Várok rád {C.L.}/✔️

Part eighteen

-Jó reggelt!-dörmögött az ajtóban a nyújtózkodó Charles.

-Lehetne jobb is-motyogtam az orrom alatt, majd egy nagy levegőt követően fölvettem egy enyhe mosolyt az arcomra és köszöntöttem a barátomat.

-Szia, édes-pusziltam meg az ajkát, amit ő tovább vitt egy kellemes ébredős csókba.

-Minden rendben? Kicsit sápadtnak tűnsz-méregetett, és igazság szerint nem sokáig tudtam tartani magam.

-Arthur nagy szarba keverte magát-nyújtottam felé a telefont, amire ő csak összehúzott szemmel nézett, majd értetlen képet vágva rám.

-Mit csinált?-fürkészett.

-Sokat ivott, és elment az exéhez aki miatt bevitték az őrsre, mikor kiengedték több-tíz ember videózta-kicsinyítettem le a sztorit.

-És ezt te honnan tudod?-légy őszinte.

-Felhívott és elmondta-lódítottam. Ha elmondtam volna, hogy nála voltam...nem is tudom mi lett volna a reakció.

-Aha, értem. És ezt most hogyan akarja megoldani? Van bármi terve azon kívül hogy egy felelőtlen barom?-indult meg a hálóba, gondolom a telefonjáért.

Mikor visszaért azonnal tárcsázni kezdte az öccsét és fél órán keresztül kiabált vele, mire nagy nehezen sikerült megnyugodnia. Éreztük, hogy lassan itt az idő, hogy bevalljuk az igazat, de még nem voltunk rá felkészülve.

Feszülten doboltam a lábamon, várakozva Charles következő lépésére amikor megjelent nem szólt hozzám, csak a cipőjét kezdte el venni.

-Hová mész?-kérdeztem, de komor arccal folytatta a dolgát és lelépett. Nem tudom miről beszéltek Arthurral, de a jelek szerint nem voltam valami jó helyzetben.

A szar takarítás következő lépése a szüleim lerendezése volt, akik ha nem lennének velem ennyire szigorúak akkor valószínű, hogy nem tartanánk itt. Ötletem se volt hogyan vezessem fel a történetet miszerint mind hárman átvertük őket, és igazából egy sokkal idősebb barátom van akivel reményeim szerint hosszú évekig együtt tervezek lenni és még kitudja milyen mértékekbe elvinni a közös jövőnket...

A legjobb amit most tehettem a várakozás. Idegőrlő volt, de ha anya látja a híreket biztosan üzen, vagy felhív. Nem az a típus aki olyan egyszerűen leszar egy elég fontos ügyet. Alig tíz perc telt el mikor csöngött a telefonom. 

-Szia édesem most nézem a híreket-szólalt bele amikor végre fogadtam a hívást.

-Szia anya, igen tegnap kemény éjszakánk volt-kezdtem bele.

-Akkor te voltál az a lány aki feljelentette?-kérdezte. Baszki ezek többet derítettek ki a kelleténél.

-Nem, az Arthur ex kapcsolata volt. Valami fontos a lánynál maradt, ezért ment hozzá-próbálkoztam, de nagyon nehezen ment a hazudozás, meg ingott a hangom.

-Te ezzel rendben vagy? Ha az apád az éjszaka közepén Petrához járkálna úgy lecsapnám mint annak a rendje, nem még védeném utána-jegyezte meg, mire megengedtem magamnak egy enyhe mosolyt.

-Ha így neki egyszerűbb lezárni a múltat, nem akadályozom meg-válaszoltam végül.

-Hát jól van, te tudod! Csak nehogy nekem összetőrje a szíved mert akkor megkeserüli az exe is!-fenyegetőzött.

-Nem fogja, bízok benne-jegyzem meg halkan.

-Ajánlom is neki! Na édes bogaram mennem kell! Ha kell bármiféle segítség, csak szólj és izzítjuk a legjobb ügyvédeket-tette hozzá, majd kinyomtuk a hívást. Hálás voltam a támogatásért, de kicsit féltem attól, hogy ha nem is most de a jövőben elkell mondanom az igazat és akkor borzasztó nagyot fognak bennem csalódni.

Arthur Leclerc

-Mondtam, hogy ne gyere ide!-kiabáltam amikor berontott a lakásomba.

-De! Mi a franc történt itt, te édes jó isten!-járkált fel alá a szeméthegyet figyelve, majd egyszer csak megált és szembe fordult velem.

-Miért nem mondtad, hogy gondjaid vannak? Tudom, hogy az utóbbi időben elfoglalt voltam, de rád mindig kerítek időt és ezt remélem te is tudod-fogta meg bíztatóan a vállam.

-Mert tudtam, hogy neked is van elég szar az életedbe!-rántottam vállat.

-Jaj, ez nem lehet kifogás! Értem, hogy évekkel ezelőtt padlón voltam, és közel sem voltam olyan bátyád amilyet megérdemelnél, de most már itt vagyok neked és segítek, ha szükséged van rám!-vont egy férfias ölelésbe, mire egy kicsit meghatódtam. Igazság szerint borzasztóan hiányoztak a tesós pillanataink. Miért nem olyan semmisem mint régen?

-Köszönöm-motyogtam a vállába.

-Ez a legkevesebb-vett fel végre egy enyhe mosolyt-Na gyere! Tegyünk itt rendet, mert ha anya meglátogat kapni fogsz a fejedre!-jegyezte meg, amivel elérte, hogy én is elmosolyodjak.

Ezt követően hoztam három ultra nagy szemeszsákot és pakolni kezdtem a kaja maradékokat, illetve minden sördobozt és egyéb cuccot amit pillanatok alatt széthordtam magam körül a tegnap éjjel folyamán. Még abban is biztos voltam, hogy ma mindenképpen edzeni kell mert a jelek szerint megszedtem magam egy pár felesleges kalóriával is.

-Holnap átjössz?-nézett fel egy pillanatra.

-Nem is tudom-ingattam a fejem.

-Naa, gyere már tök jó lesz! Talán anya és Lorenzo is tudnak jönni-tette hozzá a valamennyivel enyhítő körülményt.

-Jó, még átgondolom-adtam be végül a derekam-Nincs kedved edzeni?-kérdeztem most én.

-De, igazság szerint van! Menjünk a kedvenc konditermünkbe! Vagy futni akarsz inkább?-vizslatott.

-Lehet egy hosszútávú futás jól esne-jegyeztem meg.

-Akkor ezt meg is beszéltük!-csapta meg a vállam, majd együtt folytattuk a pakolást.