Alexandra Delson
Szombat
A hazai nagydíjra volt alkalmam kimenni fotózni. Imádom a Silverstone-i pályát. És imádom a nyarat is. Ilyenkor a legszebbek a fények. Két éve végeztem az egyetemen, de eddig nem jeleskedtem a munkámban.
Szombaton, az időmérőn fotóztam. Minden pilótát igyekeztem lencsevégre kapni, de legfőképpen a hazai alakokat. Mint például: George, Lando, és persze Lewis.
Nem vagyok őrült, óriási rajongó, de titkon a mercedes csapatnak szurkolok.
A ragyogó nap jól megvilágította az arcokat. És a kifejezéseiket. Volt itt öröm, csalódottság és düh.
Én nem a tökéletes pillanatot akarom lefotózni. Számomra nem az a legjobb pillanat, mikor beállnak, hanem amikor nem is veszik észre, hogy fotózok. Az a legőszintébb. Nem vagyok profi fotós, de igyekszem egy más féle irányba menni, hogy különlegeset alkossak.
Lewis Hamilton
Szombat
Mindenhol ezek a hülye fotósok. Mit élveznek? Azt, hogy Max nem is keveset rám vert az időmérőn?
Dühös voltam, és ilyenkor nem veszek figyelembe senkit. Sőt, ami azt illeti nem is lehet hozzám szólni. De mégis egy fotós csak nem szállt re rólam. Nem akartam ránézni, nehogy azt higgye, hogy érdekel, de csak nem bírtam ki. Egy alacsonyabb, hosszú, fekete hajú, fiatal lány kattintgatott. A bőrszíne kiköpött az enyém volt.
Gyorsan leráztam, mikor beléptem a garázsba. Elég képet lőtt szerintem.
Este az asszisztensem, aki egyben az egyik legjobb barátom is, társalgott velem a szobámban. Mindig megnyugtat a jelenléte. A kanapén feküdtem, s kicsit kikapcsoltam, míg ő a velem szemben levő fotelben laptopozott. A leveleimet, és hasonlókat intéz ilyenkor.
- Hm... - mondta Angela.
- Mi az? - kérdeztem mozdulatlanul.
- E-mailben küldtek neked fotókat a mai napról.
- Király. - reagáltam érdektelenül.
- Jesszusom! - kiáltott fel a nő izgatottan, s rendesen megijesztett.
- Mi az? - ugrottam fel.
- Ezek valami fantasztikusak... - ki sem esett a laptopból. Bámulta a képernyőt, mintha valami isten lenne ott.
- Ahj, Angela... Már fél álomban voltam! - nyögtem kissé mérgesen, de annál inkább fáradtan.
- Gyere! Nézd meg őket! Ehhez fogható munkát még sosem láttam. - gondoltam, ha ennyire leesik Angie álla, adok neki egy esélyt. Nagy nehezen feltápászkodtam, s a fotel mögé mentem, majd lehajoltam, hogy ránézzek a képernyőre.
- Azta! - hagyta el a maradék álom is a szemem. A képen én voltam. Ahogy magamra néztem, szinte újra éreztem azt a dühöt, amit a képen.
- Mintha beszélne a kép. Átlehet érezni a te érzéseid.
- Igen, valóban lenyűgöző munka. - bámultam a többi képet is. Szerintem sosem láttam még magamról ilyen képeket. Ezeket a fotósok nem szokták megörökíteni. Inkább csak a jó pillanatokat. Egészen biztosan nem a csapat fotósa. De várjunk csak! Az a fiatal kiscsaj, aki a bejáratig követett... Ő lesz az alkotó.
