Lando
08.12|Szombat
- Max bántja Millane-t? - hívott félre Ria.
- Mi?
- Amikor iszik Mill befeszül, mintha félne tőle.
- Hát. Én is csak most tudtam meg. De igen. Lelkileg bántalmazza.
- Istenem... - forgatta meg a szemét. - Pedig a csaj egy igazi tündér, nem ezt érdemli. Max mekkora egy fasz! - háborgott.
- Igen. Millane- nak ez tényleg nagyon fáj. De igyekszik.
- Istenem!
- Mi az? - pillogtam a lányra.
- Te bele estél!
- Mi? Dehogyis! - de még mindig ugyanúgy nézett rám. - Nem! Ria!
- Jó. Mondd csak ezt...
- Ria! - kaptam el a karját, mikor elfordult. - De ne szólj senkinek!
- Miről is kéne? - nézett rám pimaszul. Na most megfogott!
Este ismételten szórakozni mentünk, mint eddig. Csak most egy másik klubbot választottunk. Minden a forgatókönyv szerint ment, majdnem. Csakhogy most Millane megpróbálta megfékezni Max-et az ivászatban. De ez sem volt jó ötlet. Összevesztek. Csúnyán... nagyon csúnyán. És én semmit sem tudtam tenni, csak végig nézni az asztalunktól.
- Millane? - kérdeztem Max-től, miután ő vissza jött, de a lány távozott a kijáraton.
- Nem tudom! Nem is érdekel! Végeztünk!
- Mi? - értetlenkedtem.
- Mondom nem érdekel már! Inkább igyunk! - kiáltott. Nem is ismertem Max-re. Úgy viselkedett, mint valami rossz alkoholista. Még a barátnőjét is eldobta a piáért...
Ria- ra pillantottam. Aki hallotta az egészet.
- Menj utána! Majd én vigyázok rá! - mondta komoly fejjel. S már át is karolta a barátunkat.
Nekem több sem kellett, kiiramodtam a helyről, de nem láttam sehol sem a lányt. Biztos voltam benne, hogy fogott egy taxit, és haza ment, vagy talán gyalog próbálkozik. Én biztos ami biztos, taxival indultam haza. Nem is sokára megláttam egy igen ismerős hátat. Millane ballagott az út szélén.
- Itt álljon meg kérem! - miután fizettem, ki is pattantam, s a lányhoz siettem. Nem egy forgalmas út volt. Mellettünk egy park volt, s nem is értettem, hogy miért nem ott sétál a lány.
- Millane! - hátrafordult a megszólításomra. Kezei összekulcsolva pihentek a mellkasán. Még nem sírt, de látszott, hogy megviselte ami történt. - Jól vagy? Mi történt?
- Jól vagyok-e? - nevette el magát, de nem jó kedvéből. - Max-et egy csaj szájából szedtem ki. Majd kérdőre mertem vonni. Mire ő közölte, hogy nem szeret, és nem is szeretett sose. - hangja megremegett, s könnycseppek folytak a szeméből. - Úgyhogy a kérdésedre a válsz: Nem! Nem vagyok jól! - kezdett el zokogni. Azonnal átöleltem, s magamhoz bújtattam a lehető legszorosabban. A fülembe sírt, s szipogott, de nem érdekelt. Nem érdekelt volna az sem, ha ránk szakad az ég. S amint ez a gondolatom megfogalmazódott, az eső először csak szemeregni kezdett.
- Annyira sajnálom. Nem ezt érdemled! - fejét szembe erőltettem velem. Kezemmel átfogta meseszép arcát, s hüvelykujjaimmal letöröltem a könnyeit. - De inkább csak az alkohol beszélt belőle! Biztosan nem úgy gondolta!
- De biztosan úgy gondolta! - vágta rá. - Azt mondta, hogy két említésre dolog van bennem. A mellem és a seggem. - megint elkezdett sírni, mire az eső is intenzívebben kezdett el esni.
