Adam szemszöge:
Ismét a védőbűbájon kívül járőröztem, mint az elmúlt egy évben folyamatosan. Nem volt jobb ötletem, csak ezzel tudtam elterelni a figyelmemet. Most is rohantam és figyelmesen hallgattam a szél suhogását a fák lombjai között, a gallyak reccsenését. Testben maximálisan készenálltam arra az esetre ha egy perzseltbe botlanék. Fejben viszont teljesen máshol jártam. Ma volt egy éve. Egy éve annak hogy elveszítettem. Az az este mindent gyökeresen megváltoztatott bennem. Azt éreztem hogy elbuktam. Egészen addig azért edzettem hogy megtudjam védeni azokat akik fontosak a számomra. Ehhez képest pont azt a személyt hagytam cserben aki a legtöbbet jelentette nekem. Azóta nem tudtam tisztán gondolkozni. Azonnal utána akartam menni, de nem engedtek. Még akkor is menni akartam amikor Ms Serena elmagyarázta, miért nem mehetek. Nem érdekelt hogy egy szempillantás alatt megölhetnek, előtte pedig megkínoznak. Csak az számított hogy Madisonnak ne essen bántódása. Mindezek ellenére, nem mentem utána. A mai napig minden egyes nap mardos emiatt a bűntudat. Merengésemből egy tőlem távolabbi zaj zökkentett ki. Amikor megfordultam hogy szembe kerülhessek az ismeretlennel, meglepődtem.
-Te mit keresel itt? Nem szabadna kijönnöd, nem biztonságos. - estem neki azonnal.
-Úgy ismersz engem mint akit érdekel mit mondanak mások? - vonta fel a szemöldökét.
-Miért vagy itt? Talán összevesztetek Daemonnal? - mentem felé.
-Minden rendben van velünk, tudja hogy itt vagyok. - válaszolt dacosan.
-Az isten szerelmére, legalább válaszolj. Valami baj van? - kérdeztem dühösen.
Egy ideje már elszoktam a társaságtól. Nemigazán beszélgetek senkivel, csak annyit amennyit feltétlenül muszáj.
-Igen, a baj pedig te vagy. - jelentette ki.
-Ezt meg mire véljem? - fújtattam.
-Most játszod a hülyét vagy tényleg ennyire elment az eszed? Rád sem lehet ismerni. Megértem hogy mély nyomokat hagyott benned az az este, de-
-Nincs semmi de, Bella! Igen megváltoztam, viszont a célom továbbra is ugyanaz. - vágtam közbe.
-Igen? Mégis mióta az a célod hogy Serena bábja legyél? Biztos vagyok benne hogy nem lehetett könnyű neked az elmúlt egy év, de ne hidd hogy nekünk se volt rossz. Mindannyian féltünk és most is félünk hogy mi van velük vagy egyáltalán jól vannak-e, de van köztünk különbség. Te teljesen összetörtél és kétségbeesésedben annak a nőszemélynek engedelmeskedsz aki miatt ez az egész történt. - hadarta egy szuszra.
-Ezt vond vissza! Ms Serena mindent megpróbált hogy segítsen. Nem ő tehet róla hogy azok a rohadékok elrabolták őket! - védtem azonnal.
Erre csak hangosan felröhögött.
-Persze, a végén még azt is sikerül bebeszélnie neked hogy te tehetsz róla. Véletlenül sem emlékszel arra hogy valami bűzlött az egész körül? Amikor rájöttünk hogy vannak még perzseltek?
Persze hogy emlékeztem. Az a nap egyike volt a legjobb, de legrosszabb emlékeimnek is. Tény hogy nagyon furcsán viselkedtek, de az lehet hogy a perzseltek miatt volt.
-Mindenre nagyon jól emlékszem. Viszont most menj vissza, ha meglátnak nagy bajba kerülhetsz. - válaszoltam érzelemmentes arccal.
-Még egy ekkora idiótát! Jólvan visszamegyek, de előtte elmondom miért akartam beszélni veled. - fonta keresztbe a karjait.
-Csupa fül vagyok. - feleltem várakozva.
-Azért akartam itt beszélni veled mert az Alfeában mindennek füle van, amit pedig most mondok az nem tartozik a tanárokra. Sebnek van egy ötlete, de azt akarja hogy mindannyian egyszerre hallgassuk meg. Szóval a fánál találkozunk takarodó után. - fordított hátat nekem.
-Megakarjátok szegni a szabályokat. Miből gondolod hogy nem mondom el a tanároknak? - kiáltottam utána.
A mondandóm miatt megállt, majd a válla felett hátra nézve így szólt.
-Nem fogod elmondani, mert te is ugyanúgy vissza akarod kapni őket mint mi.
Ezzel pedig elment. A járőrözés további része eseménytelenül telt, de az agyam még mindig a Bellával folytatott beszélgetésünkön kattogott. Bella arra utalt hogy a találkozó Madisonnal van összefüggésben. A francba is. Pontosan tudják hogy ha róla van szó akkor nincs határ. Mikor már eljött a lámpaoltás észrevétlenül kiosontam a szobámból és az udvar felé indultam. Amikor viszont az igazgatói előtt akartam elmenni láttam hogy még ég a villany. Nem tudtam parancsolni a kíváncsiságomnak, így odamentem és füleltem.
-Nem mehet ez így tovább. Meg kell találnunk őket mielőtt Teresa elmond nekik mindent.
-Attól hogy elmondja még nem fognak neki hinni.
-Tényleg ennyire ostoba vagy? Teresa elmetündér, megmutathatja nekik az emlékeit. Ha ez megtörténik sehogy sem tudjuk majd a befolyásunk alá helyezni Madisont.
-Pedig a céljaink elérése érdekében valahogy muszáj lesz.
-Szerinted mit csináltam egy évig? Arra törekedtem hogy a barátaikat magam mellé állítsam, hogy így higgyenek nekik hogy átmosták az agyukat.
-Közben pedig te mostad át a barátaikét. Nagyszerű terv.
Elfogott a hányinger. Amilyen gyorsan csak tudtam kilopakodtam az udvarra és ott helyben elhánytam magam. Alig kaptam levegőt. Mindvégig az orromnál fogva vezettek. Ki tudja mi másban hazudtak még. Gyorsan összeszedtem magam és megkerestem a többieket.
-Szóval mégis eljöttél. - mondta üdvözlés képp Seb.
-Igen, hallgatlak. - válaszoltam tömören.
Mire odaértem a többiek már ott voltak, volt akivel azóta egy szót sem beszéltem.
-Nem rabolom sokáig az időtöket. Mint azt tudjátok, van egy tervem. Ami pedig az hogy elhagyjuk az Alfeát.
Kijelentésére mindenki megdöbbent.
-Azért mondom ezt ilyen nyíltam mert megbízom bennetek. Elfogom hagyni az Alfeát és szeretném ha velem tartanátok. Mindannyian sokat szenvedtünk és szeretnék ennek véget vetni. Csupán az a kérdés hogy ti mit szeretnétek. - nézett körbe.
-Veled megyünk. - felelte mindenki egyszerre.
Ezután mindenki rám nézett, a válaszomat várva. Nem tudom hogyan cselekedtem volna ha nem hallom meg azt a beszélgetést, így viszont könnyebb volt a döntés.
-Én is megyek.
A legtöbben megkönnyebbülten felsóhajtottak, Seb pedig csak mosolygott.
-Akkor pakoljunk, holnap meg elmondom azt amit megtudtam.
Este azzal a tudattal aludtam el hogy minden olyan lesz mint régen. Bella, Annabeth, Jenna, Daemon, Seb, Archer és én elmegyünk. Már csak az hiányzott hogy Madison és Chloe is velünk legyenek. Akkor megfogadtam hogy addig nem nyugszom amíg újra együtt nem leszünk. Akármennyi időbe is telik.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői
FantastikEgy történet amely magával ragad, tündérekkel, vámpírokkal, különleges emberekkel. Annyi egymással töltött időt elvesztegettek, mert egyikőjük nem akarta veszélybe sodorni a másikat, míg a másik nem is tudott testvére létezéséről. Mint mindig, most...