Várok rád {C.L.}/✔️

Part one

2022.03.14.

Charles Leclerc

Emily? Emily itt vagy?-kiáltottam, majd ismét felébredtem az éjszaka közepén, izzadtan, kimelegedetten és kellett pár pillanat mire realizáltam, hogy hol vagyok. Ahogy körülpillantottam tudatosult bennem, hogy visszatértem a csúf valóságba, a valóságba melynek már nem része Emily. Föltápászkodtam az ágyból, majd kimentem a konyhába inni egy pohár vizet és a telómon megnéztem az időt.

Hajnali egy körül voltunk, ezért még bőven vissza akartam aludni. Ahogyan sétáltam a szobám felé gyerek sírás hangjára lettem figyelmes. Gyorsan letettem a mellettem lévő szekrényre a poharat, majd benyitottam a kisfiam szobájába.

Kivettem a kiságyából, majd magammal vittem a hálószobámba, befektettem az ágyba, amit alaposan kipárnáztam, hogy még véletlenül se essen le a kis csöppség, majd befeküdtem mellé, és óvatosan magamhoz húztam, így aludtunk tovább az éjszaka.

Reggel enyhe nap világította be a szobát. A csöndes, nyugodt pillanatot Márta, a házvezetőnőm hangja rázta meg.

-Mr. Leclerc! Mr. Leclerc! Nem találom Harrit!-jajgatott, mire felkeltem az ágyból, helyemet kipárnáztam és kinyitottam az ajtót, majd halkan becsuktam magam mögött.

-Éjszaka megébredt, ezért behoztam magam mellé, nyugodjon meg!-parancsoltam szinte az utolsó szót, majd kinyitottam a szobám ajtaját, de ezúttal már gyerekkel a kezemben léptem ki aki ébredezni kezdett.

A konyhába érvén betettem az etetőszékébe a fiamat, majd a telómat elővéve böngészni kezdtem a híreket. Most, hogy már lement az első futam kaptunk három hét kimenőt a következőig aminek nagyon örülök.

Imádok versenyezni, azonban mindenki tisztában van vele, hogy ez az egész nem csak az autóvezetésből áll, hanem sokkal többől. Kezdhetem az étrenddel, edzéssel, a rengeteg utazással, otthon levés hiánnyal és még sorolhatnám.

Mielőtt apa lettem volna mind ez tette ki teljes mértékben az életem, persze a gyönyörű feleségem Emily mellett aki mindig tartotta bennem a lelket, mindig ott volt és megvigasztalt amikor egy-egy hétvége nem úgy sült el ahogyan én vagy a csapat azt terveztük. Vagy csak a puszta létével megnyugtatott. Istenem de hiányzik...

-Kész a reggeli!-rántott ki a gondolatomból Márta, aki már szedte is tányérra az ételt.

-Köszönjük!-engedtem meg magamnak egy enyhe mosolyt, majd enni kezdtem. A napjaink nem voltak annyira izgalmasak, vagy energia dúsak közel sem, lassan már két éve. Az egyetlen dolog ami tartja még bennem a lelket a kisfiam és a versenyzés.

Miután elfogyasztottuk az ételt, Mártát megkértem, hogy tegye rendbe a gyereket, öltöztesse fel amíg ezt én is megteszem. Felvettem egy fehér testre simuló pólót és egy szürke melegítő nadrágot. A pólóra felvettem még egy melegítő felsőt is, mert ilyenkor, reggel még kicsit csípős az idő itt, Olaszországban.

Igen, Olaszország. Emily, a feleségem olasz illetve a csapat akiknél lassan három éve versenyzek is ebből az európai országból származik, ezért amikor házat kerestünk mind a kettőnknek bejött az itteni családalapítás ötlete.

Nagyon sok városban, nagyon sok házat megnéztünk de legjobban egy Maranello város szélén álló 1 emeletes családi villa tetszett meg amely messze volt a központtól, így nyugodtabban lehettünk, mint egyébként egy városi  lakásban lehettünk volna. Az elhelyezkedése persze vonzza magával a következményt, miszerint nincs sok bolt, vagy úgy szinte semmi sem a közelben, de autóval egész gyorsan belehet jutni a központba amit ez így kompenzál.  A házzal szembenlévő út másik oldalán egy aranyos mező terül el ahová gyakran kijárunk sétálni és nézelődni.

Minden remekül ment, míg egyszer csak nem jött el a feleségem hirtelen halála. Az, hogy pillanatok alatt elvesztettem örökre, nagyon mélypontra húzott és szinte egy dolog sem volt amiben megtaláltam volna a biztonságom. Ennek további következménye képen iszonyatosan eltűntem az egész világ hónapokig nem tudott rólam semmit sem, és ez természetesen teljesen direkt volt így. Átvettem a kezelését az összes oldalamnak, és ameddig nem éreztem készen magam arra, hogy újra kezdjem a mindennapokat letöröltem minden közösségi alkalmazást.

A szerencsétlenség szerencséje az volt, hogy pont szezon vége volt és az utolsó futam után végleg eltudtam vonulni és magamba zárkózni egy kicsit. Harry anyáéknál volt ebben a pár hónapos időszakban, mert mindig amikor ránéztem csak a baleset szörnyű képeire, majd az utolsó szívhangra tudtam gondolni és ez kurvára nem volt jó...ez a rá gondolás annyit változott, hogy a jó és szép emlékek, például a mosolya jut eszembe most már ha a fiamra nézek és nem az a kín amit átéltem és élek.

Sosem lesz már olyan életem amilyen előtte volt.

Sziasztok! Elhoztam az egyik legszívszorítóbb kezdetű könyvemnek az első részét! Remélem ez is fog nektek tetszeni annyira mint az előző könyvek! A Te vagy a biztonságom is elérte a 2K megtekintést amiért nagyon hálás vagyok. A részek időpontjaiban nem vagyok még biztos, de igyekszem őket viszonylag sűrűn hozni. Szép hetet nektek, jó pihenést!

Insta: emke_iroioldal_wattpad