A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői

8.fejezet: Akció

Sebastian szemszöge:

Mint ahogy azt megbeszéltük reggel találkoztunk és el is indultunk. Sajnos a többiek még mindig nem bíztak meg Adamben. Számomra nyilvánvaló volt hogy a történtek után Serena átmosta az agyát. Direkt nem próbáltam beszélni vele és a többieket is arra bíztattam hogy tartsák a tisztes távolságot. Úgy terveztem hogy amint megtalálom azt az információt amit keresek, valahogy észhez térítjük Adamet. Arra viszont nem számítottam hogy magától ki  tud törni az agymosásból. Még nem jöttem rá hogyan szabadult ki a saját erejéből, de nem is ez volt a lényeg. Már észrevétlenül átkeltünk a védőbűbájon és az előre előkészített kis kunyhó felé igyekeztünk. Azóta terveztem ezt a szökést hogy fél évvel ezelőtt meghallottam egy beszélgetést.

-Nemigaz hogy még nem találtuk meg őket!

-Nyugodj meg, hamarosan meglesznek és akkor mindkét sárkány ereje a tiéd lesz.

-Ha elmondják nekik az igazat akkor nem.

-Ne aggódj, majd kitalálunk valamit.

Nyilvánvaló volt hogy Madisonékról beszéltek. Addig sikerült összeraknom a képet hogy az egyik srác szintén tudta használni a sárkány tüzét és Serena fel akarja használni Madisonéval együtt. Az már más kérdés hogy milyen igazságra gondolt. Talán olyasmiről lehet szó amivel az Alfeának árthatnak. Nem tudom, csak tippelek. Egyet viszont biztosan tudok. Minél hamarabb kiszabadítjuk Madisont és Chloét, annál előbb rájöhetünk mi folyik itt. A kunyhó kívülről ugyanolyan elhagyatottnak nézett ki mint amikor megtaláltam. Kicsi volt, de belül mindannyian elfértünk.

-Akkor elmondanád hogy mit tudtál meg? - kérdezte Adam, miután lepakoltunk.

-Előbb te mond meg, mit hallottál hogy magadhoz tértél. - mondtam.

A többiek csak kapkodták közöttünk a tekintetüket. Nem értettek semmit.

-Beismerték hogy befolyásoltak és valamihez fel akarják használni Madison erejét. - mondta csendesen.

A kunyhóra nagy csend telepedett. Szinte hallani lehetett ahogy a kerekek forogtak mindenki agyában. Végülis semmi olyasmi amit eddig nem tudtam.

-Értem. Figyeljetek, akkor nem húzom az időt. Tudom hol vannak. - robbantottam a bombát.

Erre tányérnagyságú szemeket meresztettek rám, de nem tudtak megszólalni, kivéve Adamet.

-Hogy érted azt hogy tudod hol vannak? Miről beszélsz? - esett nekem.

A szemébe nézve láttam hogy olyan tűz ég benne amit már régóta nem láttam. Nem hibáztatom mert mérges lett. Fordított helyzetben én is ugyanígy reagáltam volna, vagy még rosszabbul.

-Két napja tudom hol vannak. A lányok egyik osztálytársa, Neomi árulta el. - tájékoztattam őket.

-Két napja tudod?! - háborodott fel Adam.

-Ami fontosabb, miből gondolod hogy ez nem egy csapda? - kérdezte Daemon.

-Semmiből. Nincs más lehetőségünk. Nem tudják hányan megyünk. - érveltem.

-De azt igen hogy hányan jövünk ki. Kettővel többen. - mordult fel Adam.

-Adam, ne legyél hülye. Át kell beszélnünk a dolgokat mielőtt bármit is csinálunk. - vélekedtem.

Nagy nehezen, de Adam végül nyugton maradt amíg átbeszéltünk mindent.

-Mehetünk végre? - idegeskedett.

-Megjegyezted a tervet? - kérdeztem rá.

-Mi olyan nehéz benne? A lányok a varázserejükkel eltereik a figyelmüket, Daemon és Archer pedig fedezik őket. Addig te meg én beosonunk és kihozzuk őket, aztán itt találkozunk. - mondta vissza.

-Rendben, akkor mehetünk. - egyeztem bele.

És így elindultunk. Azt nem mondtam a srácoknak hogy Neomi azt mondta hogy megmagyaráznak mindent. Így is éppen elég volt Serena agymosásától szenvednünk. A hatalmas elhagyatottnak kinéző ház előtti bokorban vártunk a megfelelő pillanatra hogy a többiek elvonják a figyelmet. Látszott Adamen hogy legszívesebben betörné az ajtót és kihozná Madisont.

-Próbálj megnyugodni. Forró fejjel nem érsz el semmit. - nyugtattam.

-Oké, értem. - válaszolt tömören.

A következő pillanatban füst keletkezett és kisebb robbanások zaja hallatszott. Néhányan erre kirohantak a házból, mi meg ellopakodtunk mögöttük. Hatalmas egy ház volt, ezért ketté váltunk. Már a sokadik szobába nyitottam be ahol ott voltak. Madison, Chloe és egy harmadik lány. Ahogy beléptem a csaj elkezdett morogni mint egy állat. Vérfarkas volt. Amikor terveztünk kikötöttem hogy nem ártunk senkinek. Tartottam magam ehhez és csak kiütöttem, komolyabb baja nem lesz.

-Gyorsan, gyertek. - suttogtam a lányoknak.

Egyikőjük sem akart jönni. Lépteket hallottam közeledni. Gyorsan kellett cselekednem. Őket is kiütöttem, majd amikor fel akartam kapni őket megkönnyebbülten láttam hogy Adam az. A félelem az arcára volt írva.

-Jól vannak, csak pihennek. Segíts, sietnünk kell. - sürgettem.

Szó nélkül mellém lépett és a karjaiba kapta Madisont. Szerencsére észrevétlenül kiosontunk és minden gond nélkül visszamentünk a kunyhóba. Senkinek nem esett baja, minden rendben ment. A lányokat lefektettük és vártuk hogy magukhoz térjenek. Nagyon boldogok voltunk hogy jól vannak, de amikor magukhoz tértek... Isten irgalmazzon nekünk.