Pierre
06.19|Csütörtök
A kondi terembe tartottunk felfele a lifttel a barátommal. Az edzőm eltörte a kezét, ezért szervált nekem egy időre egy másik személyi edzőt. A női szinten beszállt egy elég formás kiscsaj. Nagyon rendben volt, elől-hátul. Gondoltam meg is jegyzem a haveromnak, s, hogy ne értse a lány, maradtam az anyanyelvünknél. Nem hiszem, hogy Monacóban, pont ez a lány beszél franciául.
- Elég formás spiné. Eltöltenék vele egy estét. - méregettem a nekem háttal álló lányt.
- Oh, én egy napot is. - nevetettünk össze.
- Kösz az ajánlatot fiúk, de kihagynám. - fordult hátra a lány. - Azt hittem, hogy legalább a franciák nem bunkók. Tévedtem!
Na ez nagyon gáz. Benéztük. De! Beszél franciául. Erre rácsesztünk, de nagyon.
- Parasztok... - suttogta, mikor kilépett a liftből. Gyors léptekkel eltűnt.
- Na ez gáz volt! - nevetett Ilies.
- Ez nagyon, baszki. Pont beszél franciául... Micsoda véletlen...
- Vagy inkább pech. Engedjük el haver! Majd elkerüljük!
- Ja.
- Csá Ben!
- Sziasztok! - köszönt az edzőm.
- Jó szarul nézel ki!
- Úgy is érzem magam. - mutatott a felkötött kezére. - De ne izgulj. Találtam neked egy tökéletes edzőt! Egy barátom testvére személyedző, és szívességből elvállat még téged. Elég népszerű.
- Igen? Istenítik a csávót? - örültem meg. Lehet még eredményesebb lesz, mint Ben. Bár azt kétlem. Sőt azt is, hogy nála van jobb.
- Na igen. Ami azt illeti ez a csávó... - kezdett bele, majd elnézett mögöttünk, mire értetlenül megfordultam. - csaj. - hadarta el, majd már intett is a lánynak. - Josephine!
- Erre rábasztál. - nehezedett a vállamra Ilies, miközben jót nevetett.
Hát erre rá! Ugyanis, Josephine: az új személyi edzőm, pontosan az a lány, akivel történt az a kellemetlen incidens a liftben.
- Na én léptem! Sok szerencsét. - iparkodott Ilies, még mielőtt odaért volna a lány.
Mit tettem én, hogy isten ennyire büntet? Mit?
De ahogy odajött a szőke felkötött hajú lány, nagy mosolyogva, még jobban végig mértem. Még mindig nem látok a testén hibát. Izmos, de nem túlzottan. Egyszerűen tökéletes. Na de a feneke! A legformásabb hátsó, amit valaha láttam. Pedig higgyétek el, volt eléggel dolgom.
- Hali Ben! - adott két puszit a csaj az edzőmnek.
- Jól nézel ki! - mosolygott rá Ben. - Nos, Josephine, ő lenne az akiről beszéltem. Pierre Gasly. - mutatott felém.
- Azt hiszem, hogy kellően bemutatkozott már az úr. - volt némi szarkazmus az "Úr" szóban. Habár nem is csodálkozom. Egyértelmű, hogy Josephine nem csak beszél franciául, hanem francia származású. Dupla szívás. - Josephine Roux. - nyújtotta a kezét.
- Pierre Gasly.
- Nos, én akkor minden értelemben átadtalak Jo-nak. Jó munkát nektek! - hátrált Ben. -Ó, és Josy! Ha hisztizne, akkor csak még keményebben!
- Meglesz! - nevetett a lány. De szép a mosolya is.
- Nos... elhoztam a terveket, de nem azért, hogy variálj. Ha tetszik, ha nem ez van! Csakhogy felkészülj. - nyújtott át egy füzetet.
- Azta... Ez nem semmi. - néztem bele. Konkrétan megakar ölni. A hét napból haton kínozni akar. És nem is lazán, sokkal inkább vérrel és verejtékkel. Egyik nap sem csak egy valamire fogunk edzeni, hanem minimum két testrészemre. Halál. Halál, és halál.
- Várj! Te szombaton reggelre raktál edzést?
- Igen? Talán valami probléma van vele?
- Ami azt illeti, igen. Ne haragudj, de nem.
- Oh, és mi az a nyomós indok? - jaj de kíváncsi ez a szőke szépség.
- Én péntek este élem az életem. - gondolkoztam, hogy hogyan fogalmazzam meg, hogy beleszek még rúgva, de jobb esetbe csak másnapos leszek.
- Á, értem. Hát, éld kevésbé! Vagy, éld szombat este!
- Haha. - kacagtam rajta, mert ő is mosolygott. - Te ezt komolyan mondtad?
- Egyébként sem fér bele a diétádba az alkohol.
- Már megbocsáss...
- Már te bocsáss meg. Tíz perc màr el is ment az időmből. És utánad is jönnek, úgyhogy légyszíves ne csak a szád járjon!
- Nem tökmindegy neked? Ígyis-úgyis kifizetlek.
- Nem! Nem a pénzért dolgozok, hanem az eredményért! Ez a legnagyobb különbség köztünk. - elhajolt, majd visszafordult egy polifoam matraccal a kezében. - Most pedig lássunk hozzá!
Kivettem a kezéből a kék színű anyagot, majd kihajtottam, s elfészkeltem magam rajta. Kábé hetven percig azt csináltam amit mondott. Mert már amúgy sem volt kedvem veszekedni, és mert tényleg szükségem van egy határozott, és céltudatos edzőre.
Az utolsó tíz percben pedig lenyújtottunk. Tetszett, hogy ennyire odafigyel az izmok épségére, és, hogy elkerüljük a fájdalmat.
- Elég feszes vagy! Eddig nem nyújtottatok?
- De, csak nem ekkora hangsúlyt helyeztünk rá.
- Hát ez innentől kezdve megváltozik. Szabad? - kérdezte miközben a hátamra nézett, és felemelte a kezét.
- Persze. - kaptam észhez, hogy mit akar. A következő pillanatban a kezei màr a hátamat masszírozták. Eléggé fájt, mert durván csinálta. Fel-fel szisszentem.
- Borzalmasan levannak tapadva az izmaid. És rengeteg csomód is van. - hát azt érzem, hogy valami nem oké, mert majd leszakadt a hátam.
Bevallom, hogy eléggé zavarba ejtett, hogy továbbra is szótlanul gyúrt még tovább. Tetszett az érintése, s egyre finomabbá is vált. Egészen érzéki lett az érintése.
- Ez minden edzés után jár? - mosolyogtam hátra a lányra pimaszul.
- Haha. Nem! - nevetett. Talán most először őszintén. S le is vette rólam a kezét.
- Egyébként minden edzésünk ilyen halál lesz, vagy csak a rossz kezdésért kaptam?
- Rossz kezdés? - lepődött meg. - Áh, te ezt annak hívnád? - flegmázott.
- Bocsánat a liftesért megint.
- Igazából, most kérsz először bocsánatot. - vágta oda durcásan.
- Tényleg sajnálom. Nem szokásom az ilyen.
- Aha. Gondolom. - forgatta meg a szemét. - Végeztünk mára. Holnap találkozunk. - hagyott ott villámgyorsan. Már majdnem jóba lettünk, de neki feltétlen hisztiznie kellett. Elviselhetetlen ez a személyiség, amit birtokol.
