A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői

15.fejezet: Epilógus

3 hónappal később

Madison/Lia szemszöge:

-Hálás vagyok amiért ilyen gyorsan fogadott, felség. - hajoltam meg a trónterembe lépve.

-Hányszor kértelek rá hogy hagyd ezt abba, Lia? - sóhajtott fel Ry.

-Sokszor, de ettől még ugyanúgy király maradsz. - vigyorogtam gonoszan.

-Te pedig ugyanúgy hercegnő vagy. Egyszóval semmi szükség az ilyen formaságokra. - emelkedett fel a trónszékről.

-Nem egészen. Mivel te vagy a jelenlegi király, csak addig vagyok hercegnő amíg meg nem születik az első gyermeked. - szórakoztam vele.

-Élvezed, igaz? - forgatta a szemeit, amikor már karnyújtásnyira volt.

-Mindennél jobban. - nevettem el magam, majd megöleltük egymást.

A testvéri ölelésekből sosem lehet elég. Főleg ha olyan különleges kapcsolat van köztük, mint Ry és közöttem. Miután minden erőnk elhagyta a testünket állítólag a tűzgolyó eltalálta Serenát. Nem halt bele, de minden befolyását elveszítette az uralkodók fölött. Ryannel elvileg egy egész hétig ki voltunk ütve. Beletelt némi időbe mire feldolgoztunk, hogy mégsem haltunk meg. Már mindketten beletörődtünk, de a sors úgy gondolta még nincs itt a mi időnk. Viszont nem voltunk mindenben ennyire szerencsések.

-Hogy vagy? Azóta szinte nem is beszéltünk. - kezdtem bele a kényes témába.

-Fogalmam sincs. Amióta felébredtem folyamatosan azt érzem hogy hiányzik belőlem egy darab. Nem tudom csak úgy elfelejteni. Nestornak hála élek még most is. Ha ő nincs, egyik ígéretemet sem tudom betartani. - sóhajtotta.

Nestor egész életében jelen volt, mint egy apa. Egy testen osztoztak, de mindig ott voltak egymásnak.

-De itt vagy és betartottad. Biztosan ő is büszke lenne rád, ha most látna. - mosolyogtam rá.

-Talán lát is. - motyogta.

-Na de mindegy, inkább mesélj te. Hogy vagytok Adammel? - támadott vissza.

-Hé! Nem fer a szerelmi életemről kérdezni! - csaptam vállon.

-Most miért? Hiszen te meg Sarah heti szinten találkoztok. Mindent tudsz az én életemről. Akkora baj hogy én is kérdezek néha valamit? - rántott vállat.

-Igen! Főleg azok után hogy az elején meg akartad ölni! - háborodtam fel.

-Nem ér hogy ezt hozod fel. Akkor még semmiről sem tudtam! - sopánkodott.

Jó érzés volt végre kiengedni a gőzt. Ryannel valahogy mindig tudtuk úgy szívni egymás vérét hogy nem bántottuk meg maradandóan a másikat. Ébresztő, Lia! Emlékezz miért jöttél!

-Egyébként jól vagyunk. Egyre jobban megismerjük egymást és vigyázunk a másikra. Szóval minden a legnagyobb rendben, nincs miért aggódnod. - forgattam a szemem.

-Mindig van miért aggódni. Azt hittem ezt már megtanultad. - tette keresztbe a karjait.

-Persze, persze. Igazából még nem mondtam hogy miért jöttem ilyen hírtelen. - tördeltem a kezem.

-Baj van? - villant meg egyből a szeme.

-Nem, semmi baj. Csak.. szeretném ha kijönnél velem az udvarra. - mondtam elgondolkodva.

Nem mondott mást. Egyszerűen csak összehúzott szemöldökkel nézett, majd követett. Szegény, biztos azt hiszi mindjárt közlöm vele hogy terhes vagyok. Na, akkor garantáltan padlót fogna. Ott voltunk a nagy fakapu előtt. Három kicsit kopogtam rajta, majd nagy lendülettel belöktem.

-MEGLEPETÉS! - harsogtuk egyszerre.

Mindannyian ott voltunk az udvaron. Teresáék, Sebék, Loganék, sőt még Connor is eljött.

-Miféle meglepetés? - vonta fel fél szemöldökét.

Már nem válaszoltam neki. Helyette beálltam a többiek közé az előre megbeszélt helyemre.

-Elárulná valaki hogy mi folyik itt? - tárta szét tehetetlenül a kezeit.

-Majd én. - vonta magára a figyelmet Sarah.

-Igen? Hallgatlak. - fordult felé Ry.

-Én hívtam meg mindenkit, mert azt akartam hogy ők is lássák a reakciódat. - mosolyodott el halványan.

-A reakciómat? - bár nem láttam, tudtam hogy összevonta a szemöldökét.

Sarah nem adott további magyarázatot. Helyette odasétált hozzá, megfogta Ryan kezét, majd a hasára tette.

-A reakciódat, amikor megtudod hogy apa leszel. - vigyorgott boldogan.

Ryannek kellett pár másodperc mire felfogta amit hallott. Amikor már megértette Sarah szavainak jelentőségét felemelte és megpörgette. Boldog volt. Úgy igazán boldog.

-Minden oké? - ölelt át hátulról Adam.

-Persze, miért ne lenne? - kérdeztem vissza.

-Nem kell irigykedned. Ryan apa lesz, de ettől függetlenül a bátyád marad. Ráadásul biztos hogy számítani fog rád, mint leendő nagynénire. - mosolygott bele a vállamba.

-Miért van az hogy mindig tudod mit kell mondani? - fordultam vele szembe.

-Azért mert ismerlek, mint a rossz pénzt. - nevetett fel.

Imádtam amikor nevet. Az hogy a történtek után még mindig képes szívből nevetni, megmosolyogtatott. Mélyen belül tudtam hogy nem csak attól félek hogy a bátyám megfeledkezik rólam. Sokkal inkább féltékeny vagyok. Mielőtt bele kerültem volna ebbe a világba, a Földön konkrét terveim voltak a jövőmmel kapcsolatban. Szerettem volna egy saját családot és gyerekeket, de sosem éreztem azt hogy képes is leszek megvalósítani. Talán éreztem hogy más vagyok mint a többiek és nem tartozom abba a világba. Most viszont a barátaimmal, a családommal és Adammel, úgy érzem van esélyem mindenre amit valaha megálmodtam. Egy hírtelen ötlettől vezérelve kezeimet Adam nyaka köré fontam, majd megcsókoltam.

-Ezt miért kaptam? - kérdezte vigyorogva.

-Mert szeretlek.

Vége

Sziasztok!

Hát, úgy tűnik véget ért egy újabb korszak. Nagyon örülök neki hogy ennyien követtétek a történetem. Sajnos ezt a harmadik könyvet egy kicsit összecsaptam. Sajnálom, de már megírtam az írásbeliket, ezért most muszáj a szóbelire készülnöm. Azt viszont megígérem, ha sikerül az érettségi, akkor egy vadiúj történetbe kezdhetünk bele. Remélem azt is ugyanúgy szeretni és követni fogjátok, mint a korábbiakat. A következő találkozásig pedig jó olvasást! :)