Várok rád {C.L.}/✔️

Part twenty

-Szia-suttogta a fülembe reggel ahogyan a nap bevilágította a szobánkat.

-Szia-nyitottam ki lassan a szemem, és szembe találtam magam a kócos hajú reggeli Charlessal, aki egy kellemes csókban érintette össze ajkainkat. A kellemes pillanatot a telefon csörgése szakította félbe, mire a fiú morcosan a készülékéhez kapott, hogy kinyomja, de amikor meglátta a kijelzőn lévő nevet megfeszültek az izmai és kisietett a szobából.

Nem tudtam, hogy mit is kéne tennem, hisz biztos azért ment ki mert privát ügyet tárgyal. Ha szüksége lesz a támogatásomra, úgy is hív majd. Még egy darabig gyönyörködtem a nap sütötte szobában, majd lassan feltápászkodtam az ágyból és kibotorkáltam a fürdőszobába rendbe szedni magam.

-Liza, ide tudnál jönni?-szólt a nappaliból, de én éppen fogat mostam.

-Egy pillanat-motyogtam teli szájjal, majd kiköptem a számban levő habot, öblítettem és kiléptem a fürdőből.

-Minden rendben?-néztem a látszólag nagyon ideges Charlesra aki hitetlenül megrázta a fejét.

-Nem, semmi sincs rendben! Most hívott anyukád-nézett rám, mire a gyomrom összerándult.

-Az...hogy lehetséges?-suttogtam.

-Úgy tűnik megszerezték a számom az öcsémtől.-vizslatott.

-Miért kerestek?-nyeltem egy nagyot.

-Hogy szeretettel meghívjanak egy fogadásra, Olaszországba ahová elkísérhetem az egyik barátnődet-nézett, de nem nagyon értettem mi ezen a probléma.

-Ez volt a célunk, nem? Elhitték, hogy Arthurral vagyok-rántottam vállat.

-Arról is beszámolt, hogy milyen kis édesek vagytok együtt, ahogy csókolóztok, vagy ölelgetitek egymást folyton puszit is adtok a másiknak-jegyezte meg egy undorral a képén. Basszameg.

-Charles ez mind csak színészkedés értsd meg! Nincs köztem és Arthur között semmi igazi ez mind csak színjáték-győzködtem.

-És elvárod, hogy higgyek neked? Lizi borasztó nagyot csalódtam benned, azt hittem te soha nem lennél olyan aki hátba szúr, ráadásul az öcsémmel!-fogta meg az arcát, szeméből enyhe könnycseppek csordultak ki. Azonnal közelítettem hozzá és leakartam venni a kezét az arcáról, de nem hagyta.

-Kérlek, hidd el! Nem tudnálak soha így megbántani-motyogtam, de nekem is könnyek szöktek a szemembe, ekkor a fiú lerázta magáról a kezeimet, majd hitetlenkedve a szemembe nézett.

-Te komolyan azt hiszed, hogy ennyire hülye vagyok? Összeraktam a képet. Arthur botránya miattad történt. Mert elkezdett érezni valamit irántad, és ami a legszarabb, hogy évek óta nem volt senki miatt ennyire padlón, hogy olyasmit tegyen amit két napja!-ekkor már patakokban folytak a könnyei-A végén neki már számítottak azok az érintések...-csókok-nyelt nagyot.

-Ami viszont most kérdés, az az, hogy neked számított e bármit is...mert ha igen leveszem rólatok a kezem és hagylak kiteljesedni-emelte fel védekezőn a két kezét én pedig csak zokogtam. Megállás nélkül folytak a könnyeim, egy hang sem jött ki a torkomon.

-Ezt nem hiszem el.-suttogta Charles, majd a cipőjéhez lépett és miután felhúzta egyszerűen kilépett az ajtón és eltűnt.

Nem bírtam ki, hogy ne rohanjak utána. Egyszerűen tombolt bennem a bűntudat, hisz ez a srác egyáltalán nem ezt érdemelte hanem sokkal, de sokkal többet. Mesélt nekem a gondjairól és megpróbáltam a támasza lenni, de kudarcot vallottam. Most pedig ötletem sincs hogyan hozhatnám rendbe a hatalmas kárt.

Ahogyan utolértem elakarta indítani az autót, de bepattantam az anyósra. Egy darabig csak nézett, de nem azzal a nézéssel amivel eddig. Hiszen eddig láttam benne a szerelmet, a megnyugvást és a boldogságot. Most már csak csalódotságot és gyűlöletet véltem felfedezni a tekintetében.

-Elakarom mondani az én részemet is-szólaltam meg pár perc hallgatás után.

-Nem vagyok rá kíváncsi-motyogta, de szavaival a szívemig hatolt.

-De-kezdtem volna mire teljes testel felém fordult.

-Azt mondtam nem vagyok rád kíváncsi! Most pedig szállj ki azonnal az autóból és hagyj békén!-üvöltötte.

-Nem érdekel! Szerintem érdemlek annyit, hogy meghallgasd az én oldalamat is! A kurva életbe Charles, szeretlek! És azzal, hogy nem mertem ezt már a legelején elmondani a szüleimnek elbasztam mindent. Mert így belekevertél egy olyan hercehurcába amiből nem gondoltam volna, hogy ennyire szarul jövök ki! Gyűlölöm magam az érzéseimért, de nem tudok rajtuk változtatni! Viszont azt a mennyiségű szeretetet, támogatást és együtt töltött időt nem fogom a kukába dobni mindez miatt. Tettem érted, értünk és a szívem bekavart. Nem szándékosan. Azt viszont ne felejtsd el, hogy minden ami Arthur és köztem történt a színjáték miatt történt. Nem csaltalak meg soha szándékosan.-az utolsó szavak végén már mindkettőnk könnye potyogott. Nem bírtuk abbahagyni a sírást, egy váratlan pillanatban az eső is eleredt.

-Költözz el-szólalt meg ismét. Ezzel pedig végleg belevéste a kést a szívembe.

Kiszálltam az autóból, majd a zuhogó esőben felgyalogoltam a lakásunkhoz és pakolni kezdtem. A bőröndömbe összeraktam mindent ami fontos, majd intéztem egy repülőjegyet magamnak Londonba. Hazamegyek a szüleimhez.

Mikor úgy véltem minden megvan, és minden fontos dolgot beraktam rendeltem magamnak egy taxit és lehuppantam vizes ruhában a kanapéra, mivel az időjárási viszonyok miatt csak 1 óra volt mire ideér az autó.

Nem tudtam tartani magam tovább, ismét utat engedtem a könnyeimnek melyek folytak mint kint az eső. Felhúztam a térdeim, majd beléjük burkolódzva zokogtam tovább.

Sziasztok! Véget ért a nyár, amit nagyon sajnálok de ugyan akkor tudom, hogy az időt nem mi irányítjuk. Ez tehát az utolsó nyári rész, ami úgy jelent meg, hogy hétköznap és egymás után a többivel. Innentől kezdve a már jól megszokott, és bevált módszert fogom alkalmazni ami pedig a heti 1 rész, ami mindig pénteken érkezik. Az elmúlt két évben is működött, remélem most is fog. Hiszen tudjátok, hogy suli mellett nincs sok ideje írni az embernek, viszont péntekenként mindig megpróbálok majd időt keríteni rá ahogyan azt eddig is tettem.

Még egy fontos dolog! Közel egy hét múlva elindulok életem legkalandosabb 9 napos utazására, amit iszonyatosan várok. Az utazás során lesz szerencsém meglátogatni Szlovákiát, Németországot, Csehországot, Hollandiát, és Skóciát. Nagyon izgatottan várom és igyekszem majd beszámolni róla. Azért gondoltam fontosnak ezt az információt, hogy ha esetleg úgy jönne ki a lépés, hogy nem tudok részt hozni valószínű ennek lesz köszönhető.

Megértéseteket köszönöm! Sok sikert az idei tanévhez minden kedves olvasómnak!

-Emőke-

Insta: emke_iroioldal_wattpad