Várok rád {C.L.}/✔️

Part twenty-four

Szeptember 16. Szombat

-Most megint elmész?-jött be a szobámba anyu, éppen akkor amikor a tanszereimet raktam össze. Sokat gondolkodtam azon, hogy tényleg jó ötlet e ez az egész "látogassuk meg Charlest és a családját Olaszországban" dolog, de végül arra jutottam, hogy van még egy elintézetlen ügyem Arthurral, és azt mindenféle képen leszeretném zárni, és arra a legjobb a személyes találkozó.

-Csak ma estére megyek, holnap kora reggel jön vissza a gép-jegyeztem meg, majd összehúztam a hátizsákom. Természetesen egy apró bőröndbe is bepakoltam már a cuccaimat, és hamarosan indulok a reptérre.

-Tudom, de megbeszéltük, hogy a tanulás fontos! Nem szeretném, ha elvesztegetnéd az idődet-tette hozzá, majd megölelt és homlokon puszilt, majd kisétált a szobából.

Mikor úgy véltem minden megvan, rápillantottam a telefonomra és éppen indulás időt mutatott ezért mindennel együtt lemásztam a lépcsőn, majd egy hangos köszönést követően elindultam a reptérre, onnan pedig Olaszországba.

Az utazás közben azonban végleg tudatosult bennem, hogy én ezt nem tudom minden héten, vagy második héten megcsinálni. Nincs rá se anyagi, se testi se lelki kapacitás. Nagyon szeretném, ha az iskola a lehető legjobban menne, de mellette természetesen azt sem szeretném, ha elhanyagolnám a Leclerc fiúkat.

Azonban ebben az évben muszáj leszek, ha egy jó egyetemre akarok kerülni a jövőben, hogy majd elkezdhessen felépíteni a saját vállalkozásomat is. Viszont ez még a jövő zenéje, egyenlőre Olaszországban kell jópofiznom az exemmel és a családjával.

Amint megérkeztünk Charles mosolyogva állt egy vérvörös Ferrari mellett a szokásos bomba mosolyával és szinte azonnal levett a lábamról. Mondtam, hogy ez nem jó ötlet.

-Szia!-köszöntöttem. Egy fehér térd alá érő spagettipántos ruha volt rajtam, bőrszínű harisnyával és egy felül félig bekötött fekete inggel, illetve hófehér sportcipővel.

-Szia-vigyorgott, majd kinyitotta az autó ajtaját én pedig bepattantam az elképesztően gyönyörű járműbe.

-Először is köszönöm a meghívást, nagyon örülök, hogy itt lehetek!-néztem felé.

-Semmiség! Én meg annak örülök, hogy végül eltudtál jönni-pillantott rám egy pillanatra, majd ismét az utat kémlelte. Ezt követően alig pár szót beszéltünk csak, hisz szoknunk kellett ezt a csak barát dolgot egymást közt, immáron másodjára ismeretségünk során.

A hatalmas villa elé kanyarodva akaratlanul is leesett az állam. Hihetetlenül gusztusos, modern épület tárult elénk amitől a lélegzetem is elállt. Az autóból kiszállva még mindig tátva volt a szám egészen addig amíg az ajtóban meg nem láttam Arthurt, aki mosolyogva fogadott.

-Szia Lizi! Régen találkoztunk-hajolt közel és egy hosszú ölelésben részesített.

-Igen, örülök, hogy látlak!-motyogtam a vállába.

-Már mindenki itt van-jegyezte meg ahogyan megfordult, a gyomrom pedig összeugrott.

-Jónapot!-köszöntem mosolyogva, az amúgy kis társaságnak. Charles bátyja és párja illetve anyukája fogadott minket az asztalnál.

-Szervusz drága! Foglalj helyet!-mutatott az üres székre Charles mamája.

-Köszönöm-ültem le a székre, és azonnal észre vettem az üres helyet. Azonnal megakartam kérdezni, hogy kit várunk amikor is a fürdőből egy velem egyidős fiatal modell alkatú lány lépkedett az asztalhoz egyszerű testre simuló sötétkék farmerban és vörös színű haspólóban. Haja rövid volt, és ki volt engedve. Frufruja kedvesen ölelte körbe szép arcát.

Azonnal elfogott a rossz érzés. Az egyik már talált valakit a helyemre.

-Lizi bemutatom Rachelt!-jelent meg Arthur, majd megsimította a lány karját és kedvesen magához húzta a lányt a derekánál fogva.

-Szia!-mosolyodtam el, majd felállva kezet fogtunk.

-Szia-viszonozta a gesztust.

Életem legnagyobb hibája volt azt hinni, hogy bármi is lehet még köztünk Arthurral. Csak egy szerencsétlenül kijött fellángolás volt, ami végül teljesen tönkre tette a bátyjával való kapcsolatomat. Nagyon dühített ez az egész szituáció még is mosolyogva, és csöndben tűrtem végig a "kedves" kis családi ebédet.

🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁🦁

Eltelt egy hónap az iskolából!!! Nem tudom, hogy csak én érzem e így de ez sokkal gyorsabban pörgött le mint az augusztus ami természetesen jó hír, hiszen ahogyan telik az idő egyre jobban közeledünk az őszi szünethez! Hogy vagytok? Hogy telt a suli első hónapja?  Nekem elég vegyesen. Itt ez a rész hogy kicsit feldobják a nem verseny hétvégét, remélem tetszik nektek.

Kiről olvasnátok szívesen a jövőben tőlem?
Insta: emke_iroioldal_wattpad