A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői

11.fejezet: Ezt benéztük

Sebastian szemszöge:

Az ereimben megfagyott a vér. A gondolatok cikáztak a fejemben, de semmi érdemlegesre nem jutottam. Ez az a srác volt aki a perzseltek nagy részét megölte. A szeme olyan volt mintha világítana. Talán tündér lenne? Kétlem, viszont a lányok beszélgetéséből kiindulva inkább vérfarkasra tippelnék. Visszagondolva a kiképzésemre nem sok használható információ jutott eszembe. Annakidején a vérfarkasoktól tartottam a legkevésbé. Ennek ellenére majdnem beszartam attól hogy élőben és ilyen közelről látom, arról nem is beszélve hogy pusztán a tekintetével képes lenne megölni. Ha jól emlékszem nem ez a természetes szemszínük. A vezérüket leszámítva a farkasoknak aranyszínben világít a szemük amikor az erejüket használják. Na az ő szemei nem világítottak, hanem jóformán villámokat szórtak.

-Logan. - szólalt meg csendesen Chloe.

A srác egyből rákapta a tekintetét, ami úgy tűnt abban a pillanatban megnyugodott és a szeme sem vibrált annyira amikor meglátta Chloét. Mielőtt bárki más megszólalhatott volna, Logan egy szempillantás alatt ott termett Chloe előtt és ölelte át. Nem tudom hogy azért nem mozdult senki mert azt várták hogy mondjak valamit, vagy érezték azt a félelmetesen féktelen erőt ami Loganből csakúgy áradt.

-Minden rendben, nem esett bajunk. - mosolyogott a fiúra Madison.

Egy pillanatra visszanéztem Adamre, akinek a zavarodottság mellett bosszúságot és féltékenységet láttam a szemében. Ettől Logan nem tűnt túl meggyőzöttnek. Kicsit elhúzódott Chloétól hogy a szemébe tudjon nézni.

-Tőled szeretném hallani. - morogta érdes, állatias hangon.

-Jól vagyok. Most hogy itt vagy. - bújt jobban az ölelésébe.

Valamit még motyogtak egymásnak, de olyan halkan hogy nem lehetett érteni. Logan kinézete szépen lassan elkezdett emberibb formára váltani. Visszahúzta a fogait, a karmait és a szőre is eltűnt. Nem tudom mit mondhatott neki Chloe, de látszott hogy kezd megnyugodni és nem akar feltétlenül megölni minket.

-A többiek? - kérdezte meg Madison.

-Tudják hogy eljöttem. Szerintem pár perc és ők is itt lesznek. - felelte már normális hangon.

Erre viszont mi, többiek nagyon megijedtünk. Épp megakartam kérdezni hogy akkor most hogyan tovább amikor betoppant egy lány és egy srác, valószínű hogy ők voltak azok akiket az előbb említettek.

-Logan, ne csinálj semmi hülyeséget! - lépett előre az a lány akit korábban kiütöttem.

-Ne idegeskedj hugi, Chloe már beelőzött a megnyugtatással. - mosolyodott el Logan.

-Igazán? - nézett rá kétkedve.

-Úgy nézek ki mint aki át akarja harapni valakinek a torkát? - méltatlankodott Logan.

-Most vagy úgy általában? - kérdezett vissza a lány.

Mindketten felnevettek, majd a lányokat kezdte kérdezgetni.

-Megvagytok? - ölelte meg őket.

-Persze Sarah, nincs baj. Leszámítva az ütődött bátyádat. - mosolygott Chloe.

-Tudom, de ő már csak ilyen. Azt hittem már hozzászoktál. - nevetett fel Sarah.

-Tudjátok, igazán sértő ha úgy beszéltek valakiről mintha ott sem lenne, közben pedig mégis. - bosszankodott Logan.

-Fogalmam sincs miről beszélsz. Mi csak a tényeket állapítottuk meg. - hagyta rá Sarah.

Már mindhárman nevettek. Látszódott rajtuk hogy tényleg a családtagjaikként kezelik egymást. Akkor lett újra fagyos a levegő amikor a másik srác lépett elő.

-Biztos rendben vagy? - kérdezte meg Madisont.

-Igen, nincs gáz. - mosolygott a fiúra.

A szemem sarkából láttam ahogy Adam összeszorította az állkapcsát és igyekezett csendben maradni. Nem tudhatjuk mi történt az idő alatt amíg nem láttuk a lányokat, Adam nyilván féltékeny volt.

-Nos, azt hiszem itt az ideje egy kis elbeszélgetésnek. - nézett ránk.

Ránéztem a többiekre, akik egytől egyig remegtek.

-Valóban. - léptem egyet előre.

-A nevem Ryan Anderson. - nyújtotta a kezét.

Meglepő gesztus, de a kellemes fajtából.

-Sebastian Henderson. - fogadtam el a felém nyújtott kezet.

-Miért raboltátok el Liát és Chloét? - kérdezte rögtön.

Az értetlen arcomat látva a lányok kisegítettek.

-Ez Madison igazi neve. - mondta Chloe.

-Azt hiszem inkább foglaljunk helyet, mert ez a beszélgetés elfog tartani egy ideig. - sóhajtottam fel.

Talán én magam lepődtem meg a legjobban amikor valóban így tettünk. Nem gondoltam hogy hallgatni fognak rám, de úgy látszik szerencsém volt. Mivel egy kis kunyhóban voltunk ahol valljuk be nincs sok szabad hely, kicsit kellemetlen volt. Logan volt az első aki helyet foglalt a földön, majd az ölébe húzta Chloét. Mellé ült Sarah, Madison, majd Ryan zárta a sorukat. Adamet megette az irigység, de sikerült türtőztetnie magát. Miután mindannyian helyet foglaltunk elkezdtünk mindent megbeszélni.

-Szóval, lássuk jól értem-e. Aznap azért kellett elmenekülnötök, mert Serena megakarta szerezni az erőtöket hogy a saját céljaira használja fel. Nem mertetek kapcsolatba lépni velünk mert féltetek hogy átmosták az agyunkat és minket használnak fel ellenetek. Miután Madison felébredt azért árulta el nekem Neomi hogy hol vagytok, mert tudta hogy nem sikerült Serena terve és azt akarta hogy együtt nézzünk szembe vele. - vázoltam fel röviden.

-Nagyjából ennyi, igen. - felelte Sarah.

-És akkor most mi lesz? - kérdezte Ana.

-Amennyiben beleegyeztek, mi szívesen látunk titeket. - ajánlotta fel Ryan.

-Ez egy nagyon nagylelkű ajánlat, amit normál esetben nem, de azt hiszem most kénytelenek vagyunk elfogadni. - bólintottam rá.

-Akkor ezt megbeszéltük. Szerintem indulhatunk is.

Gyorsan fogtuk a cuccainkat és elindultunk mielőtt Serenáék megtalálhattak volna. Útközben folyamatosan marcangoltam magam. Hogyan nézhettem be ennyire?