A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői

7.fejezet: Régmúlt

Teresa szemszöge:

-A múltad. - feleltem hangosan.

Nem véletlenül léptem be utoljára a nappaliba. Tudtam hogy ha Lia a szemembe néz akkor aktiválódik az a kis emlékeztető amit már tizenhét éve ültettem el az agyában.

Ryannek nem kellett több, egyből felpattant és a testvére mellett termett.

-Mi a baj? Rosszul vagy? - fogta meg a könyökét.

Amilyen lassan emelte rá a tekintetét olyan gyorsan kapta is el. Valószínűleg felismerte az emlékeiben látott bátyját.

-Én.. nem tudom. Nem értek semmit. Azt mondtátok mindent elmagyaráztok, de most még annyit sem értek mint néhány perce. - kapkodta a levegőt.

-Mit csináltál? - nézett rám Ryan.

-Ne aggódj, semmi ártalmasat nem csináltam. Csak tettem róla hogy emlékezzen rád. - feleltem őszintén.

Ryan nem mondott semmit, csak kétségbeesetten nézett a húgára. Idő közben a többiek is felálltak és kapkodták közöttünk a tekintetüket.

-Elég volt! Ha nem magyaráztok el mindent most azonnal, akkor én itt sem vagyok! - bátorodott fel Lia.

-Madison, nyugodj meg. - lépett felé Chloe.

-Ne érj hozzám! - kiáltotta Lia.

Ekkor lángok csaptak fel amik elválasztották Liát a többiektől. Logan egyből odaugrott és a testével védte Chloét. Pár másodperc múlva már kisebbek voltak a lángok, de nem akartak eltűnni. Ekkor mindannyiunk megdöbbenésére Sarah lépett előre.

-Hé, ne félj. Hidd el, tudom hogy mit érzel. Azt érzed hogy elárultak és már nem tudod kiben bízhatsz. Én is átestem ezen. Az apám még kiskoromban eladott minket egy farkasfalkának. Nem érdekelte hogy mit akarnak tenni velünk vagy hogy egyáltalán élni fogunk-e. Csak a saját szánalmas életét akarta megmenteni. Csakis Ryannek köszönhetjük hogy túléltük azt a napot. Elhiszem hogy neked is sok ez így most hirtelen, de ha leülünk és hagyod hogy mindent elmeséljünk akkor megértesz mindent és megtudod mi történt. - ment felé szépen lassan.

Ahogy közeledett a lángok egyre kisebbek lettek. Mire a közvetlen közelébe ért már teljesen el tűntek.

-Az egyetlen kérdés az, hogy hajlandó vagy végighallgatni minket vagy sem. - fogta meg a kezét.

Komolyan mondom, még soha nem láttam Saraht ilyen gyengédnek mint most. Amióta ismertem mindig azon volt hogy elrejtse mások előtt azokat az érzelmeit, mert eddig állandóan traumát okoztak neki. Az apjáról még Logannel sem volt hajlandó beszélni. Most pedig elmondta, méghozzá sokunk előtt.

-Meghallgatlak. - felelte halkan Lia.

Sarah lassan a kanapéhoz kísérte és leültette. Mikor már mindenki helyet foglalt, ideje volt feleleveníteni a múltat.

-Minden akkor kezdődött amikor megszülettél. Azon a napon támadták meg a Dominói palotát. James és én is ott voltunk hogy segítsünk visszaverni a perzselteket, de rettenetesen sokan voltak. A szüleitek, Alice és Steven Anderson mindent megtettek hogy ti biztonságban legyetek és normális gyerekkorotok legyen. A nővéretek az életét adta azért hogy ti túléljétek. Amiket az előbb láttál Lia, az mind megtörtént. Amikor még kisbaba voltál minden emléket amit Ryan látott, elhelyeztem az elmédben. Mivel még épphogy megszülettél elvittelek a földre, a legmesszebb ettől a világtól. Ryan már hat éves volt, így vele nem tehettem meg ugyanezt. Őt magammal vittem és megtanítottam használni az erejét. - kezdtem bele a történetbe.

-Amikor Ryan és Teresa elmenekültek innét, akkor találtak ránk. Ryant, Saraht és engem is megharaptak. Mindhárman vérfarkasok lettünk, de Ryan emellett még tündér erővel is bír. Így voltunk mi négyen, tizenhét éven át. - vette át a szót Logan.

-Egy évvel ezelőtt, amikor megtudtuk hogy Serena az Alfeába vitt, már tudtuk hogy eljött az idő. - mondta Sarah.

-Igen, fogtuk magunkat és elmentünk érted. Amikor odaértem.. te megsebesültél. Szörnyen megijedtem, azt hittem téged is elveszítelek. - mondta Ryan fojtott hangon.

-Szerencsére Logan időben érkezett és kimenekített titeket. Azóta idehoztunk és vártuk hogy magadhoz térj. - vontam magamra a figyelmet.

Az ezt követő néhány perc síri csendben telt el. Aggódtam hogy túl sok mindent mondtunk el neki egyszerre, de a következő pillanatban Ryan felé fordult.

-Akkor te vagy.. a testvérem? - kérdezte halkan.

-Igen, a bátyád. - felelte ugyanolyan halkan.

-Én, nem tudom mit mondjak. - rázta a fejét.

-Nem is kell semmit. Sok ez így egyszerre. - ölelte át a húgát.

-Ne haragudjatok hogy így megzavarom ezt a pillanatot, de ez nem várhat. - szólalt meg Neomi.

-Mi a baj kicsim? - kérdeztem ijedtem.

-Feltétlenül meg kell beszélnünk hogyan tovább. - tisztázta le.

Mostanában talán kicsit túlreagálom, bármit is mond, de tizenhét év után azt gondolom ez érthető.

-Mindenképpen meg kell állítanunk Serenát. Nem hagyhatjuk hogy mindenkit maga mellé állítson. - szólalt fel a férjem.

-Nyomós indok nélkül nem fognak neki hinni. - védekezett Chloe.

-Persze, az nem elég nyomós indok hogy Ryan és Logan elrabolt titeket. Ennek tetejébe ki tudja mikkel tömte tele a fejüket. - fortyantam fel.

-Nem sietünk sehova, nálunk az előny. Amíg nem tudják hol vagyunk nem tehetnek semmit. - kiáltotta Neomi.

-Igazad van. - értett egyet Logan.

-Viszont ha nem cselekszünk, hamarosan Lia és Chloe barátait fogják felhasználni hogy előcsalogassanak minket. - vetette fel Sarah.

-Elég volt! Egyenlőre mindenki kezdjen el felkészülni, Lia pedig pihenjen. - zárta le a vitát Ryan.

Egyikőnk sem ellenkezett. Mentünk a saját dolgunkra és próbáltunk arra koncentrálni amit csinálunk. Liával Ryan, Sarah, Logan és Chloe foglalkozott a legtovább. Éreztették vele hogy nincs egyedül. Jól tették, hiszen egy ilyen helyzetben az a legfontosabb hogy legyen kiben megbízni. Közben már elképzeltem ahogy Serena az életéért fog könyörögni és véget vetünk azoknak a kegyetlen módszereknek, amik generációról generációra szállt.