George
08.03|Hétfő
Általában nem szeretek a családommal nyaralni, de egy hajóútnak nem mondhattam nemet. Különben is egy hétig tart, szóval nem vészes az időtartam. És ami a legjobb, hogy a családunk legjobb barátai is jönnek; Johnson-ék. Együtt nőttünk fel a gyerekekkel. Nick Johnson, aki nálam is idősebb két évvel, és ott a húga Kimberly Johnson, akivel pont egyidősek vagyunk. Valamint ott van még a két évvel fiatalabb húgom Lia. Tökéletes sorban követjük egymást. Helen, és az édesanyám gyerekkori barátnők, így nem volt kérdés, hogy együtt nőnek fel a gyerekeik. Bár ez sosem volt ellenemre, hisz legjobb barátba leltem, - Nickben is, - de inkább Kim-ben.
Azért nem mondanám Kim-re, hogy olyan, mintha a testvérem lenne, mert beindul tőle a fantáziám eléggé... Sőt, volt is köztünk egy kicsit több. De ő sosem állt nyitottan felém.
Hajnalban már a hajón voltunk, s elfoglaltuk a szobáinkat. Hála istennek, mindenki külön szobát kapott.
- Minden rendben a szobáitokkal? - kérdezte anyukám ebédnél a hatalmas körasztalnál.
- Igen. - válaszolta mindenki.
- Örülök, hogy így együtt vagyunk.
- Hallom szeptemberben diploma Kimberly. - szólalt meg anya.
- Igen. Végre. - sóhajtott fel a mellettem levő lány viccesen.
- Komolyan? Már ott tartasz? - lepődött meg apa.
- Igen. Gyorsan elrepült a hat félév.
- Fhu, te jó isten. Úgy repül az idő. Nálad érzem a legjobban. - fogta a fejét apukám. Én nem járok a sport miatt egyetemre, a húgom meg még csak huszonegy éves.
- Gyere. - hajoltam közelebb Kimberly-hez, a telefonommal a kezembe. A célom egy kép küldése volt, ami tőlem nem volt meglepő. Rengeteg ilyen random képünk van a lánnyal.
- Kinek küldöd? - kérdezte meg, miután megcsináltuk a szelfit.
- A srácoknak.
- Puszilom őket. - somolygott.
- Na, ezt biztos nem adom át. - mindig is szeretett ezzel húzni, és mérgelni. Egyszerűen ő élvezte, és jót szórakozott ezen mindig, még engem csak evett a fene.
Kár tagadnom. Mindig is piszok féltékeny voltam. Nem tehetek róla, màr gyerekkorunkba bele estem ebbe a csodába. Kimberly mogyoróbarna hosszú haja, és zöld igéző szemei sakkban tartanak. Az is egy pozitívum, hogy nem egy alacsony lány, és piszkosul kivan dolgozva teste minden egyes porcikája. Ahányszor belekezdtünk, csak egy kis ízelítőt kaptam a mennyországból. Ez csak annyit jelent, hogy egy csóknál tovább sosem jutottunk.
- Gyerekek, van itt minden. Bowling, edzőterem, jóga, borkóstolás, bárok, minden. Úgyhogy nézelődjetek! Vacsinál találkozunk. - végeztünk az ebéddel, s mindenki ment a szobájába.
- Mit mondasz? Egy edzés? - fordultam a lány felé a szobáink előtt.
- Max egy óra múlva. Még emésztek. - mondta kipurcanva Kim, s megfogta a hasát. - Addig egy film?
- Jó. - mentem bele.
Kettesben filmeztünk a lány ágyában. Egy egészen izgalmas filmet sikerült választanunk. Ilyenkor úgy hozzábújnék, vagy csak fölé magasodva azt nézném, hogy milyen gyönyörű, miközben a hátát simogatom. De nem, nem lehet. Tiszteletben kell tartanom, hogy csak barátok vagyunk.
Kimberly
Mostanában màr nem érzem azt, hogy George nyomulna. Szerintem mostmár tényleg elfogadta a barátságunk. Röpke huszonhárom év alatt csak sikerült. Tény, hogy piszok dögös pasi, főleg póló nélkül, na de pont ez okozza a gondot. Higgyem el, hogy egy ilyen adonisznak, pont én kellek? Ja és persze, nem csak szexre. Ez kizárt! Nyilvánvaló, hogy csak megakarna fektetni, csakhogy nekem van eszem, és gondolkozom is. Megannyi dolgot előrébb tartok a testi örömöknél. Plussz George túl jó barát ahhoz, hogy elveszítsem. Mára már képtelen lennék nélküle élni.
A filmezésünket a telefonja csengőhangja zavarta meg. Nem mondanám, hogy direkt néztem a képernyőjére, inkább csak pont arra volt a tekintetem. A képernyőn egy női név jelent meg, míg pedig Anita. Ki a picsa az az Anita? És én miért nem tudok róla?
- Bocsi. Ezt most felkell vennem. - kelt fel, s arrébb is ment, hogy biztosan ne halljam. Hangja enyelgős lett. Igen, biztos nem kellek már neki! Ezzel csak erősíti az elméletem.
- Ne haragudj! Fejezd csak be nyugodtan! Majd később lemegyünk edzeni! - mondta nekem, miközben eltartotta egy kicsit a fülétől a telefonját. Kinyitotta az ajtót, majd távozott.
Köpni-nyelni nem tudtam, nemhogy reagálni. Felcsaptam az instagramot, s egyenesen George oldalára kászálódtam. A "követés" -re kattintottam, s beírtam azt a bizonyos női nevet, de semmi találat. Okos, okos. Így szokott kezdődni. Nem követi még, hogy a rajongók ne okozzanak problémát. Azt hiszem Kimberly Johnson megint pofára esett. De mit is vártam? Hogy a gyerekkori legjobb barátom, aki mára már egy világhírű pilóta lett, szerelmet fog nekem vallani, hogy minden kétségemre rácáfoljon? Túl egyértelmű...
George
08.03|Hétfő
- Kim? - kérdeztem a vacsoránál. Edzeni sem jött végül.
- Tudod, hogy nehéz neki a vízen a tengeribetegségével. Most egy ideig biztos rosszul lesz, de majd megszokja. - legyintett a Johnson anyuka.
A vacsora hangulatos, de unalmas volt a barátom nélkül. Nem is maradtam tovább, mint a többiek. Ők megnézték az esti fellépőket. Én meg Kim-hez siettem. Hiába kopogtam, nem nyitott ajtót. Majd írtam is neki, de nem válaszolt. Vajon megharagudhatott valamiért, vagy csak alszik?
