Josephine
06.20|Péntek
Alig vártam, hogy végre hétvége legyen. Húzós heten volt. Ami azt illeti, szombaton reggel még dolgozom, de csak Pierre jön másfél órára, ami nem vészes. Vagyis, az időtartam nem, de a személy annál inkább... Elviselhetetlen egy személy. Minden pillanatában flörtöl, vagy épp végig mér századjára.
Ma úgy szívatom, hogy már-már én is rosszul érzem magam. De ő nagyon jól bírja. Bár magában biztosan szidja az anyám, de csinálja amit kérek. A gyakorlatoknak a számát, majdhogynem megdupláztam. Az agyára akarok menni. De még ez sem jön össze.
- Akkor végeztünk! Lemasszírozlak! - tettem le a tollam.
- Már?
- Nem szenvedtél még eleget? - kuncogtam.
- De! - nevetett ő is. - Mehetünk. - pattant fel nagy sebbel-lobban a matracról. Egy mosolyt elengedtem, s besétáltunk a masszírozós szobába. A szobába egy masszázs ágy volt középen, s szekrények hátul. Becsuktam az ajtót, miközben ő az ágy előtt állt.
- Te mire vársz? - érdeklődtem jókedvűen.
- Hasamra, vagy a hátamra feküdjek?
- Kezdjük a hátaddal. Úgyhogy hasra, légyszíves.
- Hm. - húzta pimasz mosolyra az ajkát.
- Mi az?
- Most először vagy velem kedves.
- Ez... - nem tudtam azt mondani, hogy nem igaz, akármennyire is akartam. Igaza van, elég rosszul indítottunk mind a ketten. - Inkább csak feküdj le! - tereltem el a témát. Győztes mosolyt villantott, majd lefeküdt a hasára.
A hátára helyeztem a kezem. A kék anyag, csak úgy feszült az izmos testén. Elég jó teste van, és még az én munkám benne sincs.
- Valami baj van? - kérdezte. Fel sem tűnt, hogy elkalandoztak a gondolataim. - Aggat a felső? Levehetem. - nem akart nagyon választ kapni, ugyanis már ült felfele, hogy lebírja húzni a pólóját. Rám sem nézett közben, úgy feküdt vissza. Az a gond itt, hogy tudja magáról, hogy jó pasi. És úgy is viselkedik. Nem szeretem az ilyen öntelt embereket.
Folytattam a feladatom, de eléggé zavart tökéletes, izmos, és meztelen háta. Széles volt, pont az esetem. Nagy nehezen, de eltelt az idő, s már csak a nyakát kellet megmasszíroznom.
- Felülnél kérlek? Erre felém.
- Így jó? - pontosan szembe volt velem, s közel. Nagyon közel. Lábát lefele lógatta, s még közelebb léptem. A térdeim érintették a lábát. Le sem vette a szememről a tekintetét. Vagy inkább felváltva bámulta azt, és az ajkam.
A két kezemmel a nyaka mindkét oldalához nyúltam, s egy-egy pontban elkezdtem masszírozni.
- Mi az? - hagyta el szórakozottan az ajkamat ez a kérdés.
- Jó érzés.
- Jól csinálom? - elégedetten kérdeztem.
- Igen. De én a közelségedre gondoltam. - komolyan bámult tovább a szemeimbe. Lefagyva néztem rá. A kezemet a nyakán hagytam, de már nem mozgott. Apró szuszogások hagyták el a szám. Csak néztem rá. Láttam, hogy lenéz az ajkamra, vesz egy nagy levegőt, s már meg is szűntette a köztünk levő távolságot. Megcsókolt! De én képtelen voltam. Hátra léptem, de még mindig összevoltam zavarodva.
- Te... Te mit csinálsz? - habogtam zavarodottan.
- Azt hittem, hogy te is akarod. - mondta rémülten.
Annyira kellemetlen volt a szituáció. És igazából nem tudtam mit mondani. Magam sem tudtam, hogy miért hajoltam el. Miért nem adtam át magam a pillanatnak? Fogalmam sincs! Csak azt éreztem, hogy ez így nem helyes. Elvégre is együtt dolgozunk. Sőt, túl közelről is dolgozunk...
Nem láttam jobb megoldást, ezért sietve, egy szó nélkül elhagytam a szobát.
Este Bia elrángatott egy buliba. Helyesbítek, csak egy italról volt szó, de persze, hogy úgy alakította, hogy buli legyen belőle. Muszáj volt megosztanom vele a történteket, hisz ő a legjobb barátnőm. Szerinte rám fér a szórakozás, szerintem nem kéne ennyire elengedni magam. Miközben beavattam a fejleményekbe elfogyasztottuk az italunkat, majd felrángatott táncolni.
- Baszki! Ott van! - vettem észre Pierre-t. Ezt nem hiszem el! Mennyi esély volt rá, hogy pont ebben a klubban fog bulizni? Bár ahogy elnéztem, nem nagyon bántottam meg. Ugyanis egy barna hajú csaj loholt utána. Nem akartam, hogy észrevegyen, ezért arrébb húztam a barátnőmet.
- Te hülye vagy Jo? Ez valami eszméletlen jó pasi! Pasi? Inkább félisten. - nevetett a barátnőm.
- Na jó, nekem ehhez még innom kell! Te kérsz valamit?
- Nem köszi! Addig táncolok!
- Rendben! Mindjárt jövök!
A pulthoz mentem kikérni egy italt. Amíg a pultos csinálta az italom, addig felmértem a terepet. A szememmel kerestem a franci srácot, de nem találtam. Nem is tudom, hogy ez jó-e.
- Parancsoljon. - rakta elém az italt a dolgozó.
- Köszönöm! - húztam magam elé, s azonnal rácuppantam a szívószálra.
- Kit látnak szemeim! Josephine! - markolt a derekamba egy erős kéz. Éreztem már eleget, hogy egy éltre megjegyezzem, kihez tartoznak.
- Mark! - hajoltam hátra. Mark egy arrogáns, és erőszakos faszkalap. Aki történetesen az exem. Pocsék múltunk van, ami bennem nagyon mély nyomot hagyott.
- Szia szépségem! - magához akart ölelni, de én nem akartam ezt. - Na most mi a baj?
- Engedj el! - de továbbra sem tette, ezért próbáltam ellökni a mellkasánál fogva. - Hagyjál már! - próbáltam nem túl feltűnő lenni, de elszakadt a cérna nálam, mikor hátra nyúlt, s belemarkolt a fenekembe.
Nem mondtam semmit. Csak nagy erővel meglendítettem az ökölbe szorított kezem, majd az engedtem, had csapódjon be az arcába.
- Mit nem értettél? - kérdeztem mérgesen.
Pierre
A pultnál vártam az italainkat, amikor egy veszekedésre lettem figyelmes. Majd mikor megláttam, hogy Josephine-t fogdossa egy pasi, elgurult nálam a gyógyszer. Majd feltűnt, hogy Jo nem is akarja ezt. Szegény pont, hogy próbált kikecmeregni a helyzetből. Épp akkor értem oda, mikor a lány egy óriásit behúzott neki.
- Van valami gond? - kérdeztem, s Jo mellé álltam.
- Nem! Nincs! - felelte az edzőm, de rám se nézett. Csak azt a nagy állatot fürkészte. Mintha félne a következményektől. - Hagyj békén! - emelte fel a hangját, s mérgesen bámult a pasas szemeibe. Nem várt választ, már el is fordult, s ott hagyott minket.
- Várj Jo! Jól vagy? - léptem utána, s elkaptam a karját. Hirtelen elrántotta, mintha megijedt volna, az érintésemtől.
- Te is hagyj békén! - indult meg egy asztalhoz, s felkapta a cuccait, majd sebes léptekkel kiviharzott a kijáraton.
- Mi történt Josie-val? - lépett oda mellém egy lány aggódva. Feltételezem a barátnője lehetett, ezért beavattam, s cserébe ő is meglepő és hasznos infókkal szolgált.
