Adam szemszöge:
Őszintén, olyan érzésem volt mintha egyszerre öntöttek volna le egy vödör vízzel és pofoztak volna fel. A teljes történetet hallva olyan volt mint egy elcseszett mese, aminek nemsokára következik a vége. Csupán annyi a kérdés hogy happy end lesz vagy sem. Mikor már képes voltam hideg fejjel végig gondolni, minden kétségem és aggodalmam - na jó, talán féltékenységem is - elpárolgott. Ryan szájából hallottam hogy ő és Madison testvérek, akkor egy hatalmas kő esett le a szívemről. Több okból kifolyólag is örültem. Madison egykeként nőtt fel, akárcsak én. Boldog voltam hogy mostantól ott lesz mellette a bátyja és vigyáz rá, úgy ahogy azt megérdemli. Másrészt, semmi pénzért nem mondanám ki hangosan, de boldog vagyok hogy nincs közöttük semmi olyasmi. Ha bele gondolok hogy majdnem nekimentem a bátyjának.. Akkor még rosszabb helyzetben lennék mint egyébként.
-Daemon hívja Adamet! Hahó haver, elkalandoztál. - zökkentett vissza a valóságba Daemon.
-Igen, bocs, csak gondolkoztam. - ráztam meg a fejem.
-Ja, mindannyian elgondolkozunk a történteken. Olyan hülyén hangzik hogy pont mi vagyunk a rosszak, amikor csak segíteni akartunk. - mondta Daemon.
-Igen, vagyis nem, szóval.. a fenébe! - csaptam homlokon magam.
-Tudod, mindenkinek nehéz ez a helyzet, de én meg azt tudom hogy talán neked a legnehezebb. - nézett rám komolyan.
-Ezt nem értem. Mégis miből gondolod? - tettettem a hülyét.
-Ugyan Adam! Azokat próbáld beetetni akik nem ismernek. Számomra olyan vagy mint egy nyitott könyv. Szóval elmondod magadtól vagy kezdjek el tippelgetni? - vonta fel a szemöldökét.
-Jól van, oké, nyertél. Igen, nagyon nehéz nekem. Csak egy pillanatra gondold bele magad az én helyzetembe. Majdnem teljesen Serena befolyása alá kerültem. Képes lettem volna megtámadni Madison családját, csak mert azt hittem ők az ellenség. Egy teljes évig csak érte aggódtam. Most pedig amikor végre viszont látom hallani sem akar rólam! Végülis teljesen jogos amit csinál. Ki akarna szóba állni olyasvalakivel aki majdnem tönkre tette az életét? Gyűlöl engem! Ki ne tenné ezt azok után ami történt? Csalódást okoztam neki és ez az ami a legjobban bánt. Tessék kimondtam, most boldog vagy?! - hadartam el mindent ami bennem volt.
Daemon csak összehúzott szemekkel méregetett és rendíthetetlenül ment tovább a többiek után. Nem tudom milyen reakcióra számítottam tőle, de abszolút nem ezt vártam.
-És? Mondtam már egyszer, de most elismétlem. Ismerlek mint a rossz pénzt, úgyhogy ki vele. Tudom hogy igaz amit eddig mondtál, de nem ez minden, jól mondom? - kérdezte semleges hangon.
Miért kell ennyire ismernie?
-Igen, jól. Lehetséges hogy talán egy egészen kicsit féltékeny vagyok. - válaszoltam szépen lassan.
-Dehát tudod hogy Ryan nem a pasija hanem a bátyja. Mégis mire fel féltékenykedsz? - értetlenkedett.
-Félreérted. Én nem Ryanre vagyok féltékeny, vagyis nem feltétlenül rá. Rájuk vagyok féltékeny. Ryanre és Madisonra. - böktem ki.
Azt vártam hogy kiröhög és mókamesternek nevez, de helyette komoly maradt. Amiért titkon rettentő hálás voltam.
-Miért? - kérdezte egyenesen.
-Akárcsak te, úgy én is egyke voltam. Ne értsd félre örülök neki hogy Madison boldog, de egy részem irigykedik rá emiatt. Egyébként az sem könnyű hogy a nevelőapám, akire mindig felnéztem és olyan akartam lenni mint ő, most ő a történet egyik fő gonosza. Egy ilyen szülő mellett felnőni, testvér nélkül. Fogalmad sincs mennyire borzalmas. - sóhajtottam fel.
-Igazad van, nem tudom hogy mit érzel és soha nem is fogom megtudni. Viszont ott segítek ahol tudok, jelen esetben tanácsot adok. - vigyorodott el.
-Kösz a megértést. Tényleg. - mosolyodtam el őszintén.
Rettentően szörnyű ez az egész helyzet. Mindig is tudtam hogy nem lesz egy séta galopp az életem. Most pedig csak annyit tudok hogy minden amiben hittem és amire tanítottak hazugság volt. Igaz hogy Max próbált jó katonát faragni belőlem, csak közben elfelejtette hogy egyrészt a fiaként kellene gondolnia rám. Daemonnak teljesen igaza van. Az ilyen időkben a barátaira támaszkodhat igazán az ember. Én pedig csak remélni tudom hogy egyszer viszonozhatom nekik amit értem tettek.
-Megérkeztünk. - jelentette ki Ryan.
A hatalmas ház, aminek egy részét már körbejártam. Elfogott a szégyenérzet hogy mennyire ostoba voltam és hagytam hogy elvakítson a dühöm. Ahogy beléptünk az épületbe annyira magamba zárkóztam és nem figyeltem, hogy fel sem fogtam mi történik.
-Fiam!
أنت تقرأ
A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői
خيال (فانتازيا)Egy történet amely magával ragad, tündérekkel, vámpírokkal, különleges emberekkel. Annyi egymással töltött időt elvesztegettek, mert egyikőjük nem akarta veszélybe sodorni a másikat, míg a másik nem is tudott testvére létezéséről. Mint mindig, most...
