A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői

13.fejezet: Szemtől szemben

Teresa szemszöge:

Számítottam rá hogy találkozni fogok a fiammal, de nem gondoltam volna hogy így a felszínre törnek az eddig elfojtott érzelmeim.

-Fiam! - rohantam oda és öleltem át.

Nem mondtam semmit csak öleltem, egyre szorosabban. Úgy éreztem az ölelésem átadja az érzéseimet. Tudtam hogy mindenki le lesz sújtva és nem fognak érteni semmit, de ez egyáltalán nem érdekelt. Egy kis magyarázkodás belefért, úgyis hozzászoktam már.

-Azt tudtuk hogy a fiad az Alfeában van, de nem gondoltuk hogy előbb találkozunk vele mi, mint te. - vakarta a tarkóját kellemetlenül Logan.

-Tessék? Jól értettem az előbbit? - bontakozott ki Adam az ölelésemből.

-Igen, sajnos még mindig vannak olyan dolgok amikről nem tudunk mindannyian. - sóhajtott Ryan.

-El sem hiszem. A kisfiam milyen nagy lett. - lépett mellém a férjem.

-Akkor most én? - kérdezte esetlenül.

-Igen, az igazi neved Adam Cooper. Teresa és James Cooper, a vérszerinti szüleid. Én pedig Neomi Cooper vagyok, az ikertestvéred. Ezért akartam hogy idejöjjetek, hogy végre minden titokra fény derüljön. Hibáztam, meg kellett volna beszélnem a többiekkel, sajnálom. - mondta a lányom.

-Nincs mit sajnálni, csak azt akartad hogy a családod újra együtt legyen. Ha nekem is lett volna egy hasonló lehetőségem, biztosan megragadtam volna. - értett egyet Ryan.

Ezekután síri csend telepedett az egész társaságra. Mindenki bent volt a házban, így egy darabig nem kellett tartanunk az ellenségtől. Azonban a társaság határozottan feszültés ideges volt.

-Úgy gondolom bölcs dolog lenne megbeszélni egy haditervet. Nem maradhatunk itt örökre, arra várva hogy valamit lépjenek. Ki kell találnunk hogyan győzhetnénk le őket végleg. - határozott Sebastian.

-Igazad van, cselekednünk kell. Szerintem egyszerű a képlet. Megyünk, megtámadjuk az iskolát, legyőzzük őket és mindenki boldog. - vigyorgott az egyik srác.

-Attól tartok a valóság sokkal bonyolultabb. Azért nem tettünk semmit az elmúlt tizennyolc évben, mert Serenáék mellett ott a tanács. Elhitették velük hogy évek óta halottak vagyunk, ha csakúgy feltűnnénk nem hinnék el hogy valóban mi vagyunk. - érvelt James.

-Akkor be kell bizonyítanunk hogy nem haltatok meg. - mondta Sarah.

-Mégis hogyan? Abban az időben még meg sem születtünk, vagy ha igen gyerekek voltunk. Nem hinnének nekünk. - felelte lemondóan Logan.

-És ha egy olyan felnőtt tanúskodna az igazunk mellett aki látott mindent, akkor lehet esélyünk? - kérdezte egy szőke lány.

-Sajnos az összes felnőtt aki részt vett a dominói csatában, mind Serena emberei. Nem tanúskodnának mellettünk. - világosítottam fel.

-Ez nem teljesen biztos. Ha jól tudom akkor a Soláriai hadsereg is részt vett a csatában. - nézett körbe a lány.

-Igen, de attól tartok nem értjük mire akarsz kilyukadni. - mondta James.

-Én vagyok Solária hercegnője. Nekem nem hazudhatnak. - tájékoztatott minket.

-Ez jó kiinduló pont lehet. Mit szóltok ehhez. Elmegyünk, valószínűleg ott lesz az egész tanács, a hat uralkodócsaláddal együtt. Mivel hercegnők vagytok kötelesek lesznek végighallgatni. Amennyiben pedig Serena ártani próbálna nekünk jogunk lenne megvédeni magunkat. - ismertettem a gondolatmenetem.

-Ráadásul ha ránk támad az bizonyítani fogja hogy nem alaptalan amivel vádoljuk. - csatlakozott Ryan.

-Akkor szerintem ezt megbeszéltük. Mindenki pihenje ki magát, majd holnap után végrehajtjuk a tervet. Addig is mindenki felkészülhet rá. - szólalt fel Sebastian.

-Ez esetben gyertek utánam, megmutatom a szobákat. - vonta magára a figyelmet Sarah.

-Fiam, te még maradj egy kicsit. - szólt utána James.

Miután már csak négyen maradtunk, nem bírtam az érzelmeimmel. Hagytam hogy az erőm önállósodjon. Összekapcsolódott az elménk. Mindent láttunk amit a másikunk. Adam és Neomi saját maguk láthatták a háború okozta sebeket. James és én pedig átélhettük a gyerekeink nagy pillanatait amelyeknél nem lehettünk ott. Mire a végére értünk és szétkapcsoltam az elménket már alig álltam a lábamon. Hatalmas erőfeszítésbe került, de abszolút megérte. Hiszen a férjemet és a gyerekeimet ölelve végre elöntött az az érzés amire egész életemben vártam. Az érzés amiért mindent meg fogok tenni hogy soha ne múljon el.