Várok rád {C.L.}/✔️

Part twenty-eight

Június 7. Kedd

-Mit akarsz ma csinálni? Olyan szép ez a mai nap-néztem ki az ablakunkon, miközben Charles a kisbabát pelenkázta.

-Nem tudom, igazából a legjobb az lenne ha folytatnánk a pihenést nem gondolod? Hosszú pár hét vár rám, nem tudom hogy akarok e bárhova is menni-pillantott hátra, majd figyelmét ismét az édes kis csöppségre szegezte.

-Csak gondoltam kihajózhatnánk, vagy elmehetnénk étterembe vacsorázni...amikor először összeköltöztünk nem tudtunk semmi ilyesmit csinálni a tudod miért. Most meg olyan jó lenne egy kicsit romantikázni-elmélkedtem.

-De Harry is itt van, és vele is időt akarok tölteni.-jegyezte meg, majd kifordult a szobából.

Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból és magamra húztam a köntösöm és a mamuszom, majd kibotorkáltam a nappaliba ahol Charles a szőnyegen ült a fiával és éppen egy babajátékkal játszottak. Édes látványt nyújtottak, de igazság szerint kezdett nagyon elegem lenni a bezártságból, kellett valami kaland.

Főztem magamnak egy kávét, és miközben készült az ital, csak mosolyogva néztem a mini Leclercet és a nagy Leclercet együtt, majd amit kész lett a bögrémmel együtt ültem le az asztalhoz és onnan figyeltem őket tovább.

-Édesek vagytok-jegyeztem meg, mire a fiú felnézett és elmosolyodott, majd a kisfiát berakta a járókába és felém sétált.

-Tudom, hogy nem volt olyan izgalmas mostanában az életünk, de muszáj megértened, hogy a rengeteg utazás, és távollét után az ember csak arra vágyik, hogy egy kicsit leüljön és élvezze, hogy semmit nem kell csinálnia csak a szeretteivel időt tölteni-mosolyodott el, majd végig simította az arcomat, és lehajolt, hogy egy hosszú csókot adjon, mely azonnal bizsergést váltott ki a testemben.

-Viszont, Pierre és a barátnője mennek tenisz meccsre ma délután, ha gondolod csatlakozhatunk!-dobta fel, mire már is jobb kedvem lett.

-Miért nem ezzel kezdted?-mosolyogtam, majd adtam egy rövid puszit az ajkára és felállva elkezdtem sétálni a szobánk felé, hogy kivegyem a szekrényből a futós cuccot és elmenjek kocogni egy kicsit.

-Futni mész?-jött be a szobába, éppen amikor csak alsónemű volt rajtam.

-Tudsz időzíteni-jegyeztem meg, mire huncut mosollyal közelített.

-Tudok hát-majd csupasz derekamat közel húzta magához és ismét csókolózni kezdtünk, de amikor éreztem, hogy kezdenek elfajulni a dolgok megállítottam.

-Most futni megyek-jegyeztem meg, mire a férfi egy szórakozott fejet vágott.

-Azt hittem más féle helyre akarsz elmenni-jegyezte meg, amivel még ennyi idő után is elérte, hogy vörösbe boruljon az arcom.

-Majd máskor-veregettem meg a vállát és folytattam az öltökzödést.

Mikor már rajtam volt a sportcucc, a telefonomat a kezemen levő tapaszba raktam, az órámat pedig felvettem a csuklómra, elindítottam a lejátszási listám és megkezdtem a laza futásomat. Azért szerettem ezt a mozgást, mert segített kikapcsolódni és gondolkodni egy kicsit. Szerencsére a dolgok mostanában meglepően jól mennek, ezért a nyári munka is befészkelte magát az agyamba.

Másfél órával később, kellemesen elfáradva nyitottam ki a lakásajtót, aminek hatására azonnal a szemem elé tárult a kanapén szunyokáló Charles, ölében Harryvel. Úgy gondoltam, hogy azonnal készítek egy képet és egy videót is róluk amiket elmentettem a kedvenceim közé.

Mivel izzadt voltam, folytattam az utamat a fürdőbe ahol vettem egy kellemes zuhanyt, majd ahogyan kiléptem a szobából egy törülközőbe burkolózva a szobánkban felöltöztem, majd ledőltem az ágyba és telózni kezdtem. Ahogyan pörgettem az instát, egyszer csak feldobta Arthur bejegyzését.

"Az én csillagom"

Írta a kép alatt, vörös szívvel természetesen. Nem voltam a bennem levő érzésekkel teljesen tisztában de az biztos, hogy inkább esett rosszul ez az egész mint jól, mikor tudom, hogy elrendeztük a dolgokat. Ez az egész kapcsolat Arthurral valahogy mindig mint egy szög marad meg bennem, ha tetszik ha nem.

-Minden rendben?-jelent meg előttem hírtelen.

-Persze, minden okés. Csak elbambultam-legyintettem, majd hagytam, hogy a fiú mellém mászva magához öleljen, majd egy nagy puszit nyomjon a homlokomra.

Délután felhívtuk Charles mamáját, aki még mindig nem tudott teljesen elfogadni, viszont Harryt imádta, ezért nem kellett sokáig győzködni, hogy vigyázzon rá estig. Mikor mindent megbeszéltünk és elintéztünk elkezdtünk készülődni a lassan kezdődő programra.

Pierrel még csak egyszer találkoztam, a barátnőjének még a nevét sem ismertem ezért muszáj voltam minden erőfeszítésemet beleadni a készülődésbe, hiszen jó benyomást akarok kelteni mind a két személyben.

A gardróbomban találtam egy fehér, piros pöttyös elegánsabb fazonú ruhát, hozzá kivettem egy szintén fehér blézert és a magassarkúm. A fürdőben megcsináltam a hajam és a sminkem, igyekeztem, hogy minden tökéletes legyen. Amikor úgy véltem minden megvan, benéztem Harry szobájába, hogy mi újság.

-Kész vagytok?-kérdeztem mosolyogva, amikor láttam, hogy Charles homlokon puszilja a kicsit.

-Igen, mehetünk drágám!-mosolygott, és együtt elindultunk először Pascale házhoz, majd a tenisz pályára.