A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői

4.fejezet: Aggodalom

Ryan szemszöge:

-Figyeltek rám egyáltalán? - csettintettem az orruk előtt.

-Mi?

-Tessék?

-Komolyan mondom, hihetetlenek vagytok. Hogyan tudtok mindig egyszerre elbambulni? - kérdeztem elképedve.

-Nem bambulunk, hanem emlékezünk. Csak eszembe jutott az amikor újra találkoztunk. - védekezett Logan.

-Nekem is. - mosolyodott el Chloe.

Néha már-már idegesítőbbek mint Sarah meg én.

-Azért ne túlozz.

-Téged nem kérdezett senki. - feleltem szemforgatva.

-Parancsolsz? - húzta össze a szemöldökét Chloe.

Csak ekkor esett le hogy hangosan is kimondtam.

-Ne haragudj, nem neked mondtam. - magyarázkodtam.

-Semmi gond, tudjuk hogy néha hajlamos vagy hangosan kimondani amit igazából Nestornak szánsz. - szólt közbe Logan.

Igen, az utóbbi időben sok minden megváltozott. Nem tudom mi lehet az oka, de sokszor hangosan is kimondom amit gondolok. Eddig azért nem kérdeztem erről Nestort mert azt gondoltam idővel el fog múlni. Valamint túl sok dologra kellett figyelnem egyszerre. Rejtőzködnünk kellett Serena elől, nehogy megtaláljon és rosszra használja a sárkány tűzét. Folyamatosan aggódtam hogy mi lesz Liával. Meg kellett szoknom az új emberek társaságát. Ami viszont a legtöbb időt vette el, az az hogy Sarahval nagyon sok mindent végig beszéltünk. Komolyan elbeszélgettünk például arról hogy mi lesz ha ennek az egésznek vége. Azt mondta, majd szeretne gyerekeket, egy kisfiút és egy kislányt. Örültem hogy ő is ennyire családcentrikus és komolyan veszi a kapcsolatunkat, de azt hiszem még nem állnék készen az apaságra. Ameddig csak tehetem minden szabadidőmet vele szeretném tölteni, de mivel Dominó trónörököse vagyok, ez egy kicsit megnehezíti a helyzetet. Annak viszont szintén örültem hogy ha sikerül mindent visszaállítanom olyanra mint amilyen a szüleim idejében volt, akkor olyan életünk lehet amit mindketten megérdemlünk. Nem akarom a húgomat sem magára hagyni, hiszen ő az utolsó vérszerinti családtagom, de nem is az a célom hogy irányítsam az életét. Csak azt szeretném hogy boldog legyen. Lia! Igen, most ez a legfontosabb. Chloe szerint körülbelül két hét eshetett ki neki. Nem tudom mitévő legyek, ezért akartam eredetileg beszélni Chloeval és Logannel.

-Szóval, van valami ötleted arra hogyan hozhatnánk vissza az emlékeit? Nem tehetjük meg hogy csak így rázúdítunk mindent. - szenteltem a figyelmem nekik.

-Őszintén, fogalmam sincs. A tündérek világában nagyon ritka az amnézia. Viszont emlékszem hogy egyszer beszélgettünk erről. Madison azt mondta az emberek világában ez gyakori. - gondolkozott hangosan.

-És azt elmondta mi a gyógyír? - sürgettem.

-Ha jól emlékszem, az emlékek felidézése, az újbóli átélésük. - mondta nem túl bizakodóan.

A hír hallatán én sem lelkesedtem túlzottan. Sokkal inkább rosszul érintett, hiszen nem tudtam a tulajdon testvéremről szinte semmit. Nem voltam része az életének.

-Ryan, szerintem jobb lenne ha előbb elmagyaráznánk neki mi történt. Gondolj bele, ha nem emlékszik és nem magyarázunk el neki semmit akkor azt a lehetőséget Serena sem hagyja kihasználatlanul. - győzködött Chloe.

Kénytelen voltam egyetérteni vele. Nem akarom hogy átmossa az agyát, de azt sem hogy traumát okozzak neki.

-Szerintem rossz oldalról közelíted meg.

-Mire gondolsz pontosan?

-Emlékszel arra amikor felébredt?

-Persze, konkrétan öt perce történt!

-Egy ilyen helyzetben ösztönösen olyan személyt keresel akiben a legjobban megbízol. Emlékezz, Lia kit keresett?

-Valami Adamet.

-Egyszerű. Keresd meg és hozd ide. Ő talán segíthet abban hogy ne szenvedjen nagyobb traumát.

-És mégis hogyan találjam meg? Azt se tudom hogy néz ki!

-Na és vajon ki az akitől eddig is segítséget kértél?

-Ó, én ökör!

-Nem én mondtam.

Tekintetemet azonnal Chloera emeltem.

-Ki az az Adam akit Lia keresett és hol találom meg? - kérdeztem türelmetlenül.

-Miért kérdezed? - ráncolta a szemöldökét.

-Vagy ami fontosabb. Miért akarod megtalálni? - furcsállta Logan is.

-Talán ő segíthet hogy Lia könnyebben feldolgozza a történteket. - mondtam.

-Ebben van igazság, de nem hiszem hogy hajlandó lenne veled tartani. - sóhajtott fel Chloe.

-Mégis miért nem? - rökönyödtem meg.

-Most komolyan? Egy évvel ezelőtt betörtetek az Alfeába. Félelmetes módon perzselteket gyilkoltatok. Mindenki úgy hiszi hogy elraboltátok Madisont és engem. Elvetted tőle a szerelmét. Egy éve azt sem tudják hogy élünk-e és te még azt kérdezed, miért ne jönne veled? - vonja fel fél szemöldökét.

Oké, talán túl pozitívan álltam hozzá.

-Akkor mit tegyünk? Hogyan hozzuk vissza az emlékeit? Ott sem voltam, nem tudom mit kellene újraélnie hogy visszatérjenek az emlékei! - fakadtam ki.

Ekkor egy kezet éreztem meg a vállamon. Annyira el voltam merülve a gondolataimban hogy észre sem vettem Saraht. Teljes testemmel felé fordultam, de ő nem mondott semmit. Szótlanul magához ölelt amíg Chloe és Logan kimentek a szobából.

-Ne hibáztasd magad. - nézett fel rám.

-Miért ne? Én vagyok a bátyja. A szüleink halottak, nekem kellett volna gondoskodnom róla és vigyáznom rá. Úgy ahogy Logan vigyázott rád, de elbuktam. - gyűltek a könnyek a szemembe.

-A kettő egyáltalán nem hasonlít. A mi szüleink önszántukból mondtak le rólunk, a tieid pedig a gyerekeik védelmében haltak meg. Igen, nekem mindig ott volt Logan, de nem csak ő. Biztos vagyok benne hogy Lia életében is voltak akik mellette álltak és vigyáztak rá helyetted is. Nem okolhatod örökké magad amiért nem vettél részt az életében. Nem ez a fontos. Az a legfontosabb hogy itt a lehetőséged. Most végre ott lehetsz mellette. Nem a múlton kellene rágódnod, hanem a jelenben élned. - bújt az ölelésembe.

Az ilyen pillanatokban döbbenek rá hogy mennyit is jelent nekem Sarah. Mennyi hülyeséget csinálnék nélküle.

-Ne kezd el felsorolni mert akkor hajnalig itt leszünk.

Erre már csak felnevettem. Sarah láthatóan örült a reakciómnak, hiszen tudta hogy Nestor mondott valamit, azért nevetek.

-Látod. Attól még hogy te vagy az alfa, nem kell mindent egyedül megoldanod. Reggelre Teresáék visszaérnek, akkor majd átbeszéljük hogyan tovább. Így jó lesz? - nézett fel rám.

Olyannyira tökéletes hogy az szavakba nem önthető.

-Igen, de csak ha alszunk is egy keveset. - vigyorodtam el.

Olyan hangosan nevettünk fel egyszerre hogy azt hittem az egész házat felverjük. Végre jól éreztem magam. Kicsit nyugodtabbnak és szórakozottabbnak. És szerencsére még egy kicsit aludni is tudtunk.