóbbit - kuncogott tovább mire én a piros minden árnyalatában tündököltem. Majd abbahagyta és odajött elém a szemembe nézett és megnyalta a száját - de amit a rólad mondtam, azt komolyan gondoltam. Tényleg sokkal szebben nézel ki kiengedett hajjal.- és mutatott kontyomra.

Komolyan, Chan képes vagy ilyeneket mondani most? 

Egyszerűen nem tudtam rá haragudni se, inkább arcom égni kezdett. Megrebegtettem pilláim és megcsíptem a kézfejem, próbáltam felébredni az álomból, de rájöttem ezt nem álmodom. Tényleg a főnököm áll előttem.
- Tudod Chan, amit mondtam. Mivel dolgozok, ez a praktikusabb hajviselet. Másrészt te sem szeretnél találkozni a lakásban vagy a kajában hajszállal.
- Nyilván, de egy párat megengedhetek az ágyamba. - kacsintott rám majd elment a nappaliba egy elégedett mosollyal az arcán.

Hogy mi???

Nagy levegőt vettem majd folytattam amit elkezdtem. Kicsit vissza kellett gondolnom, hol is tartottam, amikor hirtlen felsikkantottma a konyhába, mert amit felraktam már a tűzhelyre épp kifutott. 

Chan odarohant hozzám:
- Minden rendben?  - nézett rám majd a tűzhelyre.
- Persze, csak egy kicsit megcsúsztam... miattad - tettem hozzá halkan a végére mire elmosolyodott.
- Segíthetek? - kérdezett rá egyik pillanatról a másikra, amitől picit elgondolkodtam.
- Hátráltatni segítenél mint az előbb, vagy tényleg segítenél? - csipkelődtem .
- Esküszöm, most jó szándékkal jöttem - tette fel mind két kezét mint aki megadta magát.
- Ez esetben - vettem le magamról a kötényt és a nyakába akasztottam és megkötöttem neki és a végén rámosolyogtam - Ne hogy összekend magad. - majd kevertem egyet a fazékba , felfogtam a hámozót és a kezébe nyomtam- segítesz zöldséget pucolni, míg én elkészítem a húst?
- Persze - majd neki gyürközött és fogta az elépakolt zöldségeket , leült az egyik bárszékre és nekilátott pucolni.

A húst felszeleteltem, majd elkezdtem pácolni. Néha bele bele kóstoltam a pácba, mert nem akartam túlfűszerzni sem. Mikor jónak gondoltam fogtam a wokk aljába beleraktam és elkezdtem pirítani őket. 

Chanon látszott tetszik neki a hús illata, remélem majd az íze is.
Ezt követték a zöldségek is kivéve a cukkini, a gomba azoknak panírt csináltam és úgy hajigáltam bele a forró olajba.
Ekkor Bangchan felállt a pulttól és elővette a tálakat, elkezdett megteríteni.
- Yoonah. - szólított meg mikor pakolta le a második tányért, amire én felfigyeltem és egy hangos hümmögéssel jeleztem, hogy mondhatja - Megtennéd, hogy a mai nap velem ebédelsz?
- Ha nagyon akarod, akkor igen.
- Miért te nem akarod? - nézett rám egyik szemöldökét felhúzva - Mert akkor nem muszáj.
- De, akarom. - mosolyogtam rá a konyhából - Legalább nem egyedül eszek. - erre a mondatomra pedig Chan egy elégedett mosollyal a száján jött oda felém.
- Hagy segítsek ezt oda vinni! - majd emelte fel a kész sült húsos tálat és az asztal közepére rakta miközben én a rizst szedtem ki két tálba, majd odavittem.

Közösen leültünk az asztalhoz, mire felnevettem. 
- Most már a kötényt leveheted. 
- Áh pedig szerintem jól áll, de ha ennyire vetkőztetni akarsz megint... - majd megharapta a száját és levette a kötényt, de úgy hogy az alatta lévő póló kicsit feljebb csúszott kidolgozott hasát kivillantva. De én csak elkaptam a fejem, mint ha nem is azt néztem volna, de éreztem megint szívem gyorsabban dobog.

Chan jóízűen ette az ebédet miközben egyszer megszólalt.
- Elmúlt dél, hivatalosan lejárt a munkaidőd. - nézett az órájára. - most már kiengedheted a hajad, nem kell dolgoznod.
Sóhajtottam egyet és leeresztettem a hajam. Újból csillogó szemekkel figyelte arcom, annyira el is bambult, hogy a falatot is kiejtette a szájából, amire én felkuncogtam majd folytattam az evést.

Ebéd után elmosogattam, Chan pedig a nappaliban ült és a tévét nézte, de mikor felé pillantottam, szemeink találkoztak szinte minden alkalommal.
Mindennel végeztem, Chris felé álltam pulcsiba.
- Akkor holnap ugyan itt találkozunk! - majd meghajoltam előtte.
- Rendben Yoonah. - láttam felmosolyog de végül csak a csalódottság látszódott az arcán. - Akkor holnap! Szia!
- További szép napot neked! Szia!

Felvettem a cipőm és hazaindultam.

Miért van egy érzésem, hogy bejövök neki?

Nem.

Ezt nem szabad, hisz ő a főnököm!