Várok rád {C.L.}/✔️

Part Fiftheen

1 hónappal később

Anyáék nagyon kedvesek voltak velünk, ugyan is nem szálltak ránk és nem kezdtek el hetente meglátogatni minket ami így nagyban megkönnyítette a titkolózást, és azt, hogy nyugodtan lehessünk együtt Charlessal.

Persze Monaco egy aprócska város így nehéz titokban tartani kapcsolatokat, ha mást is szeretnél tenni a szobában ülésen kívül. Ha egy rajongó felismeri Charles autóját és le videózza nagy eséllyel kint lesz már aznap a közösségi médiában ami pedig tudjuk, hogy mit indíthat el.

Ezért nem sokat voltunk mostanában otthon. Charles így is folyton versenyezni járt, akkor persze én vagy vele voltam titokban vagy Monacoban. Egyik reggel pizsamában üldögéltem a kanapén és iszogattam a kávém mikor csöngettek. Morcosan felálltam és a bejárati ajtóhoz sétáltam, melyben Arthur csapzott arca állt.

-Mi a baj?-kérdeztem azonnal.

-A szüleid-lihegte-itt vannak!-ejtette kis szakadozottan, látszott rajta, hogy futott mint az őrült.

-Jézusom!-motyogtam, majd a hálóba mentem és azonnal öltözni kezdtem. Fölvettem egy virágos ruhát, megfésültem a hajam és egy kis rúzst is feltettem, hogy nézzek ki valahogy, majd írtam Charlesnak a történtekről és kiléptem a szobából.

-Mehetünk-néztem a fiúra aki azonnal felpattant és követett engem az autójáig.

Igyekeztünk mindig oda figyelni arra, hogy senkit ne ismerjenek fel se engem, se Arthurt se Charlesot. Mindegyik eset hatalmas bonyodalmat hozhat ebben a furcsa és mondhatni idióta helyzetben, ezért elővigyázatosnak kell lenni.

Amíg igyekeztünk Arthur lakása felé, megbeszéltük, hogy én csak vásárolni voltam a közeli plázában és megkértem a fiút, hogy jöjjön értem. Egyszerű érv, de most megteszi.

Amint a lakáshoz értünk, egyre idegesebb lettem. Ötletem sem volt minek rángattak minket ide ezért igyekeztem minden eshetőségre felkészülni. Amint felértünk a lakáshoz és bementünk a szüleim egyáltalán nem voltak boldogok, sőt.

-Sziasztok! Foglaljatok helyet!-mutatott apa az előtte levő kanapéra mire mind ketten lehuppantunk.

-Drága gyerekek! Azt hittétek át lehet minket verni? Tudjuk, hogy nem vagytok együtt! Képtelenség! Akkor neked-mutatott Arthurra anya-már réges régen felkellett volna vállalni a kapcsolatot a lányunkkal ahogyan észre vettem a többi pilóta nem igen titkolja ki a barátnője, vagy ha igen a rajongók kiderítik! Nálatok ez egyáltalán nem volt meg ami nagyon nagyon furcsa-fonta össze a kezeit és hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Honnan tudja ezeket?

-Szerettük volna annyira titokban tartani amennyire csak lehet addig amíg biztosak nem vagyunk benne! Nem lenne szép, ha bejelentenénk és mondjuk valami véletlen fogytán egy héttel később szakítanánk, nehéz lenne kimagyarázni-válaszolt kettőnk nevében is Arthur mire hálásan megfogtam a kezét.

-Aha értem, a lényeg, hogy szeretnénk ha felvállalnátok!-mondta ki anya a nyilvánvalót. Én ezt már úgymond megszoktam. Irányítani akarják az életem, nem tudják elfogadni, hogy döntés képes felnőtt ember vagyok. Hihetetlen.

-Ez nem ilyen egyszerű-szólaltam meg végül.

-Szerintem pedig nagyon is az! Egy csókolózós közös kép és nem is kell több! Mindenki tudni fogja, rád-mutatott Arthurra-nem fognak kis pénzéhes nőcskék mászni-te pedig nyugodt lehetsz-mosolygott rám. Baszki. Teljesen elfelejtettük, hogy ez Arthur teljes kapcsolati státuszát leragasztja. Ha lekapják egy másik nővel nekünk annyi.

-Átgondoljuk-adtam meg magam végül, mert ha nem ezt tettem volna itt ültünk volna még két órát addig amíg végül az nem lesz amit ők akarnak.

-Nagyon helyes! Ezt már szeretem-simította meg az arcát, majd a táskájához nyúlt-menjünk el ebédelni, tudtok itt egy jó helyet?-vigyorgott anya. Én ezt komolyan nem hiszem el.

-Inkább rendeljünk valamit, nincs kedvem étterembe menni-pattantam fel, amit anya nem értett.

-Valami gond van az itteni helyekkel?-értetlenkedett én pedig azt hittem kitépem az összes hajam idegességemben.

-Mi jobban preferáljuk a rendelést-támogatott Arthur, mellém állva megsímította hátulról a kezeim. Akarva, akaratlanul is sokkhatásként ért az érintése.

-Hogy ennyi bajotok van!-csattant fel, majd visszahuppant a kanapéra.

-Akkor rendeljetek!-csapott a lábára, majd a mellei alatt összefonta a kezét, mi pedig egy győztes mosolyt villantottunk egymásra, majd Arthur egy puszit is nyomott az arcomra, mely egyből vörös pírbe borult.