A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői

14.fejezet: A sors akarata

Ryan szemszöge:

Ahhoz képest hogy milyen gyorsan történtek az események, az elkövetkezendő két nap kétszer olyan gyorsan múlt el. Jobban megismertük egymást és reméltük hogy egyszer szoros barátságok is ki fognak alakulni. Mindannyian itt állunk a nappaliban és várjuk hogy végre Teresa is csatlakozzon hozzánk és induljunk.

-Szerinted sikerülni fog? - suttogta a húgom, úgy hogy csak én halljam.

Nyilván nem akart hangot adni a kétségeinek, de szerette volna megtudni az én véleményem.

-Ne aggódj amíg engem látsz. Megígérem hogy minden rendben lesz. - mosolyogtam rá bíztatóan.

-Mindenki készen áll? - nézett körbe Teresa.

Válaszul csak komor biccentéseket kapott. Teljesen érthető, mindenki érzi hogy mekkora súlya lesz az elkövetkezendő óráknak. Szótlanul körbeálltunk és megfogva egymás kezét teleportáltunk, egyenesen az Alfeába. Mintha számítottak volna az érkezésünkre. Mindegyik uralkodócsalád itt volt, a hadseregükkel együtt.

-Megmondtam hogy ezt tervezik. - jelentette ki nagyképűen Serena.

Esküszöm, ha Logan nem fog le legszívesebben neki mentem volna. Ekkor előlépett Sorlária királynője, csakhogy amit mondott lesújtó volt.

-Lányom, azonnal gyere ide. - mondta parancsoló hangnemben.

-Anya, csak hallgass meg. Nem tudom mit mondott nektek, de-

-Elhallgass! Hogy mersz az anyád és királynőd szavába vágni?! - mordult fel Serena.

Ez után egyikőnk sem szólt semmit. Valami nem stimmelt, ebben biztos voltam. Körbenézve az összes uralkodó arcáról ugyanaz az érzéstelen tekintet köszönt vissza.

-Csak ne te próbálj meg kioktatni minket. Te aki annyi életet tönkretett. - léptem előre, mindenkit a hátam mögé utasítva.

-Látjátok, igazam volt! Nemcsak a halálát játszotta meg, még Alice és Steven fiát is maga mellé állította! - rikácsolt tovább.

Amint kimondta a szüleim nevét, éreztem ahogy az ereimben a vér egyre gyorsabban áramlik és készül előtörni.

-Kölyök, csak okosan. Ezt most nem ronthatjuk el.

-Tudom, ne aggódj.

-Te pedig elraboltál és elszakítottál a családomtól csecsemőkoromban! - mordult rá Adam.

-A szüleid árulása ellenére magunkhoz vettünk, most pedig így hálálod meg hogy felneveltünk? Ugyanolyan áruló vagy! - sziszegte Maximus.

Mindenki dühösen, harcra készen állt és várt. Egyszer csak Serena azt ordította hogy támadás. Az összes katona ránk támadt. Rengetegen voltak. Abban a pillanatban azt hittem mégsem tudom teljesíteni az ígéretemet. Kitartottunk ameddig tudtunk, de a túlerő túlságosan is érzékelhető volt. Már csak Lia és én maradtunk talpon, a többieket elkapták.

-Elég! - harsant egy parancs.

Mielőtt eljöttünk volna azt gondoltam elfogadom a tanács döntését és hagyom hogy egy börtönben rohadjon meg, de amint felfogta az agyam hogy mit látok.. Tudtam hogy ez nem fog megtörténni. Serena egy kést szorított Sarah nyakának, annyira hogy még a vére is kiserkent.

-Nem, most nem hagyhatod! Emlékezz! Három dolog kell hozzá, képes vagy rá! Ne kelljen csalódnom benned!

-Semmi baj, Ry. Tedd amit tenned kell. - nézett mélyen a szemembe.

Az agyam egy másodperc töredékrésze alatt leállt. Mikor megegyeztünk a tevben hogy ide jövünk, azóta készítettem fel magam minden lehetséges végkimenetelre. Azzal viszont nem számoltam hogy Saraht is elveszíthetem. Tisztában voltam vele, ha ez bekövetkezne előbb halnék meg én, mintsem tétlenül végig kellene néznem a halálát. Egyszerűen nem fért a fejembe. Az egy dolog hogy az uralkodók elhiszik amivel Serena beetette őket, de még tétlenül végignézik ahogy valakit hidegvérrel megöl. Na, ez mindennek a teteje.