Alexandra Delson
Kedd
Gyomorgörccsel, és magas pulzussal sétáltam a kávézóba, ahová megbeszéltük Lewis-al a találkánkat.
Őszintén meglepett, mikor hétfőn felhívott, hogy szeretne velem élőben beszélni. Fogalmam sincs, hogy mit akar mondani. De előre rettegek. Talán nem tetszettek neki a képeim. Vagy én nem tetszek neki. Mindenesetre igyekszem ezek ellentétét elképzelni, akármennyire is valótlan az.
- Szia. - üdvözölt, s udvariasan felállt az asztaltól. Bevallom, hogy kicsit kellemetlen volt, mert nem tudtam, hogy most meg kéne ölelnem, vagy csak egy baráti kézfogást kellene ejtenem. Mindenesetre inkább nem tettem semmit, hisz azzal is kevésbé égetem le magam.
- Szia. - köszöntem vissza. - Hogy vagy? - igyekeztem oldani a kialakult enyhe feszültséget. Egyébként ő annyira derűsnek tűnt, hogy lehet ő semmi ilyesmit nem érzett.
- Jól. És remélem, hogy te még boldogabbá teszel. - mosolygott lágyan. Csodás mosolya van. És kellemes társaságbak bizonyult eddig, habár nem volt túl sok beszélgetésben részünk. Egyenlőre nem ismerem őt.
- Ajajj. Miről van szó? - kérdeztem zavarba jőve. Mohó vagyok, tudni akarom azonnal! - Na , ne csigázz! - csaptam finoman a kezére, amely az asztalon pihent, miután mindig csak mosolygott, s szemeimbe nézett.
- Arra gondoltam, vagyis gondoltunk a csapatommal, hogy az idei évre leszerződtetnénk téged, mint a fotósom. Nem a csapat fotósàt! - emelete fel a kezét, s ezzel még mélyebb benyomást gyakorolt rám. - Csak az enyém lennél! - mosolygott pimaszul. Ha nem egy világhírű pilótáról lenne szó, azt mondanám, hogy flörtöl velem.
- Ezt nem hiszem el. - esett le az állam. Kezeimet szám elé tettem, mert az ámulattól a padlóra esett.
- Na mit mondasz Alexa? - kérdezte, s még mindig az a tündéri mosoly virított a képén.
- Ez nagyon megtisztelő, és egyben hihetetlen. De persze, hogy elfogadom! - majdhogynem kiáltottam örömömben, csakhogy rájöttem, hogy egy kávézó kellős közepén vagyunk. - De csakis akkor, ha végre Lexi-nek fogsz szólítani! - húztam fel a szemöldököm flörtösen.
- Jó persze. - nevetett. - Ennek nagyon örülök! Hoztam is neked dokumentumokat, meg pár aláírni valót. - nyúlt a mellette levő székre, s egy halom papírt vett elő.
- Egek! Ezt mind most kéne elolvasnom?
- Jajj, ne aggódj! Csak titoktartási. Meg, hogy a másik csapattal nem létesíthetsz szexuális kapcsolatot. - mondatára nyeltem egy nagyot. Ez a szó, ahogy elhagyta a száját... - És minden hasonló hülyeség. Ha aláírod, akkor a szezon végéig kénytelen vagy a lencséd mögött az én fejemet látni. - nevettetett meg. - Nincs visszaút! Úgyhogy jól gondold meg! - mosolygott huncutul. Úgyis tudja a válaszom, akkor meg mit szórakozik?
- Egész szívesen! - húztam magabiztos mosolyra az ajkam. S előrehajolva levettem a toll kupakját. Majd aláfirkáltam mindent.
Mire észbe kaptam, már túl voltunk az osztrák, és a francia nagydíjon is. Javában zajlott a magyarországi verseny. Eddig minden a vártnál jobban megy. Egyre jobban belejövök a képek formázásába is. Valamint, Lewis-al is igen elmélyült a kapcsolatunk. Az osztráki nyeresége után, kissé nehezen viselte a francia versenyi kiesését. Angie szerint ilyenkor hozzá sem lehet szólni, ami igazán fura, mert nagyon jól elbeszélgettünk, s sikerült is feldobnom a kedvét.
Tudom, hogy ő jóval idősebb nálam. És, hogy ez nem helyénvaló. Így nem is élem inkább bele magam. De minél többet tudok meg róla, annál inkább érzem magamhoz közelebb. S, ha egyszer valaki teljesen közel kerül hozzám, azt nem akarom, és nem is tudom elengedni. Ettől félek én. Ha túlságosan összeszokunk, akár csak barátilag, s bármi rossz történik, én összetörök.
Nem zárkózom el Lewis-tól érzelmileg, de az biztos, hogy én nem fogok rámászni. Semmi jelét nem tette annak, hogy több lennék neki, mint egy barát. Ha akar valamit tőlem, akkor állok elébe, de én nem kezdeményezek.
Lewis Hamilton
Istenem. Felemésztenek a gondolataim, és az érzéseim. Lexi félelmetesen tökéletes. Egy hiba van, a kora. Nagyon fiatal hozzám. Ez nem helyénvaló! Pedig, miután utánam mert jönni a francia nagydíjon, azóta biztosra érzem, hogy nem csak barátkozni szeretnék vele. De tizenkét év piszkos sok ám. Nem tudom, hogy mihez kezdjek vele.
Sokkal több, mint a fotósom. Sokkal...
- Héj Lexi! - szólítottam le a jól sikerült futam után.
- Tessék? - mosolygott azzal az átkozottul tökéletes mosolyával.
- Nyaralni megyek a nyári szünetben. És arra gondoltam, hogy esetleg te is velem tarthatnál. Már ha van kedved... - vakartam a nyakam zavaromban.
- Kettesben, vagy többen? - kérdezte harsányan. Nem volt megszeppenve egyáltalán.
- Igazából, csak rád gondoltam. De ahogy szeretnéd.
- Jó, persze! Mehetünk! - mosolygott vidáman. - Merre is akarsz egész pontosan?
- Engem leginkább Olaszország érdekel. De nincs konkrétum. Minél eldugottabb annál jobb.
- Majd keresek valamit, és elküldöm.
- Várni fogom. - engedtem el én is egy magabiztos mosolyt.
Végül, meg is találta a tökéletes helyet. Capri-n kötöttünk ki. Egy hangulatos, és magányos apartmant béreltünk ki. Gyönyörű volt a tengerre néző kilátás a házból.
Az első napunkat a házunkhoz tartozó parton borozgatva zártuk.
- Csodálatos ez a hely. - kémlelte a naplementét a lány, a pohárral a kezében. De nekem nem a napon akadt meg a szemem. Eszméletlen jól nézett ki Lexi, de nem csak most.
- Nem csak a hely. - suttogtam el, mire rám pillantott. Ennyi! Nem tudom tovább levegőnek nézni az érzéseim, s a gondolataim.
- Lewis... - mondta bátortalanul. Ő se tudta, hogy mit mondjon. De nem is kellett neki tovább beszélnie. Odahajoltam, s végre megcsókoltam. Visszacsókolt, de éreztem, hogy nem adja át magát a pillanatnak.
- Mi a baj? - hajoltam egy kissé el.
- Ez biztosan az, amit akarsz? - kérdezte félve.
- Ó, fogalmad sincs, hogy már mióta ez az egyetlen dolog, amit akarok! - kuncogtam.
- Akkor jó! - nagy hévvel letámadott, s átmászott az ölembe. Innen már tényleg nincs visszaút! De nem is akarom, hogy legyen.
Kezemben Lexi-vel, sétáltam be a házunk hálójába. Levegőt venni sem engedtük a másikat.
Végre megtörténik! Megkapom, amit akarok! Őt, teljes egészében. - Ezzel a tudattal láttam volna bele, mire megszólalt.
- Én, én... - dadogott enyhén. - még nem voltam senkivel. - mondta ki. Na ne! Ez mindent megváltoztat! De nem érdekel!
- Hol voltál eddig, te csoda? - tapadtam újra az ajkaira.
Tudtam, hogy nem helyes amit teszek, mert nem vagyok biztos a továbbiakban. De már nem tudtam magamon uralkodni.
