A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői

3.fejezet: Új otthon

Logan szemszöge:

Visszaemlékezés:

Az éjszaka egy hatalmas impulzus volt számomra. Ahogy egymás után pörögtek az események, az egész gyors felfogást igényelt. A leghihetetlenebb mégis az volt hogy Chloe önszántából velem tartott. A szívem mélyén szerettem volna azt hinni hogy talán azért mert érez irántam valamit. Viszont nem akartam tévhitekbe kergetni magam, biztosan megrémült a diritől és mindenre szeretne választ kapni.

-Az istenért! Ne beszélj már be magadnak minden hülyeséget!

-Miért ne lehetne igaz?

-Komolyan mondom, egyszer a sírba teszel. Nem vetted észre hogyan nézett rád? Mennyire elakadt a lélegzete amikor meglátott?

-Megdöbbent. Biztos az az emlék él benne amikor letépem a vámpír fejét. A félelemtől nem tudott megszólalni és most is csak a kíváncsiság hajtja, szerintem.

-Tényleg? Oké, kész. Vége, feladtam. Majd akkor beszélünk ha képes vagy végre az agyaddal gondolkozni és nem mással.

-Mi van?

De erre már nem kaptam választ, ugyanis teljesen elzárkózott. Nem tudom mi üthetett Gordonba. Talán az ösztönt is megbolondítja a tudat hogy a társam a közvetlen közelben van? Na jó, konkrétan a karjaim között, de ez most nem számít. Utunkat folytatva csak úgy suhantunk keresztül az erdőkön. Ryan gyakran hátranézett hogy megbizonyosodjon róla, nem követnek. Nem éreztünk semmilyen tündérszagot Lián és Chloen kívül. Némán egymásra néztünk, majd egyszerre biccentettünk. Egyetértettünk abban hogy nem kell óvatoskodnunk, minden gond nélkül mehetünk tovább. A hátralévő időben sem szóltunk egymáshoz. Ő azért mert Lia miatt aggódott, én meg végig kattogtam. Annyira a gondolataimba merültem hogy alig tudtam megállni amikor Sarah és Teresa velünk szembe jöttek.

-Végre megvagytok! Veled később számolok, de most jó lenne ha megmagyaráznátok. - mutatott felváltva Liára és Chloera.

-Hosszú történet, nem vesztegethetünk egy percet sem. Menjünk egy biztonságos helyre, majd ott mindent elmondunk. - célzott Lia állapotára.

-Rendben, mutatom az utat. - mondta Teresa, de közben szúrós szemekkel méregette Chloet.

A karjaimban lévő lány ebből semmit nem érzékelt, ugyanis még mindig összeszorította a szemét és karolta át a nyakam. Szegény, annyira fél hogy ki sem meri nyitni a szemét.

-Idióta!

-Azt mondtad nem beszélsz hozzám.

-Nem is hozzád szóltam, csak hangosan gondolkoztam.

Inkább nem törődtem Gordonnal, helyette egy szúrós tekintettel néztem Teresára.

-Mire várunk? Menjünk. - szólaltam meg kissé állatias hangon.

Erre mindannyian meglepetten néztek rám, de egyikük sem mondott semmit. Teresa szó nélkül elindult akit Ryan, majd Sarah követett, a sort pedig én zártam. Az út hátralévő része szótlanul telt. Körülbelül két órán keresztül rohangáltunk egyik erdőből a másikba, amikor megláttunk egy hatalmas házat. Teresa szótlanul elővett egy kulcsot és kinyitotta az ajtót. Kívülről egy elhagyatott háznak nézett ki, de amint beléptünk egy teljesen otthonos és tiszta helyiség tárult elénk. Tovább sétálva a nappaliba egy felnőtt férfi várt ránk. Nem tudtam hova tenni a helyzetet, már fordultam volna vissza amikor a férfi megszólalt.