Várok rád {C.L.}/✔️

Part Thirteen

Arthur Leclerc

Igazából ötletem sem volt, hogy miért vállaltam el ezt az egészet, viszont amikor megérkeztünk a szülői házhoz szinte azonnal bele rendültem a szerepbe. Ezen sokat segített az a tény is, miszerint a lány iszonyatosan gyönyörű volt és pont az esetem így nem volt nehéz eljátszani, hogy a párom.

-Sziasztok!-nyitott ajtót egy kb velem egyidős srác, majd megölelte Lizát, utána arrébb állt az ajtóból, de végig szúrós tekintettel nézett.

-Anya, apa!-köszönt mikor a nappaliba ért, mire a két szülő csak az előttük lévő kanapéra mutatatott. Kezdett olyan érzésem lenni, mintha rendőrségi kihallgatáson lennénk.

-Először is, ki ez a sármos fickó, és mért most hallunk róla először?-kezdte Liza anyukája.

Liza Parker

-Mint már mondtam meg tudom magyarázni-szólaltam meg, majd nagy levegőt véve elkezdtem mesélni a nem rég kitalált hazugságunkat, miszerint Londonban ismerkedtünk meg egy kávézóban és mivel én tudtam, hogy Arthur kicsoda, kértem tőle autógrammot és képet, majd megkért, hogy csatlakozzak hozzá, beszélni kezdtünk stb.

-De aranyosak vagytok!-csúszott ki anya száján, mire győztes mosoly vette helyét az arcomon.

-Mivel ti is támogattok minket, azt szerettük volna megkérdezni, hogy megengeditek e hogy Monacoba össze költözzünk két hónapra-mosolyodtam el, mire apukám tekintete komorrá vált és olyan érzésem lett, mintha megfagyott volna a levegő a szobában.

-Elakarsz költözni?-nézett rám anyu, majd a szája elé tette a kezét.

-Igen-válaszoltam.

-De még Matty is velünk él! Hogy képzeled, hogy előbb elhagysz minket mint a bátyád?! Erre nem voltunk felkészülve! Mattyre igen de rád egyáltalán nem!-akadt ki mire idegesen Arthurra néztem.

-Figyeljen asszonyom!-szólalt meg mire riadtan felé fordultam-Teljesen megértem milyen érzés lehet, hogy a gyermeke elköltözik viszont azt tudnia kell, hogy mellettem a legjobb helyen lesz Monacoban! Illetve nem fog eltűnni örökre az életükből, bármikor kereshetik, meglátogathatják és ugyan úgy időt tölthetnek vele. Csak kicsit messzebb fog lakni, ennyi a változás-végig olyan nyugodt hangon beszélt, hogy valamennyire sikerült engem is megnyugtatnia ebben a feszült helyzetben, és be kellett valljam jól esett a kis rögtönzése.

-Lehet, hogy igazat mondasz de mi okod van rá, hogy higgyünk neked?! Ki tudja, hogy nem csak egy büdös szélhámos vagy aki össze akarja törni a lányunk szívét?-úgy látszott anya nem nagyon akarta elengedni a témát és kezdtem veszett ügynek látni az egészet.

-Nézze-nyújtotta oda a telefonját, rajta megnyitva a Googlet ahová beírta a nevét. A rendszer kiírta az összes infót róla, és ezzel bebizonyította, hogy nem hazudott.

-Oh-anyának csak ennyi jött ki a száján, mire boldogan pillantottam Arthurra aki csak vissza mosolygott rám, és baszki az a mosoly hihetetlenül hasonlított a bátyáéra.

-Adjatok egy estét, holnapra megadjuk a választ. Minden információ tulajdonában már egyszerűbb lesz dönteni, de nem akarjuk elhamarkodni!-mondta végül apa, mire megértően bólintottunk.

-Még egy kérdés-nézett ránk Matty mire a szívem majd kiugrott a helyéről-csak nézitek egymást, vagy törtét több is köztetek?-tette fel a kérdést, mire a gyomrom össze rándult, aztán egy váratlan pillanatban Arthur elkapta az ajkaimat és egy forró csókban érintette őket össze. A mozzanatot egyből viszonoztam mire a bátyám csak egy undorodó képet vágott és legyintett egyet-Jól van superman elhiszem, de kérlek szállj le a húgom arcáról.-ezen a kijelentésen nevetnem kellett, mire a csókot abba hagytuk.

-Szép délutánt-állt fel apa, majd Arthur követte őt és elkísért minket a kijárathoz-vigyázzatok magatokra, holnap találkozunk!-intett, majd vissza ment a házba.

Az addig bent tartott levegőt olyan gyorsan fújtam ki, mintha logopédiai gyakorlatként tettem volna és mosolyogva az autóban ülő Charlesra néztem, aki tudta hogy jó irányba haladt a közös ügyünk. Beültem mellé, a testvére pedig mögé majd elmeséltünk neki mindent azt a bizonyos csókot kihagyva.

Egyikőnk sem akarta elrontani a boldog levegőt, főleg most nem amikor sikerült elérni a célunkat. Igaz az a csók sokkal igazibb volt, mint amilyennek lennie kellett volna de ezzel megpróbáltam nem foglalkozni.

Arthur Leclerc

Amikor Liza idétlen bátyának volt pofája megkérdezni azt, hogy milyen fizikális mértékekbe visszük el a "kapcsolatunk" nem gondolkodtam csak megcsókoltam a mellettem ülő lányt aki azonnal, szintén gondolkodás nélkül visszacsókolt. Furcsa bizsergés futott végig a testemen, olyan amilyet már nagyon rég nem éreztem. Hihetetlen ez a lány, de mivel a bátyám barátnője egyszerűen nem engedhetem meg magamnak ezeket az érzéseket. Túl sokat szenvedett Charles, és megérdemli, hogy végre boldog legyen egy ilyen nő mellett mint Liza.

🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍🤍